Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

Beth Hart: Live From New York - Front And Center (DVD)

Black Stone Cherry: Family Tree

Primordial: Exile Amongst The Ruins

Blackberry Smoke: Find A Light

The Dead Daisies: Burn It Down

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

#29: Kino, Toundra, Napalm Death, Grateful Dead, Kris Barras Band


Boldog befejezés: Nagy Feró életműkoncert / Beatrice 40 – Budapest Sportaréna, 2018. 04. 07.


„Birth-school-Metallica-death”: Metallica, Kvelertak – Papp László Budapest Sportaréna, 2018. 04. 05.


Heten a hetediken: Gary Moore Emlékest 2018 – A38 Hajó, 2018. 04. 04.


Gitárhangverseny 4 tételben: G3 – Pozsony, Incheba Arena, 2018. 03. 21.

Hozzászólások

  • The Dead Daisies: Burn It Down (4)
  • Beth Hart: Live From New York - Front And Center (DVD) (9)
  • Aerosmith – 25 éve jelent meg a ’Get A Grip’ (7)
  • Eddigi legjobb vadászatunk: Royal Hunt, Symphonium – Dürer Kert, 2018. 04. 19. (2)
  • Bruce Dickinson – Lemezen is kijön a ’Scream For Me Sarajevo’ (10)
  • Crashdiet – Klip a We Are The Legionhöz (1)
  • Lunatic Soul – Untamed: az első kislemezdal Mariusz Dudától (3)
  • The Contortionist – Az A38 Hajón lépnek fel az indianai proggerek (2)
  • Overkill – Thanx For Nothing: új dal a koncertanyagról (1)
  • Uriah Heep – Befejezték az új album felvételeit (2)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 2 felhasználó és 59 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • steelheart66
  • foofighter93

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- W.E.T.: Earthrage
- Judas Priest: Firepower
- Amorphis: The Bee (dal)
- Dokken: It's Just Another Day (dal)
- Gus G.: Fearless

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Mike Oldfield: Return To Ommadawn
- Judas Priest: Firepower
- Voodoo Circle: Raised On Rock
- Mobilmánia: Vándorvér

karpatisz

- Amorphis: The Bee (dal)
- Spock's Beard: To Breathe Another Day (dal)
- Amorphis: Under The Red Cloud
- Ayreon: Universe - Best Of Ayreon Live (DVD)
- Kamelot: Shadow Theory

Bigfoot

- The Doors: Live At The Isle Of Wight Festival DVD
- Beth Hart: Live From New York - Front And Center
- DeWolff: Thrust
- Michael Landau: Rock Bottom
- Judas Priest: Firepower

Pálinkás András

- A Perfect Circle: The Doomed (dal)
- A Perfect Circle: Talk Talk (dal)
- A Perfect Circle: Disillusioned (dal)
- Tai Phong: Windows
- In Vain: Currents

Dzsó

- Kayak: Seventeen
- Carter Burwell: Three Billboards Outside Ebbing, Missouri
- Toto: 40 Trips Around The Sun
- Walking Papers: WP2
- Michael Landau: Rock Bottom

rune

- Hallatar: No Stars Upon The Bridge
- Cellar Darling: This Is The Sound
- Trees Of Eternity: Hour Of The Nightingale
- Leprous: Malina
- Heilung: Lifa

Wardrum

- Eclipse: Armageddonize
- Heilung: Ofnir
- Votum: Ktonik
- Leprous: Malina
- Septicflesh: Sumerian Daemons

Mike

- Primordial: Exile Amongst The Ruins
- Dautha: Brethren Of The Black Soil
- Godthrymm: A Grand Reclamation (EP)
- Solitude Aeturnus: Through The Darkest Hour
- Blind Guardian: And Then There Was Silence (dal)

Új felhasználók

  • geri96.szabo
  • Backyard
  • Tóth Attila
  • botond lengyel
  • killernő

Metalindex

Címlap

Place Vendome: Close To The Sun

JLT, 2017, március 2 - 10:02
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2017
Kiadó: 
Frontiers Music Srl
Weblap: 
https://www.facebook.com/Place-Vendome-193449014009141/
Stí­lus: 
dallamos metal
Származás: 
Németország
Zenészek: 

Michael Kiske – ének, vokál
Dennis Ward – basszusgitár, ritmusgitár, vokál
Uwe Reitenauer – ritmusgitár (a Welcome To The Edge, Across The Times, Close To The Sun és Hearafter című dalokban)
Günter Werno – billentyűs hangszerek
Dirk Bruinenberg – dob

Vendégek:

Alessandro Del Vecchio – kórus a Strong című dalban
Michael Klein – gitárszóló a Yesterday Is Gone, Distant Skies, Strong és Breathing című dalokban
Uwe Reitenauer – gitárszóló a Close To The Sunban
Alfred Koffler – gitárszóló a Welcome To The Edge-ben
Magnus Karlsson – gitárszóló a Falling Starban
Gus G – gitárszóló a Light Beyond The Darkban
Simone Mularoni – gitárszóló a Hearafterben
Mandy Meyer gitárszóló a Helenben
Kai Hansen – gitárszóló a Riding The Ghost és Across The Times című dalokban

Dalcí­mek: 

01. Close To The Sun
02. Welcome To The Edge
03. Hereafter
04. Strong
05. Across The Times
06. Riding The Ghost
07. Light Before The Dark
08. Falling Star
09. Breathing
10. Yesterday Is Gone
11. Helen
12. Distant Skies

Értékelés: 

Amikor 2004-ben először elhangzott – még pletyka szinten – az, hogy Michael Kiske újra aktivizálja magát egy zenekarban, elég rendesen megbolydult a keményzenei világ. Persze aztán kiderült, hogy ez mégsem „olyan” zenekar, hanem inkább stúdióprojekt, de végül is, kit érdekelt ez akkor? Ok, hogy csinált pár szólólemezt és beugrott az Avantasiába, de ott és akkor úgy hittük, hogy valami más készül. Legalábbis – ha jól emlékszem vissza a több mint 10 évvel ezelőtti történésekre – ilyen és ehhez hasonló okfejtések láttak napvilágot. Aztán 2005-ben kijött a Place Vendome (mert ugye ez lett a projekt neve) debütáló lemeze, és hozzám hasonlóan páran igencsak elégedetten bólintottak. Jóféle dallamos rock került a korongra, remek zenészekkel és egy mesteri énekessel. Tudom, voltak, akik elégedetlenkedtek, hogy ez csak kiadói húzás és csak a pénzért csinálják, meg ez nem is zenekar, stb. Ezen akkor is csak röhögni tudtam és ez mostanra sem változott. Egyrészt a zenész és a kiadó is pénzből él (már ha pénzről beszélhetünk a mai korban a zeneipart ismerve), másrészt pedig, ha a minőség rendben van és jó zenét csinálnak, nem édes mindegy, hogy mi is a motiváció? Dehogynem.

2017-re pedig ez a projekt eljutott oda, hogy a negyedik lemezét jelentesse meg, a stílus szerelmeseinek legnagyobb örömére. Mert hála az égnek, sokan szeretjük ezt a fajta zenét, legalábbis erre utal, hogy gomba módra szaporodnak a bandák a dallamosabb rock családjában. Azok, akik a kiadót (nevezetesen a Frontierst) „vádolták” a megszületéssel, most is elégedetten hátradőlhetnek, mert az album dalszerzői kivétel nélkül a Frontiers élharcosai. Konkrétan ugyanaz a helyzet, mint az ezt megelőző két lemezen: a zenekar hivatalos tagságának nevét nem lehet megtalálni a szerzők között. (A debütáló lemezt még szinte egyedül Dennis Ward jegyezte). Viszont a dalszerzők névsorában ott van a zseniális gitáros Magnus Karlsson, a Sonata Arctica alapító Jani Liimatainen, a multifunkciós zseni Alessandro Del Vecchio, az aranytorkú Fabio Lione, a kiváló gitáros Olaf Thörsen, illetve Simone Mularoni és Aldo Lonobile. Kiváló névsor, annyi szent. És ha már névsor, jó néhány húrnyűvőt is elhívtak, hogy színesítsék a palettát.  Nevesítsük őket: Kai Hansen, Gus G., Mandy Meyer, Alfred Koffler, Michael Klein és a már említett Karlsson, Mularoni kettős. Azt kell mondjam, kellett is ez a gárda az aranytorkú Kiske mellé. A derék Michael rendesen közeledik az 50-hez, de a hangja még mindig páratlan. Mindegy neki, hogy mivel kínálják meg a kollégák, egyáltalán nem számít, hogy egy tökös hard rock nóta vagy egy lírai szerzemény amit meg kell oldania, ő megoldja. Mégpedig úgy, ahogyan senki más nem tudná. De – hogy korrekt legyek – nemcsak a nagy Michael remekel, hanem az egész brigád. Mindenki hozza, amit elvárhatunk tőlük, a lemez követi elődei színvonalát. Ward pedig újra remek munkát végzett a keverőpult mögött, jól szól a lemez, a műfaj követelményeinek abszolút megfelel.

Kicsit csemegézzünk a dalok között. Általánosságban nézve picivel keményebb, hard rockosabb lett az összkép, vagy mondhatom úgy, hogy egy átlagos AOR vagy melodic rock albumnál hajszállal keményebb lett a korong. Kellően lendületesen indul a lemez a címadó dallal, tökéletesen megfelel annak a szent célnak, hogy magával ragadja a hallgatót és bemutassa neki, mit is várhat az albumtól. Tökös riffet, magasan szárnyaló melódiákat és fülbemászó dallamokat. Nem enged a szorításból a Welcome To The Edge sem intenzív bólogatásra ingerlő gitártémájával. Kiske hangjának mélyebb tónusát is előveszi, ami roppant kifejező és érzelemben gazdag. Üdítő változatosság. A refrén pedig akár egy Helloween-nótában is szerepelhetne. A Kai Hansen nevével fémjelzett Across The Times tipikusan az a dal, amit hallgatva az ember kapásból rávágja, hogy „rádióbarát”. És teljes joggal teszi. Igazi AOR mestermű, amit a csodálatos dallamok uralnak, valamennyit derekasan lehetne fütyürészni a kocsiban vagy akár az utcán sétálgatva is. Számomra az abszolút kedvenc a Light Before The Dark. Már-már metalba hajló riffjével és erőteljes zakatolásával – megfejelve a hangulathoz nagyon illő billentyűtémával – a lemez talán legjobb dala. És a kiváló Gus G. szólójáról még semmit sem mondtam. Egy másik, Hansen közreműködésével készült dal a Riding The Ghost nekem a nyitó riffjével a Whitesnake-et juttatta eszembe, és ehhez társul az újra elővett mélyebb hang a mester torkából. Aki balladákat akarna hallgatni, annak ajánlom a zongora betéttel megspékelt Strongot, de aki nem szeret könnyeket morzsolgatva érzelegni, azoknak nem ez lesz a kedvence a lemezről. Én is ebbe a típusba tartozom de a Breathing még nekem is bejött. A '80-as években erre mondták, hogy „power ballad”. Kolosszális sláger lenne, ha mondjuk 1988-ban születik.

Összegzés: 

A közepesen rossz viccet kicsit átfogalmazva: Milyen a lemez? Jó. Kicsit bővebben? Nagyon jó. Esetleg részletesen? Minden előzetes várakozásnak megfelel a korong, talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a brigád legjobb alkotása a mostani. A szerzőcsapat felnőtt Kiske klasszisához, és ez az elegy kellően nagyot robbant. Minden szegmens rendben van: jók a riffek, a dallamok fenomenálisak, a nótákat is rendesen megírták, a vendégek eszméletlen nagyokat szólóznak. Kiske pedig még mindig az egyik legnagyobb. Hölgyek, Urak, a feladat adott: beszerezni az albumot.

Dátum: 
2017. február 28
Pontszám: 
8.5
Szerző: 
JLT
8.4
Értékelés: Nincs Átlag: 8.4 (5 votes)

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 2150 olvasás

7 hozzászólás "Place Vendome: Close To The Sun"

sharpe képe

1. Hát kérem ez igen jól

Beküldő: sharpe. Beküldés időpontja: 2017, március 3 - 13:47.

Hát kérem ez igen jól sikerült. Mondjuk, nagy híve vagyok Kiskének és ebből adódóan persze elfogult is, de szerintem párját ritkító lemez született!

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

2. Délután félötkor én leszek az

Beküldő: roller. Beküldés időpontja: 2017, március 2 - 16:27.

Délután félötkor én leszek az első hozzászoló??Egy ilyen kvalitású album esetében ez igen csak kár...Na mindegy szerintem a névsor hozza azt amit egy ilyen projectől el lehet várni.Nagyon jó!

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

3. Írjál be magadnak egy

Beküldő: promises. Beküldés időpontja: 2017, március 2 - 16:57.

Írjál be magadnak egy pirospontot!
A keményvonalasok ilyenkor még dolgoznak. :-)
Egyébként tényleg remek lett. Egy hete hallgatom,egyre jobban megtalál.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

4. Gondoltam vannak akik

Beküldő: roller. Beküldés időpontja: 2017, március 21 - 19:19.

Gondoltam vannak akik délutánosok,vagy félháromig dolgoznak stb..én félháromig nyomom majd haza és általában félöttől máshól estig.Na az egy nem ilyen nap volt.Remélem megnyugtattalak.Keményvonalas.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

5. Én akkor is teljesen nyugodt

Beküldő: promises. Beküldés időpontja: 2017, március 21 - 19:30.

Én akkor is teljesen nyugodt voltam kétkerekű.
Most nem értem a felháborodás okát. Ott volt a szmájli.
Ha még mindig nem jön át,hát el lehet tolni a rollert !

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

6. Nekem a szmájli nem jelent

Beküldő: roller. Beküldés időpontja: 2017, március 21 - 19:35.

Nekem a szmájli nem jelent meg,felháborodástól messze vagyok,viszont csípésre csípés a válasz ,ennyi.No problem.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

7. Ok. Semmi baj, nincs harag.

Beküldő: promises. Beküldés időpontja: 2017, március 21 - 20:18.

Ok. Semmi baj, nincs harag.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.