Kedvenc lemezeim – Lynyrd Skynyrd: Second Helping (1974)

A zenében, de úgy általában a művészetben vannak megkerülhetetlen alkotások, legyen az film, könyv, vagy akár egy dal, de bármelyikről is beszélünk, ha a címe vagy akár egy részlet elhangzik az adott műből, az emberek nagy része tudja, ismeri, miről  van szó. Hasonló a helyzet az esetünkben tárgyalt albumnál is, mely a  southern rock talán legismertebb előadójának, a Lynyrd Skyknyrdnek a második nagylemeze, és amely  a legsikeresebb lemezüknek mondható, ami nem is meglepő, hiszen nagy sikerű dalok sorakoznak rajta, de mielőtt górcső alá vennénk ezeket a remekműveket, jöjjön egy kis történelem!

Az együttes 1964-ben alakult a floridai Jacksonville-ben The Noble Five néven. Az alapítók Ronnie Van Zant, Gary Rossington és Allen Collins voltak. 1965-től a My Backyard nevet kezdték használni, végül több elvetett ötlet után egykori tornatanáruk Leonard Skinner nevét vették fel, aki nem nagyon szerette a rockzenét, de aztán barátokká váltak, így 1972-ben Lynyrd Skynyrdre változtatták nevüket. (A  tanár egyébként 2010. szeptember 20-án hunyt el 77 éves korában.)

Az 1973-as debütáló anyag sikeres lett, köszönhetően olyan mesterműveknek, mint a Simple Man, a Tuesday Gone vagy a Freebird, amit 4 perces frenetikus gitárszólója csak még jobban az egekbe röptet. Mindehhez hozzájárult az is, hogy a The Who 1973-as turnéján ők voltak az előzenekar, ráadásul hatalmas sikert arattak mindenhol. Az egy évvel később megjelent második album, a 'Second Helping' tehát tulajdonképp már nyitott kapukat döngetett és a Billboard lista 12-ik helyén nyitott, majd megjelenése után öt hónappal aranylemezzé is vált.

Ez nem is csoda, hiszen ezen is nagyszerű dalok kaptak helyet, és talán a leghíresebb számukkal, a Sweet Home Alabamával kezdődik a lemez. A dal a legjobb példa az írás elején tárgyalt megkerülhetetlen alkotásokra, hiszen rengetegen feldolgozták, filmek betétdalaként használták, de még reklámok aláfestő muzsikájaként is hallható volt. Szinte nincs ember, aki a kezdő gitárdallamait ne ismerné fel még annak ellenére is, hogy a southern rock inkább az USA-ban lett népszerű, köszönhetően a sok hazafias és lokálpatrióta jellegű szövegnek, és bizonyos szempontból az amerikai blues hatásoknak. A nóta válasz Neil Young Alabama és Southern Man című számaira. Utóbbi alapvetően egy bírálat az amerikai dél és az egykori konföderációs államok rabszolgatartására és rasszizmusára. A dal egy fehér férfiról szól, valamint arról, ahogyan a rabszolgáival bánik. Miután a rabszolgatartást eltörölték, kérdőre vonja a fehér embert, hogy mikor fizeti vissza, amit tett:

„I saw cotton and I saw black, tall white mansions and little shacks.
Southern Man, when will you pay them back?”

A válasz Ronniéktól pedig a következő:

„Well, I heard Mister Young sing about her
Well, I heard ol' Neil put her down
Well, I hope Neil Young will remember
A Southern man don't need him around anyhow”

Annak ellenére, hogy a „Well, I hope Neil Young will remember, A Southern man don't need him around anyhow” sorok is szerepelnek a dalban, Neil Young nagy tisztelője a Lynyrd Skynyrdnek, és Ronnie Van Zanthoz is barátság fűzte, sőt koncertjein gyakran játszotta a Sweet Home Alabamát, Ronnie pedig volt, hogy Neil Youngos pólóban adta elő a dalt.

A szövegben szerepel az akkori alabamai kormányzó, George Wallace is, aki híresen támogatta a szegregációt, valamint azt gondolta, hogy azért vesztett John Pattersonnal szemben 1958-ban a kormányzói címért, mert az rasszistább kampányt folytatott, mint ő, így elhatározta, hogy ezentúl sokkal fajgyűlölőbb koncepciót fog csinálni. Elnök is szeretett volna lenni, négyszer jelöltette magát.

Azt nem mondhatjuk, hogy elismeréssel beszélnének róla, mert az „In Birmingham, they love the governor (boo boo boo)” sorban a „boo boo boo” tulajdonképpen a fújolás magyar megfelelőjét takarja. Egyébként ez eléggé félreérthető, mivel ekkortájt kezdték használni az egykori dél konföderációs zászlaját háttérként a koncerteken, de ők ezt inkább a lázadás jelképének tekintették.

Politikai utalásai ellenére a dal a legnagyobb sikerük lett.

Ezután az I Need You című fájdalmas lassú blues-zal gördül tovább a lemez, ami egy hétperces, déli mocsárszagú ballada egy azonnal megjegyezhető refrénnel és nagyon jó gitártémájával.

A lemez gazdagon hangszerelt, még fúvós hangszerek is felbukkannak egy-egy dalban, illetve nagyon színessé teszik a számokat a háttérénekesek és a billentyűs hangszerek is, akár a mocsári hangulatú Swamp Musicban. Helyet kapott rajta nem egy olyan nóta, amely a mai napig a koncertek állandó szereplője, például a Workin' For MCA, amit sokszor a fellépések nyitódalaként használnak. Nagyon jó gitárriffel indul, és végig nagyon pörgős-lüktetős. Ezt ismét egy lassabb gyöngyszem követi, a The Ballad of Curtis Loew képében, amiben helyet kapott egy kellemes gitárszóló is. A Sweet Home Alabamára hasonlít a The Needle And The Spoon című remekmű is, ez főleg a kezdő gitárdallamokban ütközik ki, de összességében a két szám között felfedezhető nem egy párhuzam, bár a Needle tempója kicsit gyorsabb és ugyanez igaz a gitárszólójára is.

Az albumot egy feldolgozás zárja J.J. Cale-től, méghozzá a Call Me The Breeze. Ebből igazi örömzenélés alakul ki, szinte elszabadulnak a dél fiainak hangszerei, bevetve zongorát, fúvós hangszereket is a gitárok és a dobok mellé. Több mint 5 percig hallgathatjuk, hogyan hív minket a „szél”.

A sikeres lemezt  egy sikeres turné is követte, és 1987 júliusában a RIAA kétszeres platinának nyilvánította a korongot. A southern rockban ez az anyag mindenképp megkerülhetetlen, hatása a stílusra, illetve nem egy  előadóra a mai napig érezhető. Aki ismeri a Lynyrd Skynyrdöt és a lemezt, tudja, hogy ehhez kétség sem fér. A maga nemében egy klasszikus alkotás született, aki pedig még nem hallotta, vagy csak most szeretne megismerkedni a munkásságukkal, nyugodtan kezdheti ezzel az albummal, mert ha nyitott a stílus iránt, biztos nem fog csalódni benne.

Szerző: Kidlacee

Számlista:

1. Sweet Home Alabama
2. I Need You
3. Don't Ask Me No Questions
4. Workin' for MCA
5. The Ballad of Curtis Loew
6. Swamp Music
7. The Needle and the Spoon
8. Call Me the Breeze

Tagok:

Ronnie Van Zant – ének
Gary Rossington – gitár
Allen Collins – gitár
Ed King – gitár, háttérének, basszusgitár az  I Need You és a  Don't Ask Me No Questions című dalokban
Billy Powell – billentyűs hangszerek
Leon Wilkeson – basszusgitár, háttérének
Bob Burns – dobok, kivéve az I Need You című dalban

Vendégzenészek:

Mike Porter – dob az I Need You című dalban
Merry Clayton, Clydie King, Sherlie Matthews – háttérének a  Sweet Home Alabama című dalban
Bobby Keys, Trevor Lawrence and Steve Madaio – kürt a Don't Ask Me No Questions és a Call Me the Breeze című dalokban.
Al Kooper – háttérének, zongora a Don't Ask Me No Questions és The Ballad of Curtis Loew című dalokban