Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

Beth Hart: Live From New York - Front And Center (DVD)

Black Stone Cherry: Family Tree

Primordial: Exile Amongst The Ruins

Blackberry Smoke: Find A Light

The Dead Daisies: Burn It Down

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

#29: Kino, Toundra, Napalm Death, Grateful Dead, Kris Barras Band


Boldog befejezés: Nagy Feró életműkoncert / Beatrice 40 – Budapest Sportaréna, 2018. 04. 07.


„Birth-school-Metallica-death”: Metallica, Kvelertak – Papp László Budapest Sportaréna, 2018. 04. 05.


Heten a hetediken: Gary Moore Emlékest 2018 – A38 Hajó, 2018. 04. 04.


Gitárhangverseny 4 tételben: G3 – Pozsony, Incheba Arena, 2018. 03. 21.

Hozzászólások

  • The Dead Daisies: Burn It Down (4)
  • Beth Hart: Live From New York - Front And Center (DVD) (9)
  • Aerosmith – 25 éve jelent meg a ’Get A Grip’ (7)
  • Eddigi legjobb vadászatunk: Royal Hunt, Symphonium – Dürer Kert, 2018. 04. 19. (2)
  • Bruce Dickinson – Lemezen is kijön a ’Scream For Me Sarajevo’ (10)
  • Crashdiet – Klip a We Are The Legionhöz (1)
  • Lunatic Soul – Untamed: az első kislemezdal Mariusz Dudától (3)
  • The Contortionist – Az A38 Hajón lépnek fel az indianai proggerek (2)
  • Overkill – Thanx For Nothing: új dal a koncertanyagról (1)
  • Uriah Heep – Befejezték az új album felvételeit (2)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 3 felhasználó és 53 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • steelheart66
  • foofighter93
  • smokeair

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- W.E.T.: Earthrage
- Judas Priest: Firepower
- Amorphis: The Bee (dal)
- Dokken: It's Just Another Day (dal)
- Gus G.: Fearless

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Mike Oldfield: Return To Ommadawn
- Judas Priest: Firepower
- Voodoo Circle: Raised On Rock
- Mobilmánia: Vándorvér

karpatisz

- Amorphis: The Bee (dal)
- Spock's Beard: To Breathe Another Day (dal)
- Amorphis: Under The Red Cloud
- Ayreon: Universe - Best Of Ayreon Live (DVD)
- Kamelot: Shadow Theory

Bigfoot

- The Doors: Live At The Isle Of Wight Festival DVD
- Beth Hart: Live From New York - Front And Center
- DeWolff: Thrust
- Michael Landau: Rock Bottom
- Judas Priest: Firepower

Pálinkás András

- A Perfect Circle: The Doomed (dal)
- A Perfect Circle: Talk Talk (dal)
- A Perfect Circle: Disillusioned (dal)
- Tai Phong: Windows
- In Vain: Currents

Dzsó

- Kayak: Seventeen
- Carter Burwell: Three Billboards Outside Ebbing, Missouri
- Toto: 40 Trips Around The Sun
- Walking Papers: WP2
- Michael Landau: Rock Bottom

rune

- Hallatar: No Stars Upon The Bridge
- Cellar Darling: This Is The Sound
- Trees Of Eternity: Hour Of The Nightingale
- Leprous: Malina
- Heilung: Lifa

Wardrum

- Eclipse: Armageddonize
- Heilung: Ofnir
- Votum: Ktonik
- Leprous: Malina
- Septicflesh: Sumerian Daemons

Mike

- Primordial: Exile Amongst The Ruins
- Dautha: Brethren Of The Black Soil
- Godthrymm: A Grand Reclamation (EP)
- Solitude Aeturnus: Through The Darkest Hour
- Blind Guardian: And Then There Was Silence (dal)

Új felhasználók

  • geri96.szabo
  • Backyard
  • Tóth Attila
  • botond lengyel
  • killernő

Metalindex

Címlap

Kaipa Da Capo: Dårskapens Monotoni

karpatisz, 2016, december 24 - 17:39
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2016
Kiadó: 
Foxtrot Records
Weblap: 
https://www.facebook.com/kaipadacapo/
Stí­lus: 
progresszív rock
Származás: 
Svédország
Zenészek: 

Roine Stolt - gitár, ének, lapsteel, ukulele, portugál gitár, zongora
Michael Stolt -  ének, gitár, Moog szintetizátor
Ingemar Bergman -  dobok & ütőhangszerek
Tomas Eriksson - basszusgitár
Max Lorentz - Hammond B3 orgona, Yamaha zongora, ének, Minimoog, Mellotron, Rhodes zongora, fuvola, tuba, szitár, ütőhangszerek

Vendégek:

Merit Hemmingson - ének (4)
Ludde Lorentz - szaxofon (6)
Peter Lindberg - steelgitár (3,7)

Dalcí­mek: 

01. Dårskapens Monotoni
02. En Pojk
03. Vi Lever Här
04. Det Tysta Guldet
05. Spår Av Vår Tid
06. Tonerna
07. Monoliten

Értékelés: 

Történetük 1973-1974-ben kezdődött, amikor Tomas Eriksson (basszusgitár), Hans Ludin (billentyűs hangszerek) és az akkor 17 éves Roine Stolt (gitár) egy zenekart alapított Ura Kaipa néven. Később az „Ura” szótagot elhagyták, majd 1975-ben meg is jelent első nagylemezük a zenekar saját nevén, azaz ’Kaipa’ címmel. Azzal a céllal alakult meg a banda, hogy a hagyományos, klasszikus progresszív rock elemeit és a svéd/viking zenét ötvözze. Roine Stolt az alapítástól kezdve az egyik meghatározó tag volt, egészen addig, amíg 1994-ben meg nem alapította saját zenekarát a The Flower Kingset, de a tényleges kiválása csak 2005-ben történt meg. Az eredeti tagokkal működő Kaipa 1982-ig öt nagylemezt dobott piacra és Skandinávia vezető progresszív zenekara lett ez idő alatt. Egy kisebb leállást követően 2001-ben Hans és Roine ismét életre keltette a formációt, ekkor Morgan Ågren, Jonas Reingold, Patrik Lundström és Aleena Gibson érkezett az alapítók segítségére. Stolt mester 2005-ös kiválása óta Per Nilsson a gitáros. A Kaipa zenekart jelenleg is Hans Ludin (billentyűs hangszerek) dirigálja, ez a formáció 2014-ben dobta piacra ’Sattyg’ című lemezüket.

Szintén 2014-et írunk, amikor az egykori alapítók közül a másik kettő, nevezetesen Ingemar Bergman (dob) és Tomas Eriksson (basszusgitár) felkereste Roine Stoltot. Ez a felállás is koncertezni kezdett, mégpedig a '70-es években megjelent három lemezük anyagából válogattak. Nevük is innen ered, hogy visszatértek a kezdeteikhez – így született meg a Kaipa Da Capo. A hetvenes években írt dalaikat, hagyományaikat jelenleg ez a felállás viszi tovább, így viszont az is kimondható, nem mindennapos esemény, hogy több mint 35 év után egy új, tradicionális svéd népzenei elemeket tartalmazó progresszív rock album született Stolt mesterék jóvoltából.

A 2013-as ’Desolation Rose’ megjelenése után nem értettem, hogy miért lett olyan hirtelen csend a The Flower Kings háza táján. Az előbb említett nagylemez és az azt megelőző ’Banks Of Eden’ között bő egy évnyi idő telt el. A bennem motoszkáló kérdésre csak nemrég kaptam meg a választ, amikor kiderült, hogy Roine ezúttal a régi zenekarával dolgozott az eltelt időben. A zenei élmény felől nem volt kétségem, mert Roine Stolt neve már a műfaj szerelmeseinek garanciát jelent. A Kaipa Da Capo esetében miben volt ez más? A rögtön ordító különbség az, hogy ez a csapat megőrizte anyanyelvét, így a dalok svédül szólalnak meg. Először kicsit furcsán hatott, de a már régóta ismert zenei elemek segítségével ezzel az oldallal is sikerült megbarátkoznom. Az énekes hangjának karaktere, a svéd énekből adódó különleges dallamok is jobban tetszettek, mint amiket, az utóbbi időben hallottam Stolt híresebb csapatától. Ekkor azonban megszólalt bennem az a kicsi hang: „Nézzük már meg, ki énekel itt?” A kiskönyvben meg is találtam a nevet, és bizony itt is a Stolt név jött szembe, csak ezúttal Michael Stolt: ő nem más, mint Roine testvére. A címadó Dårskapens Monotoni egy igazi stílustanulmány a Stolt testvérektől. Benne van a változatos, több téma, a refrénszerűen visszatérő dallamosság és hozzá a hang, ami ugyanilyen változatosságot produkál. Bár a bookletben azt láttam, hogy a CD lemezen található hét műből négy Roine nevéhez fűződik, a nyitó szerzeményen kívül viszont nem éreztem az ő stílusának dominanciáját. Inkább igazi csapatmunkát hallottam, melyre a második számot indító blues hatású gitártéma a legjobb példa. Simán meg lehetett volna azt egy hangszeren is csinálni, de az összhatás mégis más. Annak is örültem, hogy sok szerephez jutott a lemezen az akusztikus gitár, illetve a billentyűs hangszerek közül sem volt erős dominanciája a Hammondnak. A mellotron lágy, vonós hangszínei és a Moog jellegzetes tónusán hallható szólok is igen élvezetesek lettek. A sok különleges pengetős hangszer, mint a portugál gitár, a szitár, az ukulele és a steel is egy-egy üde színfoltja a daloknak. Az énekben is megtalálható ez a különleges szín, mégpedig a Det Tysta Guldet című dalban, ahol az arab zenei hatásokat is felfedezhetjük.

Annak ellenére, hogy csak hét dal került fel a korongra, jól szerkesztettnek érzem a sorrend választást, hiszen a hosszabb, epikus műveket rövidebb és könnyedebb hallgatnivalók fogják közre. A hangzás az egész lemezen tiszta és világos, a vezető hangmérnök kiváló munkát végzett. A sok pozitívum ellenére is úgy érzem, hogy Roine Stolt régi-új csapata nem mert olyan mértékben újat hozni, hogy az igazán átütő legyen. Ha szabad idézni egy kollégát: ők mindig ugyanabból a receptből főznek, a végeredmény fogyasztható, de a várt katarzis sajnos nem érkezett meg. Ez a mondat a Kaipa Da Capo lemezére is igaz. Nagyon sajnálom, hogy a kellemes hallgatnivalóból csak egy rövid részletet tudok megmutatni a HRM olvasóinak:

Összegzés: 

A Kaipa Da Capo nemrég megjelent lemeze még a fanatikus The Flower Kings rajongóknak is tud újat mutatni. A témák ezúttal ötletesebbek, mint ahogy azt megszokhattuk Roine Stolt csapatától. A zenei kaland legélvezetesebb eleme mégis az, hogy ez a csapat fel merte vállalni azt, hogy svéd szöveget ír és rögzít erre a kiadványra. A progresszív rock nemzetközi világában – ahol a Stolt név már ismert – ez egy bátor dolognak mondható. Remélem, rövidesen hallat még magáról ez a formáció, és nem kell újabb bő három évtizedet várni arra, hogy ez a stílus ismét gazdagodhasson. 

Dátum: 
2016. december 20
Pontszám: 
7.5
Szerző: 
karpatisz
0
Értékelés: Nincs

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 1479 olvasás

1 hozzászólás "Kaipa Da Capo: Dårskapens Monotoni"

1. Talán egy kicsit a svéd ének

Beküldő: Plujó. Beküldés időpontja: 2016, december 25 - 08:27.

Talán egy kicsit a svéd ének zavar, a zene Stolttól megszokott magas színvonalú. A testvérének januárban jelent meg egy szólólemeze, szintén svéd nyelven.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.