Russel Allen & Jorn Lande - The Battle

írta Philosopher | 2005.11.08.

Megjelenés: 2005

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: 

Stílus: Progresszí­v rock

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Russell Allen, született 1971. július 19-én Long Beach-en, Kaliforniában. Már nagyon-nagyon fiatalon elkezdett énekelni. 5 évesen már közönség előtt lépett fel fantasztikus hangjával gyönyörködtetve a nagyérdeműt. Első lépésként country dalokat énekelt a nagyszüleivel mindenféle vásárokon, összejöveteleken. Két nagy példaképe ebből a korból Willie Nelson és Johnny Cash volt. Amikor iskolás volt, állandó szereplője volt az iskolai megmozdulásoknak. Gyermekként nem csak saját hangja lehetőségeit és korlátait kereste, de vonzódott a hangszerekhez is, í­gy megtanult klarinétozni és dobolni. Amikor ráunt ezekre a hangszerekre zongoraleckéket vett. Egy év aktí­v tanulás után aztán felfedezte a Van Halen-t és úgy érezte, meg kell tanulnia gitározni. Hét éven át tartott a kemény tanulás. Mivel nem volt elégedett saját gitárosi tudományával, soha nem lépett fel közönség előtt gitározva, illetve nem szállt be egyetlen bandába sem, mint gitáros, de akusztikus hangszert kezelve számtalanszor lépett fel egy kisebb csapattal a középiskolában. Miután egyre jobban beleásta magát a rock és metal zene sűrűjébe, a következő kedvenceket emeli ki: Iron Maiden, Dio(Rainbow), Led Zeppelin, Black Sabbath. Az első progresszí­v kedvence a Rush volt, ami megnyitotta előtte a kaput a Yes és az örök kedvenc, a Pink Floyd felé. Elkezdte kutatni a 60-as évek bandáit (Doors, Hendrix, The Beatles, Deep Purple)
A Symphony X-be úgy került, hogy a régi énekes és basszer emlí­tete Michael Romeonak, hogy "ez a gyerek micsoda elkötelezett és hatalmas hangja van". Az akkori énekes (Rod) néhány rejtélyes ok miatt távozni akart a bandából és elhatározza, hogy egyszerűen lecseréli magát Russellre (áldom az eszed, öreg!!!). Jorn Lande, született 1968. május 31-én, Rjukan-ban (Norway). Az énekléssel először 9 évesen próbálkozott, egy kisebb csapattal. Legnagyobb inspirációja saját édesapja volt, hiszen ő is zenészként élt, és már a kezdetektől a zene szeretetére nevelte fiát bevezetve őt számtalan hatalmaz zenekar munkásságába. 92 óta (ebben az évben jelent meg az első cd, amin ő is szerepelt) mindösszesen 13 albumon szerepelt. Zenei hatásai közül a legtöbb a 60, 70-es évek progresszí­v rock/metal érájából emelkedett ki. Legfontosabb zenekarai: Vagabond, The Snakes, Ark, Jorn, Masterplan. Talán nem túlzok azzal, hogy 2005 egyik legjobban várt albuma érkezett meg végre, hogy megörvendeztesse a melódikus rock, heavy metal rajongókat. Az album 12 számnyi örömzene, amely csak távolról rokona a Symphony X-nek, és inkább a Masterplan munkáira emlékeztet. Hasonlí­tgatni persze ekkora királyoknál semmi értelme nincs, hiszen két teljesen egyedi, összetéveszthetetlen, magasan képzett hang ví­vja meg most a csatát mintegy 101 percben. A hard-rock, heavy-metal szinte minden eleme képviseltetve van az albumon, egyszerűen fogalmazva ez itt kérem egy best of metal album lett. A két énekes hihetetlenül jót alakí­t, a gitárszólók briliánsak, a ritmusszekció megbí­zhatóan hozza az alapokat. Ha telhetetlenségemnek hangot adhatok, egy hangyafasznyival több progresszí­v dalszerkezetet el tudtam volna még viselni, de hát amit én magamban elképzelek, olyan szinte már nincs is :-)))).

Pontszám: 10