Meat Loaf: Braver Than We Are

írta CsiGabiGa | 2016.11.03.

Megjelenés: 2016

Kiadó: 429 Records

Weblap: www.meatloaf.net

Stílus: hard rock

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt Meat Loaf Hangja. A korábban magasan szárnyaló, falakat repesztő Hang sajnos már a múlté, pedig nagy visszatérésre készült az énekes, 2013 óta lebegtették, hogy újra Jim Steinmannel dolgozik együtt. Bár volt akinek tetszett a 'Hang Cool Teddy Bear' vagy a 'Hell In A Handbasket' – melyek akkor készültek, mikor Steinman fasírtban volt a Fasírttal –, de a többség azt a musicalszerű zenét várta vissza, amelyet Jim képviselt, s melyben Meat Loaf a legjobb volt. Sajnos a nagydarab ember – aki a Hangot hordozta – egyre többet gyengélkedett az utóbbi években. Már 2007-ben lemondott egy európai turnét, miután cisztát találtak a hangszálain. 2011-ben is összeesett 2 koncertjén, akkor asztmájának rosszabbodásával magyarázták azt, 2016-ban pedig az énekes kiszáradásával indokolták az újabb színpadi rosszullétet és a koncertek lemondását. Szóval a problémák már látszottak korábban is, de azt hittük, a lemezfelvételre összeszedi magát. De a Nagy Hanghoz szükséges a fizikai állóképesség, az pedig látszólag egyre inkább kifogyóban van Meat Loafból.

Jim Steinman zsenialitása úgy tűnik, a '60-as, '70-es években gyökerezett. A korábbi Meat Loaf-lemezekre is sok került az ebben az időben írt musicalek betétdalaiból, most azonban alaposan feltúrta a padlást: elővett olyan régi demókat, amik azokhoz a musicalekhez készültek, de végül nem kerültek bele a végső műsorokba. A Who Needs The Young? Jim első dala még 1968-ból, melyet a 'The Dream Engine' című musicalhez írt, igazi varieté-muzsika, bár kicsit zavaró a csapongása, hol blues alapú, hol a Sparksra hasonlítóan kacifántos lüktetésű. Meat Loaf hangja (ami a Hang helyett jön ki a torkán) – a dal szövegéhez igazodóan („My voice just isn’t what it was”) – már az első percekben az ember kedvét szegi, és félve folytattam az anyag hallgatását. Ugyanehhez a korai musicalhez írt demo volt a Come In The Night, melynek új szövegét Bertolt Brecht ’A szecsuáni jólélek’ című drámája ihlette, ez lett a Skull Of Your Country. Érdekesség, hogy ebben a dalban hangzott fel először a később Bonnie Tyler által világsikere vitt „Turn around bright eyes” sor (Total Eclipse Of The Heart). Valahogy félkésznek tűnik az egész, mert míg az alsóbb régiókban Meat Loaf még felelget Cian Coey énekhangjára, amikor feljebb kerül a léc, egy effektezett vokál lép be az énekes helyett, és a katarzis elmarad. Ellenben Paul Crook egy remek Brian May-ízű gitárszólót illesztett a dalba. A harmadik korai demo a záró Train Of Love, egy igazi hetvenes évekbeli roki, mint a Dead Ringer For Love, ráadásul Rickey Medlocke (Lynyrd Skynyrd, Blackfoot) slide gitár játékával megbolondítva. Ha másért nem, már ezért megérte megcsinálni!

Van itt még a 'More Than You Deserve' című musical (ez volt Meat Loaf és Jim Steinman első közös munkája) részére írt két demó 1973-ból, a Souvenirs és a Godz. A Godz katonás alapjainak Bolero-szerű fokozása érdekes, de nem nyújt maradandó élményt. Az első másfél perc még izgalmas, utána már unalomba fullad az egész. A nyolcperces Souvenirs viszont a lemez második legemlékezetesebb dala számomra. A szaxofon-betét a Styx 'Paradise Theater'-jének klasszikusát, a Half-Penny, Two-Pennyt juttatta eszembe, a gospel-szerű vokál is zseniális, a nagyzenekari rész pedig a klasszikus Meat Loaf sláger (I'd Lie For You (And That's The Truth)) hangulatát varázsolja vissza. Jó dal, jó hangszerelés, csak egy jó Hang hiányzik belőle.

Tovább lépve a nyolcvanas évek második felére, itt van két feldolgozás: a Loving You's A Dirty Job Bonnie Tyler 1986-os lemezén szerepelt, míg a More a Sisters Of Mercy 1990-es dala volt. Ha a szokásos alaptézisemből indulok ki („Az csináljon feldolgozást, aki tud valami pluszt hozzátenni az eredetihez!”), akkor ezeknek a szerzeményeknek semmi keresnivalójuk itt. Nemhogy nem tettek hozzá az eredetihez, inkább elvettek belőlük. Bizony, a Sisters Of Mercy gótikus lüktetését egy techno alappal helyettesíteni bűncselekmény volt. Merénylet a nóta ellen. Még ha a gitár miatt néha indusztriális metalra is emlékeztet, ez így elég halovány. Meat Loaf energiátlan hangja pedig szintén nem ér fel az eredeti dinamizmusához. És a Bonnie Tyler rekedtes hangján szenvedélyesen előadott ballada is elsikkad most az énekes vérszegény prezentációján. Az egyetlen érdekesség a nemfordítás a dalban: Bonnie sorait Meat Loaf énekli, míg a dalban szereplő férfiszólamot (melyet eredetileg Todd Rundgren tolmácsolt) Stacy Michelle vette át.

Az 1990-es Johnny Depp-filmhez, a ’Cry-Baby’-hez írt demo a Speaking In Tongues. Itt is Stacy Michelle segít be a duettbe, és őszintén szólva leénekli a főszereplőt. Időben eljutottunk 1997-hez, amikor is a 'Dance Of The Vampires' musical készült. Ennek egyik dalát értelmezte újra Steinman a Going All The Way (eredeti címe Braver Than We Are) című nótában. Ez a közel 12 perces kompozíció a lemez legjobbja, igazi Steinman-gyöngyszem, egy mini-musical, ahogy az alcím is mondja: 6 tételben. Két „klasszikus” női énekhangot szereztek meg hozzá: Ellen Foley a 'Bat Out Of Hell' első és második részén is énekelt, míg Karla DeVito a 'Bat Out Of Hell' turnén szerepelt Meat Loaf oldalán. És a két profi énekesnő el is énekli a dal 80 százalékát, alig hagyva valamit főhősünknek, de Meat Loaf hangját tekintve jó is ez így. A két énekesnőtől talán kicsit abbás az egész, de ez nem von le az értékéből. Nagy kedvencem lett ez a dal.

Egyetlen dalról nem szóltam eddig, az Only When I Feelt Meat Loaf a 2005-ös turnéján már énekelte, de lemezre eddig nem került. Most sem kellett volna. Legnagyobb erénye, hogy nincs két perc az egész. 

Pontszám: 6