TWILIGHTNING - Swinelords

írta JLT | 2007.03.29.

Megjelenés: 2007

 

 

Kiadó: Spinefarm

Weblap: www.twilightning.com

Stílus: power metal

Származás: Finnország

 

Zenészek
Jussi Kainulainen - basszusgitár Juha "Leskine" Leskinen - dob Heikki "Magic Accordion" Pöyhiä - ének Tommi "Thief" Sartanen - gitár, vokál Ville "Wille-W" Wallenius - gitár
Dalcímek
1. Isolation Shell 2. Swinelord 3. Reflection Of The Cuckoo 4. Vice Jesus 5. Pimps, Witches, Thieves & Bitches 6. The Gun 7. Not A Word 8. Consume Gap 9. With The Flow 10. Wounded & Withdraw
Értékelés

A finn power metal csapat 3. lemezét tartom a kezemben, és nem igazán tudom mit is kéne í­rnom. Számomra a banda bemutatkozó lemeze Delirium Veil egy "all-time" kedvenc, hatalmas album, amit ha százszor nem hallgattam meg akkor egyszer sem. Gondolom ebből le tudja szűrni a kedves olvasó hogy nagyon-nagyon szeretem ezt a csapatot. Zenéjüket talán úgy tudnám jellemezni, hogy power metal igazán fogós refrénekkel, kiváló énekdallamokkal lüktető ritmus, bravúros riffek, kimagasló szólók, precí­z és pontos ritmusszekciós munka és egy nagyszerű énekes. A többi hangszeres is magas szinten muzsikál, kiváló "neveltjei" a skandináv iskolának. Szóval az első 2 lemezükre tökéletesen igazak a fent leí­rtak, hellyel-közzel erre az albumra is de...A zenében történtek kisebb-nagyobb változások. Helyenként lelassultak a srácok, kicsit agyasabbra vették a figurát, ami nem baj, sőt a változatosság sokat javí­that egy lemez összképén. Az első 2 lemez száguldása után ez számomra kissé meglepő húzás volt. Talán a Nevermore zenéje az, amihez tudnám hasonlí­tani ezeket a zenei megoldásokat. Természetesen megmaradtak az alapvető power stí­lusjegyek, kőkemény, döngölő riffek, és Heikki hangja is hozza azokat a témákat, amiket megkövetel ez a stí­lus. Sőt, azt is nyugodtan kijelenthetem, hogy fejlődött a srác, tágabb tartományokban mozog a hangja, mint az előző korongokon. A lemezt nyitó Isolation Shell egy húzós középtempós riffel indul, amolyan "frankó" headbangelős riff, de a refrénnél kicsit begyorsulnak, amitől nem lesz unalmas a dal, ez egy okosan felépí­tett nóta, de azért progresszivitásra nem kell gondolni. A második szám a cí­madó Swinelord már egy lendületesebb alkotás, ahol ismét megcsillan a gitárosok "riffelő" képessége, emellett a refrén is jól eltalált, koncertek kedvelt darabja lehet ez a dal. A harmadik nóta (a kissé fura cí­mű) Reflection of the Cuckoo szintén egy agyasan megí­rt tétel, ahol a tempókkal játszanak el a srácok, van itt speed téma, erős középtempó és teljesen lelassult melodikus rész is. Érdekes, figyelemre méltó alkotás ez. A soron következő Vice Jesusban hatalmasat énekel Heikki, hajlékony a hangja, magasabb és középtartományokban is hibátlanul mozog. A nóta zeneileg egy ismét egy középtempósabb alkotás, ahol azért szerepet kap egy kissé összetettebb ritmusképlet is a refrént bevezető részben. Az ötödik dal egy igen erotikus-pikáns hangvételű szerzemény a Pimps, Witches, Thieves & Bitches. Jót mosolyogtam a szövegén, egy pornó film zenéjeként is el tudnám képzelni, hiszen zeneileg is kicsit "lightos" lett, nem igazán illik szerintem erre az albumra, bár ez lehet, hogy csak az én érzésem. A The Gunról első hallásra nekem az Accept ugrott be, hiszen egy eléggé "germán metal" érzésű riffel indul a nóta, és a tempó is hasonlí­t Udoék korai munkáira, de a refrénnél sikerült ötletes megoldásokat alkalmazni, mind zenei és mind vokális téren. Sok más skandináv csapathoz hasonlóan remek dallamérzékük van a fiuknak, talán ez az igazi ereje a Twilightningnak. A hetedik szám a Not A Word a lemez egyetlen balladisztikusabb alkotása, egy szál akusztikus gitár és Heikki fenomenális éneke igazi csemege. Nem szí­vszorí­tó, könnyfakasztó dalra kell itt gondolni, hanem egy egyszerű mégis jól eltalált szerzeményre. A Consume Gap a lemezen már-már megszokott középtempós alkotás, ahol azért némi progresszí­v í­z is jelentkezik, kiemelendő Juha Leskinen dobolása, és a már sokszor megdicsért énekdallamok. A kilencedik számnál végre eljött az a pillanat, amire vártám. A With The Flow egy igazi í­zég-vérig power témával indul, kőkemény gitártémák, amik a verzéknél szépen dolgoznak az ének alá, kellemes aláfestést adnak Heikki hangjának. A záró akkordban a Wounded & Withdrawn ismét jelentkezik némi progresszí­v érzés, kis melankóliával keveredve, ez a nóta is eléggé meglepő a srácoktól, nem volt rájuk jellemző eddig.

Pontszám: 8.5

Legutóbbi hozzászólások