Slayer: Repentless

írta Hard Rock Magazin | 2015.09.24.

Megjelenés: 2015

 

 

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: http://www.slayer.net

Stílus: Thrash metal

Származás: USA

 

Zenészek
Tom Araya - ének, basszusgitár Kerry King - gitárok Gary Holt - gitárok Paul Bostaph - dobok
Dalcímek
1. Delusions of Saviour 2. Repentless 3. Take Control 4. Vices 5. Cast the First Stone 6. When the Stillness Comes 7. Chasing Death 8. Implode 9. Piano Wire 10. Atrocity Vendor 11. You Against You 12. Pride in Prejudice
Értékelés

Szeptember 11-én megérkezett a Slayer legújabb albuma, a ’Repentless’. A dátum közel sem volt véletlen, hiszen köztudott, hogy a kaliforniai mészárosok szeretnek jelzésértékű napokat megjelölni az albummegjelenéseikhez. Gondoljunk csak a 2006 hatodik hónapjának hatodik napján világra szabadított 'Christ Illusion'-ra, illetve már a 2001-es ’God Hates Us All’ is kilencedik hó 11-ére volt datálva… Bár reméljük, az csak véletlen egybeesés volt.

Kifejezetten nehéz feladat objektíven kezelni ezt az alkotást, hiszen már csak két alapember maradt a bandában. A két éve elhunyt Jeff Hanneman helyére az Exodusból érkezett Gary Holt és a thrash műfajban sok zenekar által (Exodus, Testament stb.) foglalkoztatott Paul Bostaph dobos társaságában vették fel a ’Repentless’-t. Mind a ketten régi ismerősei a csapatnak, hiszen 2011 óta Gary segítette ki őket a turnékon, amíg Jeff gyengélkedett. A hosszú távú kooperáció ekkor már sejthető volt, hiszen köztudott, hogy halála előtt Jeff nem igazán volt jó állapotban. A dalszerzéssel nem volt gondja, azonban a gyors riffekkel meggyűjt a baja. A másik zenész, Paul is többször megfordult már a csapat háza táján, vele három lemezt is készítettek 1994 óta. Kerry Kingre így most súlyos felelősség hárult, hiszen gyakorlatilag a lemezanyag 99%-át kellett kipréselnie magából úgy, hogy közben letörölje a fikázók arcáról a gúnyos mosolyt.

Ezek után talán nem véletlen, hogy az új album némiképp rokonítható a’94-es ’Divine Intervention’-nel, hiszen ott is Kerry dominál és Paul ül a bőrök mögött. A tényleges lemezanyag alig kétpercnyi instrumentális hangulatébresztő után a már előzetesen nyilvánossá tett címadó dallal startol. Nem túl érzelgős csapat lévén ez talán az egyetlen momentum, mely emléket állít a gitárosnak. Teszi viszont ezt a „jeffi világnézetet” teljes mértékben visszatükrözve. Ehhez a számhoz készült egy iszonyat brutális videó is. Észveszejtő sebesség, agresszió, Tom Araya üvölt, mint akit nyúznak – hamisítatlan Slayer! A későbbiekben ennyire gyors dalokkal már nem találkozunk, de aggodalomra nincs ok. A váltásokkal teli Take Control, vagy akár a lassan, de biztosan őrlő Cast The First Stone kimagasló szerzemények. Mesteri módon tudták fenntartani az egyensúlyt a „régisulis”, thrashesebb témák (Atrocity Vendor, You Against You) és a borús, szinte mérgező dalok között, mint amilyen a When The Stillness Comes. Külön ki kell emelni a Piano Wire-re keresztelt számot; ez Hanneman utolsó műve, azonnal felismerhető egyedi dalszerzői stílusa.

A hangszeres játékot kritika nem érheti. Bostaph (Dave Lombardo híján) a lehető legjobb választás a zenekarba. Játékának minden másodperce élvezetes, színes és változatos. Gary Holt dalszerzőként nincs bejegyezve az albumon, viszont bizonyos szólókért ő felelt. King elmondása szerint ezek őt is nagyban inspirálták. Váltott szólóik pengeként hasítanak az agyunkba. A produceri munkát Terry Date végezte, és őt is hatalmas dicséret illeti, hiszen sikerült egy dinamikus, erőteljes megszólalást biztosítania a csapatnak. A lemez szövegvilágáról annyit, hogy megmaradtak a már bevált fordulatoknál. Ők a düh, a vér, a háború, a bosszú, a sorozatgyilkosok, az áldozataik és a démonok világában mozognak otthonosan. Ennek köszönhetően a lemezborító is a klasszikus időket idézi, a képi világ magáért beszél.

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások