Sorcerer: In The Shadow Of The Inverted Cross

írta Mike | 2015.05.26.

Megjelenés: 2015

 

 

Kiadó: Metal Blade

Weblap: http://www.sorcererdoom.com

Stílus: Epic heavy/doom metal

Származás: Svédország

 

Zenészek
Anders Engberg - ének Peter Hallgren - gitár Kristian Niemann - gitár Johnny Hagel - basszusgitár Robert Iversen - dobok
Dalcímek
01. The Dark Tower Of The Sorcerer 02. Sumerian Script 03. Lake Of The Lost Souls 04. Excorcise The Demon 05. In The Shadow Of The Inverted Cross 06. Prayers For A King 07. The Gates Of Hell 08. Pagans Dance 09. The Legion Of The Serpent (bónusz dal)
Értékelés

1983 júliusát írjuk. Ekkor szabadítja a világra a Manowar második nagylemezét ’Into Glory Ride’ címmel. Amely nem túl szerény véleményem szerint Minden Idők Legnagyobb Epikus Metal Albuma. Mondhatnám, mindörökké… Bevallom, a szubjektív értékítélet stemplijét igen erőteljesen nyomtam most rá. Természetesen számtalan kiváló követője akadt azóta, és nyilván ízlés kérdése, hogy ki melyikre esküszik (Virgin Steele? Manilla Road? Martin-korszakos Black Sabbath?), nálam azonban még mindig ez a hétszámos, háromnegyedórás dalcsokor a műfaj alfája és ómegája. És hogy miként kapcsolódik írásom tárgyához, a Sorcerer debütálásához? A svéd brigádra ugyan az epikus doom címkét szokás ráaggatni, ámbár – ahogy a fent említett Manowar-klasszikus esetében is – náluk a tempósabb, tradicionális heavy metalnak csaknem ugyanannyi szelet jut a tortából, mint a lassan gördülő, lovagias doom-témáknak, így hát nem ördögtől való az összevetés. A dalok színvonalát tekintve sem… Merthogy az ’In The Shadow Of The Inverted Cross’ egy rendkívül impozáns lemez!

Én vagyok a legboldogabb, hogy az utóbbi években ez a főként doom metalban gyökerező, hősies hangzásvilágú, középkori-mitikus mondavilággal átszőtt műfaj a virágkorát éli (legalábbis az underground mélyhomályában); elég csak górcső alá venni az Atlantean Kodex, a Capilla Ardiente, a Solstice vagy a Below legutóbbi anyagait – mind csupa-csupa remeklés! És akkor végre-valahára megérkezik a Sorcerer bemutatkozó stúdióalbuma is – megalakulásuk után 27 (!) év elteltével! Mi ez, ha nem rekordgyanús kult-státusz? 1988-ban Stockholmban született meg az együttes Johnny Hagel vezérletével (aki aztán ’92 és ’96 között a Tiamatban basszusgitározott), ám már négy esztendővel később, mindössze két demóval a tarsolyukban feloszlottak. 2010-ben Hagel viszont újra megragadta a kormányrudat, a banda újjáéledt, és teljesen friss ötletekből kezdték összegyúrni a jelen szerzeményeit. (Az ínyencek kedvéért azért megsúgom, hogy érdemes felkutatni a korai demók alkotta, 1995-ös névadó válogatáslemezt is, amely a maga 70 percével hűen prezentálja, hogy már a ’80-as évek legvégén micsoda erő és mágia lakozott e zenekarban!)

Az „A fordított kereszt árnyékában” cím pedig senkit ne tévesszen meg, szó sincs itt kecskevérrel megöntözött, pentagrammákkal agyontűzdelt kénköves black metalról, hiszen amit e szűk 55 percben hallunk, az a doom és heavy/power metal legszebb hagyományainak csaknem tökéletes lenyomata. Vegyük például a Lion’s Share-ben is megfordult, morózus arcszerkezetű Anders Engberg énekest, akinek férfias-heroikus hangja szinte uralja a teljes lemezanyagot; kétségkívül a műfaj egyik legjobb torka az övé, emellett mindvégig karakteres énekdallamaival tulajdonképpen a hátán cipeli az egész produkciót.

Nincs hát helye a köntörfalazásnak: már az első három dal egy orbitálisan nagyszerű Triumvirátus, így nagybetűvel, egyenként 10 pontos remekművek, kész, punktum. Menjünk is szépen sorban: a már a címében is beszédes The Dark Tower Of The Sorcerer egy roppant erős kezdés Candlemass-szerű riffjeivel; ez egy középtempóban fogant, kitűnő himnusz, amelynek már a verze/bridge-párosa is fölöttébb hatásos (és áthallásos a Europe Final Countdown-jával), a hidegrázóan fogós refrénről pedig tényleg csak szuperlatívuszokban beszélhetek, azonmód a bőröd alá kúszik, s nem is szabadulsz tőle jó ideig. A Sumerian Script-ben is főként a hatalmas ívű refrén viszi a prímet, ám ne feledkezzünk meg a fifikás riffekről és a szinte fütyülhetően melodikus ikergitáros szólókról sem, a finálé hömpölygő, monumentális kórusai pedig egészen az égig nyúlnak… Az egyik legjobb dal mindközül a Lake Of The Lost Souls címet viseli: ez egy 8 és fél perces doom-klasszikus módfelett emlékezetes szólókkal, porlepte, sötét, ódon-misztikus hangulattal és egy, nyomorúságos atmoszférájában is megrázó refrénnel megkoronázva – az egész műfaj most boruljon le előttük. Én is ezt teszem…

S mint pedzegettem, közel sem csupán a doom metal uralkodik e helyütt: az Excorcise The Demon például egy viszonylag gyorsabb tempóban vágtázó, hagyományos heavy/power szám a ’80-as évek szellemében; koncertfavorit ez a javából a bő hét perces hossza ellenére – no, igen, ezek a srácok ilyet is tudnak, megint csak le azzal a kalappal! Hasonló formákba öntötték a The Gates Of Hell-t is: a kissé butácska verzék olyan egyszerűek, mint a faék, összességében azonban mégis egy vérbeli potenciális slágert kapunk; a ragyogó refrén úgy mászik a füledbe, mint ama bizonyos alattomos bogárfajta. Elsősorban a címadó szerzemény az, amelyben le se tagadhatják a Black Sabbath-hatásaikat (de a Solitude Aeturnust is említhetném); akárha a ’Headless Cross’ vagy a ’Tyr’ idejében szülelett volna, s eddig a fiókban pihent, majd most előkerült és szépen lefújták róla a port. Erre maga Iommi mester is büszkén bólogatna – ennél nagyobb bókot pedig egy zenekar sem kaphat, azt gondolom.

No, és hát a fergeteges refréndallammal felvértezett Prayers For A King-ről csak annyit, hogy nem más, mint egy bő hét percbe csomagolt Epikus Doom Metal Klasszikus, mese nincs! Lassan mondom, hogy megértsd: ez biza’ MES-TER-MĹ°! Az albumzáró „barbárromantikus” Pagans Dance meg egy méltóságteljesen áramló-menetelő doom-folyam némileg a Candlemass és az Avatarium modorában, a refrénben pedig a méltatlanul alulértékelt, zseniális Atlantean Kodex hangulatát és dallammeneteit idézik meg. Dicsértem itt már minden tételt, nos, hát ez sem különb, egy igazi magasztos, királyi gyöngyszem, méltó lezárása ennek a kimagasló színvonalú, fenséges hangzással megtámogatott korongnak! Amely eleddig számomra kétségkívül az Év Bemutatkozó Lemeze! Komolyan mondom, le vagyok nyűgözve!

„Midőn megjelennek az első napsugarak
Elhagyják a ködös partokat
Hallgatag ember könnyes szemmel
Többé nem lesz övé a reggel.”

(Lake Of The Lost Souls)

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások