Black Star Riders: The Killer Instinct

írta Adamwarlock | 2015.03.16.

Megjelenés: 2015

 

 

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: http://blackstarriders.com

Stílus: Hard rock

Származás: Írország

 

Zenészek
Ricky Warwick - ének Scott Gorham - gitár Damon Johnson - gitár Robbie Crane - basszusgitár Jimmy DeGrasso - dob
Dalcímek
01. The Killer Instinct 02. Bullet Blues 03. Finest Hour 04. Soldierstown 05. Charlie I Gotta Go 06. Blindsided 07. Through The Motions 08. Sex, Guns & Gasoline 09. Turn In Your Arms 10. You Little Liar
Értékelés

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy példaértékű a szép időket megélt Thin Lizzy legénységétől, hogy tizenkilencre lapot húzva új vállalkozásba kezdtek. A váltás mellett felsorakoztatott indokok természetesen módfelett logikusak: a továbbiakban nem egy legendás névtábla mögé burkolózni, elkerülni a rajongók haragját, súrlódásmentesen új dalokat írni. Persze, a legendás ír banda neve máig igen jól cseng, és a koncertszervezők is nagyobb hajlandósággal szerveznek le egy Thin Lizzy-t, mint egy ismeretlen nevű Black Star Riderst, azonban az együttes legdicséretesebb vonása, hogy ezzel mit sem törődnek. És az idő, úgy tűnik, őket igazolja.

Az ’All Hell Breaks Loose’ világszerte hangos sikert aratott, ezzel bizonyítva, hogy olyan formáció állt össze, amelyik képes és hajlandó is minőségi muzsikával megörvendeztetni a nagyérdeműt, mindezt úgy, hogy megtartották a régi, lizzys atmoszférát, emellett beemelve a saját hangzásvilágukat is. Ezzel elérték azt, hogy élőben nagyon jól mutatnak egymás mellett a BSR és a Thin Lizzy nóták. Idén pedig előrukkoltak a ’The Killer Instinct’ címet viselő második nagylemezzel, ami lényegében ott vette föl a fonalat, ahol az ’All Hell Breaks Loose’ lerakta.

Mondjuk annyi különbséggel, hogy Marco Mendoza basszusgitáros elhagyta a BSR legénységét, átadva helyét a Rattből és a Lynch Mobból ismert Robbie Crane-nek. Ezt a változást sokan fájlalták, hiszen Mendoza régóta tagja volt a Lynott utáni Thin Lizzy-érának, azonban az album nem sínylette meg a változást. Sőt! A ’The Killer Instinct’ elődjét is felülmúlta, és egy még egységesebb, még fülbemászóbb végtermékként látott napvilágot. Az egyetlen megmaradt őstag, Scott Gorham ezúttal még inkább háttérbe szorult a dalszerzői pozícióban, szinte teljesen átadva helyét Ricky Warwicknek és Damon Johnsonnak. Azért az öreg keze nyomát természetesen érezzük az elkészült anyagon, de a 2015-ös Black Star Riders lemeznek nagyon jót tett, hogy a Warwick–Johnson páros vette át a zenekar kreatív irányítását.

Úgy érzem, hogy a  ’The Killer Instinct’ idővel klasszikussá nőheti ki magát, mindamellett aprócska hibái miatt mégsem tökéletes album… nem mintha mostanában hallottam volna ilyet. Oda van rakva a maga nemes egyszerűségében és kérlelhetetlenségében, és néhol egészen zseniális pillanatokat tartalmaz. Vajon kell-e több annál, ahogyan a címadó darab, ami egyben a lemez nyitó tétele, felpörgeti a hangulatot? Egyből érezzük, hogy bizony ebből a dalból hatalmas koncertkedvenc fog válni. Szemmel látható, hogy az együttes ezen a lemezen az ’All Hell Breaks Loose’-ban megszilárdított stílusát még tovább csiszolta. Az első album nagy folk-rock balladájának, a Kingdom of the Lostnak megtaláljuk a kistestvérét a Soldierstown képében, ami talán a legerőteljesebben idézi fel Phil Lynott örökségét a dalszövegével és az Emeraldra hajazó dallamvezetésével. Két dalt még ki kell emelnem a ’The Killer Instinct’-ről, amelyek orbitális slágerbombákká válhatnak. Az egyik a légiesen könnyed és fülbemászó Finest Hour, a másik pedig a bluesos alaptémájú Charlie, I Got to Go, amit akár Gary Moore szerzeményeként is simán el tudnám képzelni. De a lírai Blindsided és a kemény daraboknak számító Through The Motions és a Turn In Your Arms is tökéletesek. Talán a You Little Liarnél éreztem egy kis egy helyben toporgást, a Sex, Guns and Gasoline-t pedig a Chickenfoot már vagy tízszer ellőtte már, és e darabokkal talán kicsit elnyújtották a lemezt.

Összkép? Az tökéletes. Üdítő egy ilyen erős, ötletes, a múltba nem fátyolos tekintettel révedő, hanem abból csak erőt merítő lemezt hallgatni. Úgy tűnik, a Black Star Riders koncepciója végleg megszilárdult, és már saját jogon is megérdemlik a legnagyobb sikereket. A ’Killer Instinct’ legalábbis erre predesztinálja őket.

Pontszám: 8.5

Legutóbbi hozzászólások