"Alap volt, hogy magyarul kell énekelni": Interjú Ádám Attilával (Tales of Evening)

Ha valaki végignéz a hazai metal színtéren, azt láthatja, hogy a „fiatal” zenekarok is lassan a 10. évfordulójukat ünneplik, vagy már bőven túl vannak rajta. Egyszerűen elpárolgott az utánpótlás: a friss csapatok vagy nem kerülnek be a dömping miatt az emberek látóterébe, vagy nem ütik meg azt a magasabb ingerküszöböt, amit manapság meg kell. A Tales of Evening története így valódi sikersztori: egy év után nagylemezt adtak ki, négy év alatt pedig korrekt létszámú rajongótábort építettek ki. Ádám Attilát, a Tales of Evening billentyűsét és alapítóját így elsősorban a zenekar- és karrierépítésről kérdeztük, igyekeztünk kideríteni, hogyan sikerült mindezt elérnie a zenekarnak. Megkérdeztük, hogy mennyiben segítette vagy hátráltatta őket a vidéki közeg, hogyan menedzselik a mindennapokban a zenekart, mennyiben formálta a koncerttapasztalat a most februárban megjelent második lemezüket, és ha magyarul is énekelnek, miért adják ki angolul is az új lemezüket.

Hard Rock Magazin: Milyen elképzelésekkel vágtál neki a Tales of Eveningnek 2011-ben?

Ádám Attila: Több zenekarban zenéltem előtte, de egyikről sem tudom azt mondani, hogy igazán magamra találtam bennük. Nyilván rengeteg kedves emlék és barátság fűződik hozzájuk, de én mást szerettem volna. Többet! És nagyjából tudtam is, hogy vágjak bele. Ekkorra már voltak ötleteim, saját dalkezdeményeim, szövegeim, és éreztem annyira különlegesnek őket, hogy megmutassam másoknak is. Többen nem hittek ebben és pl. kinevettek, gúnyolódtak… Ellenben voltak, akik az első perctől támogattak és segítettek. Hogy ténylegesen válaszoljak is a kérdésre, az elképzelés merész volt. Nagylemez, videoklipek, koncertek, akár országos turné. Azt tudtam, hogy sokkal komplexebb a dolog ennél, de bele kellett vágnom, mert tényleg tenni akartam valami olyat, ami valódi értéket hordoz, ami megváltoztat mindent.

HRM: Nagykanizsán metal zenekart alapítani – nem tűnik éppen biztos karriernek. Hogyan sikerült beindítani a zenekart?

AÁ: Így utólag visszatekintve azzal, hogy Zalából indultunk el, inkább nyertünk, mint bármilyen hátrányát éreztük volna. A zenekarból mindenkit ideköt valami azon kívül, hogy itt élünk. A család, a barátok, a rengeteg ismerős. Volt kinek mesélni, volt hol megmutassuk magunkat. Az összes videoklipet itt, Zalában forgattuk Gerócs Balázzsal. Egytől egyig nagyon büszkék vagyunk rájuk. Emlékszem az első koncertre (Zalaegerszeg, Grabowsky Club), voltak ott olyan emberkék, akik a Zalai Hírlapban olvasható cikk miatt jöttek el a bulira. Azt olvasták, ez a zenekar eddig csak dalokat írt és sehol nem lépett fel, hónapok óta erre készülnek. Sok helyi médium megtámogatott minket már a kezdetektől fogva. Az internet és a Facebook pedig esélyt adott arra, hogy akár világszerte terjeszkedhessünk. Ehhez persze nem elég egy jól sikerült fotó vagy egy klip. Igazán, szívből akarnunk kellett azt, amit kitűztünk magunk elé. Akik pedig ez alatt a néhány hónap alatt megismertek minket, bejutatták a zenekart egy facebookos szavazással a Tavaszköszöntő Metál Fesztre a Club 202-be. Mint egy álom! Fontos volt, hogy Budapesten is bemutatkozzunk. De itt sem volt elég csak színpadra állni és zenélni. Valamit hagynunk kellett az emberekben, szerintem sikerült. Nos, innen és itt kezdődött el minden. Egy héttel később már a Dalriada előtt játszhattunk Szombathelyen. Ezzel beindult egy folyamat, aminek jelenleg is a részesei vagyunk és ez fontos.

HRM: Megfordult a fejetekben, hogy felköltözzetek a zenekar miatt Pestre? Egyáltalán: segítene az, ha Budapesten élnétek?

AÁ: Az előbbiekből kiderül szerintem a válasz. Nem gondoltunk arra soha, hogy emiatt bárhova elköltözzünk. Mondhatnám azt is, hogy a feljebb felsorolt dolgokon kívül már a zenekar is ideköt minket. És ez tényleg így van. Nehéz még elképzelni is az életemet máshol, és ezzel tudom, hogy a többiek ugyanígy vannak.

HRM: Egy évvel a megalakulásotok után már ki is adhattátok az első nagylemezeteket a HammerWorld mellékleteként. Ez hogyan jött össze?

AÁ: Nagy segítséget kaptunk Ficzek Andrástól, hogy a ’Hajléktalan lélek’ a megfelelő kézbe kerüljön. A lemez azonnal jó fogadtatásra talált és nagy sikert aratott. Magyarországon, ma nem is tudok ennél jobb lehetőséget induló zenekaroknak, hogy ennyi emberhez eljusson, ilyen rövid idő alatt, ennyi pénzért (990 Ft) egy kézzel fogható CD. Ráadásul egy magazint is kapsz mellé (honnan nézzük), ami tele van aktualitásokkal és nagyon igényes interjúkkal, infókkal, fotókkal. Emlékszem, hogy már előtte is nagy olvasója voltam az újságnak és elképzeltem, ahogy mi is ott szerepelünk majd a lapokon. Ott lesz a fotónk, a gondolataink a sorok között, a lemez pedig a mellékletben. Lehet, hogy gyerekes, vagy furának tűnhet ez, de akkor ezek a „képzelgések” inspiráltak, tettekre buzdítottak. És titkon bíztam benne nagyon, hogy valóra is válnak. Arra viszont nem is számítottam, hogy még poszteren is szerepel majd a zenekar. Ez azért nagy megtiszteltetés… Nem is beszélve arról, hogy a HammerWorld által meghirdetett közönségszavazásokon mennyi eredményt értünk/érünk el. Ráadásul, évről-évre jobb pozíciókhoz jutunk. És ezt a rajongóknak köszönhetjük!  

HRM: Állítólag megfogadtad, hogy ha egy éven belül nem sikerül nevet szerezni a zenekarodnak, akkor felhagysz a zenéléssel. Eléggé esélytelen fogadásnak látszott, hiszen egy év alatt itthon szinte semelyik zenekar nem tudott ismertté válni az utóbbi években.

AÁ: Nem emlékszem, hogy pontosan hány évet adtam magunknak. (nevet) De tényleg nem sokat! És tényleg komolyan gondoltam. Elveszítettem a lelkesedést attól, hogy az akkori zenekarokkal, projektekkel sorra falba ütközünk, nincs igazi tettvágy, nincs cél. Rám pedig senki nem hallgatott. Zenélni viszont nagyon szerettem és szeretek. Nyilván tisztában voltam vele, hogy milyen zenét szeretek a leginkább. Kézenfekvő, hogy olyat kell játszani, olyat kell írni, ami elsősorban nekem tetszik, ez bármilyen önzőnek is tűnik. Ahogy a többiek sorban beléptek a zenekarba, hozták magukkal azt, amit ők szeretnek, és így egy nagyon átfogó, sok stílusból összeverbuválódott egyveleg jött létre. (mosolyog) De ez a Tales of Evening. Mindenki egyénisége fontos. Jó, hogy ennyire nem vagyunk egyformák! A kemény munkán felül ez nagyon sokat számít. Ettől egyediek a dalok. Ezt pedig megkoronázza Ivett hangja és bájos, pozitív kisugárzása. Ez a fajta pozitív szemlélet érezhető a dalokon is. Szerintem szükség is van rá. Lehetne írni mindenféle háborúról, politikáról, a sok-sok demoralizáló folyamatról, ami sajnos részét képezi a mindennapjainknak. De a csapból is ez folyik. Ha a lemezt hallgatod, legalább arra az egy órára egy kicsit megváltozik körülötted minden. Megbékélsz a világ dolgaival és elnézőbb leszel az emberekkel. Valós példa erre egy idézet, amit nemrég kaptunk e-mailben: „…valami felszakadt bennem a dalok hatására, nem gondolom, hogy végleg megszűnik  a remény, a fájdalom mellett egy kis öröm is lopózott a szívembe…” Sok levelet kapunk és ezért nagyon hálásak vagyunk. Ettől érzem magunkat sikeresnek, hogy embereknek segíthetünk, örömet okozhatunk.

HRM: Éreztél magadban megfeleléskényszert ekkoriban? A Tales of Evening stílusának kialakításában mennyire játszott szerepet az, hogy mindenképpen be akartál futni a zenekarral?

AÁ: Nem akartam és nem is igazán akarok megfelelni senkinek, semminek. Inkább úgy fogalmazok, hogy nyitott voltam és vagyok. Alkalmazkodó. Nyitnom kellett afelé, hogy véleményeket fogadjak el, adott esetben kritikákat, amelyeket átgondolok, megemésztek. De ezeknek sem szeretnék megfelelni. Stílusjegyeknek sem szeretnék megfelelni. Mindennek magától kell jönnie. Elveszne minden egyediség, természetesség, emberség az alkotásokból, ha ez nem így volna. Persze azért vannak íratlan szabályok. Tudom, nem szabad általánosítani, de aki zenekart alapít, a zene szeretete mellett nyilván abban is bízik, hogy a zenekara egyszer befusson, és az embereket érdekelje az, amin dolgozik egy banda. Lehet pusztán kedvtelésből is zenélni, egy ideig… Valahol aztán mindenki be szeretne mutatkozni.

HRM: Mivel mindenkinek van polgári foglalkozása a zenekar mellett, ezért úgy tudom, minden zenekari teendőt – próbát, koncertet – precízen kikalkulálsz.

AÁ: Így van, mindenki dolgozik a zenélésen kívül. De azt kell, hogy mondjam, mindenkire maximálisan számíthatok és ez ugyanúgy igaz visszafelé. Mindenki tudja, és tisztában van azzal, hogy a szabadidőnk véges, ezért igyekszünk alkalmazkodni egymáshoz. A legutóbbi stúdiózás alatt nagy volt a hajrá, de a zenekar minden tagja becsülettel végigcsinálta az adott feladatokat. Igyekszünk célirányosan próbákat szervezni. Persze a gyakorlatban vannak apróbb súrlódások. (nevet) Figyelnünk kell a távolságokra, ki, mikor, honnan érkezik. Volt, hogy egy koncertért egy nap 800 km-t autóztam egyedül, mert dolgoznom kellett. Hogy megérte-e? Persze… Nem mondom, hogy könnyű egyeztetni, és jöhetnek váratlan dolgok is, de ha jobban belegondolok, ez is csak hozzáállás kérdése. Nem mondom, hogy én vagyok a világ legpontosabb és legprecízebb embere, de mindent meg lehet oldani.

HRM: Amikor nekikezdtél a zenekarnak, beleástad magad abba, hogyan kell menedzselni egy zenekart, vagy a szervezőkészség ösztönösen jött?

AÁ: Nem foglalkoztam soha ilyesmivel, az eredeti végzettségem tanító és informatikatanár. Nem is vagyok biztos abban, hogy mindent jól csinálok, sőt. A saját hibáimat néha nagyon nehezen ismerem fel és látom be, de van egy őrangyalom, aki mindig visszaránt a földre. (nevet) Sokat tanultam viszont mások hibáiból, sajátokból is bőven. Ezekből lehet építkezni és igyekszem nem elkövetni azokat a hülyeségeket, amiket egyszer megtapasztaltam. Próbálom mindezt úgy tenni, hogy közben ne „vezető” legyek, hanem egy zenekari tag, barát, a Tales of Evening billentyűse. Persze minden hiába, mert Riba, a gitárosunk állandóan „lefőnököz”. (nevet)

HRM: Zenekarvezetőként milyen feladataid vannak? Te kezeled pl. a zenekar Facebook-oldalát is?

AÁ: A Facebook oldalt többen kezeljük, a menedzsment és én. A rajongói levelekre viszont nyilván mi szoktunk reagálni. Nagyon sok a feladat… De nem is tudok rangsort állítani, hogy mi a legfontosabb. Minden! Az, hogy mindig éber legyek. Folyamatosan kontaktban kell lenni az emberekkel. Állandóan zizeg a telefon. Hol a CD miatt, vagy épp klipet készítünk elő, vagy koncertről egyeztetünk, utazás stb… És ez persze nem minden, és ezeknek is rengeteg kis apró szála van még. Mindig van mit tenni, és ez sok munkával és idővel jár. És ez jó. Szeretek ezzel foglalkozni. Mindemellett folyamatosan kell próbálni és dalt írni is, de ez is így jó. (nevet)

HRM: Mindkét lemezetek magyar dalszövegekkel jelent meg. Gondolkoztatok azon, hogy magyarul vagy angolul énekeljetek?

AÁ: Alap volt, hogy magyarul kell énekelni. Viszont az eredeti tervben az szerepel, hogy megcsináljuk a dalokat angolul is. Erre azért lesz szükség, mert szeretnénk külföld irányába is terjeszkedni. Szeretnénk, hogy a külföldi rajongók is értsék a szövegeinket. Nehéz azonban egy ilyen választékos, szép nyelvet átültetni bármilyen másikba. A feladat adott, és tudom, az angolt még sokat kell gyűrnünk, de úgy érzem mostanra felnőttünk hozzá. Így valószínű ebben az évben fel is vesszük a teljes ’Szilánkok’-at angolul.

HRM: Kb. milyen költségekkel jár nulláról felfuttatni egy zenekart ma Magyarországon?

AÁ: Pontosan nem tudom, hogy ez mivel jár, mert nem érzem, hogy felfuttattuk volna magunkat. Sokan megismerték már a zenekart és úgy érzem, még sokan meg fogják. De ennek csekély része múlik az anyagiakon. Tény, hogy meg kell fizetni sok dolgot, de hiába van pénzed, ha nincs mögötte tartalom… Fontos volt a megszólaláshoz az, hogy megfelelő technika legyen mögöttünk. Ez igaz a koncertekre és a stúdióra is. Ha csak a hangszerparkunkat nézem végig, az is nagyon sokba került, és még mennyibe fog! A stúdió, ahol felvettük az anyagot, még több. De az egy teljesen különálló, saját dolog. Mint ahogy mindenkinek sajátja a hangszere is, amikért mindannyiunk nélkülözött és sokat melózott. Nem az égből pottyant ránk. Az induláshoz mindenképp szükség volt/van saját befektetett pénzre. Mikor ezt a pénzt befekteted, közben abban bízol, hogy majd megtérül egyszer. Valójában ez egy olyan körforgás egyelőre, amivel nem keresünk pénzt magunknak. Viszont amit idáig kemény munkával és kitartással megkerestünk a zenekarral, azt azonnal visszaforgatjuk, mert a továbblépéshez szükség van rá. A keverést, maszteringet mindkét esetben nagy stúdió csinálta. A videoklipek sem ingyen készülnek és sorolhatnám. Ráadásul annyi, de annyi tervünk van még…

HRM: Mióta a Hammer mögétek állt, ők segítséget nyújtanak a költségekben, pl. egy-egy befizetéses turné esetében?

AÁ: Ők mindenben segítséget nyújtanak. A koncertszervezéstől a promóción keresztül, a grafikai munkákig tényleg mindenben. Ez már magában óriási segítség, hiszen nagyon lelkes és tehetséges, fáradtságot nem ismerő emberekből álló stáb dolgozik az anyagainkon. Rengeteg időt és pénzt spórolva nekünk ezzel. A befizetéses turné fogalmát egyelőre nem ismerem. Ráfizetésesben viszont részünk is volt, de azt csak saját magamnak köszönhettem. (nevet) Azt tudom, hogy áldozat és nélkülözés nélkül nincs győzelem. Volt rá példa, hogy úgy koncertezünk, hogy nem kerestünk vele pénzt. De mindennek megvan a célja. Ezeknek a koncerteknek a promóció és a bemutatkozás szempontjából óriási szerepük van. Mindamellett, hogy olyan helyeken és annyi ember előtt léphettünk fel többször, amiről korábban álmodni sem mertünk volna. Ez mind egy hosszú folyamat része. Úgy érzem, jó úton járunk és az úton, akik eddig mellénk álltak, azok maximálisan támogattak minket és segítettek nekünk a céljaink elérésében.

HRM: A metal.hu turnén a Wisdom és a Dalriada előtt játszottatok. Tőlük mit tudtatok ellesni?

AÁ: Nagyon nagy élmény volt a turné részeseinek lenni, amivel ismét teljesült egy álmom. (Azt hadd említsem meg, hogy a záró állomás Budapesten lesz a Club 202-ben március 14-én.) Mivel ők régebb óta részesei a hazai metal színtérnek, ezért sokat tanulhattunk mindkét zenekartól, mindamellett, hogy jó barátságot is kötöttünk velük. Rutinosabbak, határozottabbak és bátrabbak voltak a színpadon a kezdetektől, és próbáltuk ellesni, miért. Nem mondhatom, hogy sikerült rá választ kapni, mert erre szerintem nincs is. A tanulság ebből mégis az volt, hogy rájöttünk, nem szabad annyira „feszültnek” lennünk a színpadon. Mindig magunkat adjuk, de valójában sokkal többet meg kell mutatnunk abból, amik vagyunk. Ezt a képességet ez a két zenekar már bőven magáénak tudhatja… Valószínű, az idővel és a sok tapasztalattal ragad az emberre, de mindenképp fontos és hasznos volt az, hogy ilyen közelségből átéltük azokat az apró, de fontos részleteket, amiből egy-egy komoly produkció építkezik. Mindenben segítették a munkánkat a fellépések során.

HRM: Az elmúlt három év intenzív koncerttapasztalata hogyan formálta a második lemez anyagát?

AÁ: Az első lemez úgy készült, hogy nem igazán tudtuk, milyen ritmusok, milyen tempók az ideálisak egy-egy koncertre. Másokat utánozni, „leszedni” pedig nem akartunk, azt minek is kellene. Lefordítva: koncerttapasztalat nélkül kezdtünk el dalokat írni. Végül nem lőttünk mellé, mert a ’Hajléktalan lélek’ véleményem szerint ilyen szempontból is változatos. Az új lemeznél viszont azokat a tapasztalatokat, amiket koncerten lehet megszerezni, alkalmazhattuk a lemez munkálatai során. Gondolok itt tudatosan megírt kiállásokra, vampre, amik a koncerteken a közönség „megmozdítását” hivatottak szolgálni. Továbbá igyekeztünk most úgy dallamokat alkotni, hogy még énekelhetőbbek, szellősebbek legyenek, így koncerteken még jobban halljuk, ahogy a közönség is énekli őket. (nevet)

HRM: Mik a terveitek 2015-re, 2016-ra?

AÁ: Első körben minél több emberhez eljuttatni a frissen megjelent ’Szilánkok’ lemezünket. Szeretnénk egy videoklipet készíteni, aminek az előkészítési munkái már javában zajlanak. Minél több koncerten be szeretnénk mutatni az új lemez anyagát, nyilván úgy, hogy a ’Hajléktalan lélek’ CD-ről a „slágereknek” mindig szorítsunk helyet. A nyári fesztiválokon való aktív részvétel az egyik legfontosabb. Nagy kihívást és fontos állomást jelent egy önálló koncert megalkotása. Ehhez már készül a tervezet, sorra vesszük a lehetőségeket, és nagyon jól haladnak az előkészületek. Erről egyelőre nem árulhatok el többet. Mindezek mellett készül a ’Szilánkok’ angolul is. Nem fogunk unatkozni, ahogy eddig sem tettük.

 Készítette: Tomka