Domine: Ancient Spirit Rising

írta garael | 2007.02.17.

Megjelenés: 2007

Kiadó: Dragonheard Records

Weblap: www.dominetruemetal.com

Stílus: heavy metal

Származás: Olaszország

Dalcímek

Értékelés

Nos, úgy gondolom, a true attitűdök fejedelme egy olasz banda, a Domine lehet, hiszen mi lehet annál 'harciasabb és heroikusabb dolog, mint minden barbár filmek legbarbárabbikának, a Conan- Schwarzenegger névvel elhí­resült Oliver Stone film - méltán hí­res, és epikus - filmzenéjének a feldolgozása, , mint ahogy ez a csapat 2004-es lemezének Aquilonia Suite c. dalában tette. ( Az, hogy mennyire jól sikerült volt a film soundtrack-je, jelzi, hogy a Rhapsody is feldolgozta egyik darabját második lemezének introjában). A lemez borí­tójában persze szépen egy - keresztény-katolikus hagyományoknak megfelelő piéta-t helyeznek el tündérmesébe ágyazva, ennek í­zlésességéről döntsön mindenki saját belátása szerint. A háborús témaválasztás nem volt véletlen, ennyire hősies, indulószerű, és epikus csatadalokat csak a stí­lus nagyágyúi tudtak készí­teni, ráadásul a kardos dallamokat olyan latinos hevülettel adják elő taljánföld fiai, hogy még annak is beleremeg a szí­ve, kinek egyébként kőböl van. A csapat lelke Morby (Adolfo Morviducci) énekes, kinek hangjába a nagy terjedelem mellett még egy vibratomasina is szorult, kérem szépen, itt a pátosztól megremegő hangú a csatamezőt átkiáltó hadvezér szól a seregekhez, ki az ünnepélyességtől remegő hangon hirdeti ki a végső diadal lehetőségét. A fiúk egyébként az olasz operai hagyományoknak megfelelően nem szűkölködnek dallamí­rási tehetségben, az évszázadok által generált összes harcias-ünnepélyes klisét elpuffogtatják, kórusokkal, kardpengetéssel, némi barbáros romantikával, s mindezt teszik úgy, hogy egy percre sem válnak unalmassá. A sok újat nem hozó témák szépen, aprólékosan kibontva egy hősi eposz lélekmelegí­tő gördülékenységével ingerlik együtténeklésre a hallgatót. A szimfonikus dolgokat lebontva Dominéék valahol középúton helyezkednek el a korai Manowar és a Rhapsody epikusabb dolgai között. A gyorsabb, speedelős tempójú gyilokválták mellett - Tempest Calling - a hosszú, többtémás daloké a főszerep, melyekben megtalálható a true metal által olyannyira közkedvelt akusztikus folk téma, és a Minnesanger hagyományokból eredő romantikus érzelemáradat ( Lady Of Shalott). Jóllehet, a hangzáson hallatszik, hogy itt nem elsővonalas bandáról van szó, a kissé tompa megszólalás megadja azt az ódon jelleget, mely a témaválasztásra szerencsésen erősí­t rá. A számok, mint í­rtam igen hosszúak, ám - és itt rejlik a fiúk igazi ereje -, annyi apró ötlet, és persze olyan fokú dallamérzék halmozódik bennük, melyek által egy percre sem válnak unalmassá. Az epikus hősiességben néha a másik olasz csapat, a Labyrinth is eszébe ötölhet a hallgatónak, jóllehet Minótaurusz kedvenc bandája kissé összetettebb zenét játszik. A dalokba néha egy -egy kelta tündér is belesegí­t, - Ancient Spirit Rising - , persze csak mintegy untermanként aládolgozva az elkövetkező harci témáknak, ahol már a férfi énekes eresztheti ki regélő szavait, hogy aztán némileg meghökkentő hangulati váltással - ebben a tekintetben halványan felidézi a Wuthering Heights nevű mozaik bandát is - egy félakusztikus hippi hangulatra váltsanak.

Pontszám: 8.5