Lemezkritika - magyar: P.Box: Pangea 2005

Megjelenés: 2005 Kiadó: Hammer Records Weblap: http//www.pbox.hu Stí­lus: Rock Származás: Budapest

---

Koroknai Árpád-ének Sándor József-gitár Frenczi Tibor-basszgitár Bodó Tamás-dobos Cserháti István-billentyű

---

1. Veled múljon el 2. Csak az ég 3. Pangea 4. Ezer év 5. Láss az én szememmel! 6. R&R az égig 7. Szél 8. Bolond 9. Másik srác 10. Dőljön le a fal! 11. Jégkorszak 12. Még egy perc

---

Az „újkori” P. Box korok előtti lemez cí­me nem mást jelöl, mint a kontinensek születése előtti „ősföldet”, a szétválástól mentes , tömör és egységes kontinenst. Nem véletlen a lemezcí­m, egyrészt a már egységessé vált új csapat összetartását, másrészt az album monumentális és felemelő voltát is kifejezi. A lemez egy olyan csapat hitvallását fogalmazza meg, mely hisz a régi értékek örökkévalóságában és hirdetésük szükségességében: ez fejeződik ki a szokatlanul ní­vós dalszövegekben, és a gondolatok zenei abszorvációjaként felcsendülő dallamokban.

A lemez elég nehezen , többszöri időbeli eltolódással, technikai és emberi problémáktól gátoltan készült el, ám a „hosszú vajúdásnak” meg lett az eredménye: az utóbbi idők legjobb magyar hard rock albuma született meg. Nos, persze 2005-öt í­runk, és felvetődik az emberben a kérdés, vajon hogyan lehet a jelenkori agresszí­v „hangvételt” ráültetni a hard rock alapvetően puhább, emberközelibb megközelí­tésére. Erre ad választ rögtön a lemez nyitódala: a kezdőriff hallatán teljes mértékben egy modern, súlyos metálalbum ugrik be, amire aztán természetesen gyönyörűen ráúsznak a legszebb magyar hagyományoknak megfelelő hard-rockos dallamok. Ez a kettősség jellemző egyébként szinte az egész albumra: a ritmusalap, és a vezérriffek vaddisznó röfögése szinte szárnyakat ad a lebegősebb rock témáknak, a gitárok és a fantasztikus billentyűszőnyeg olyan egységgé olvad, amit talán csak a Sabbath Tony Martinos időszakában, illetve a Purple-nél hallottam. A modern döngölés azonban a retro Hammond háttér hatására sosem válik öncélúvá, Cserháti Pityi szinte végig a háttérben játszva remekül irányí­tja a hangulati áramlatokat csodálatos játékával.

A második dal vintage jellegű dallama, és Hendrixes hápogtatós gitárjátéka alatt itt is ott dübörög a „Prong-os” riff, ez a furcsa kettős rögtön előveteti az emberrel a léggitárt, hogy aztán együtt énekelje a fülbemászó refrént a csapattal.

A lemez cí­madója egy igazi, Tony Martinos feeling-gel megáldott epikus lí­rai, Sabbathos riffel, a lemez hitvallását leginkább kifejező dal, a végén csodálatos kórussal megspékelve- rögtön klasszikussá váló darab. Külön emlí­tésre méltó a volt Szfinx énekes, „Kori” teljesí­tménye, ki az ebben a műfajban elengedhetetlen hangi követelményeknek maradéktalanul eleget tesz.

Az ezer év ismét röfögő riffel nyit, hogy aztán egy kis történelmi visszatekintéssel bí­ró szöveggel megáldott epikus hitvallássá váljon, amit egy Ozzys staccato riffet középpontba állí­tó, fülbemászó refrénű darab követ.

A Rock’n’Roll az égig talán a lemez legkönnyedebb dala, igazi pörgős, retros r’n’roll, tuti koncertfavorit, melyet szintén a könnyedebb hangvételű sláger, a Szél követ.

A már hagyománynak számí­tó „ősnóta” feldolgozás itt a Bolond képében érkezik. A dalt hallgatva végképp bizonyossá válik, hogy az újkori dalok semmiben sem maradnak el a régiektől.

A Másik srác és a Dőljön le a fal a lemez elmélkedősebb oldalát villantják fel, melyekben remekül dominál a Hammond szőnyeg, és az í­zléses gitárszóló.

A Jégkorszak egészséges basszgitár-szólója után frankó, gyors nóta bontakozik ki, élvezetes vokálokkal, fejbólogatós ritmussal és gitár, billentyű „versennyel”.

A zárótétel egy rövid, hangulatos lassú levezető, unplugged módra, a lemez nagyszerű dinamikai felépí­tésének megfelően.

Mindent összevetve a P. Box igazi, 2005-ös dögös rockalbumot tettt le az asztalra, élvezetes, mélyreszántó szövegekkel, remek dallamokkal és hangszeres teljesí­tménnyel. A lemez egyszerre tud szólni az „ortodox” hí­vőkhöz, és a döngöléshez szokott metálnemzedékhez is, remekül ötvözve a kétfajta megközelí­tés erényeit. Ezt nálam az idén nehéz lesz überelni, végre egy 10 pontos magyar album.

---

Garael Pontszám: 10/10