"Nekünk a közönség tapsa a legszebb zene": Interjú Mátyás Attilával

írta nagybandi | 2014.01.08.

Nemrég ünnepelte 50. születésnapját a magyar rockzene egyik emblematikus figurája. Mátyás Attila a ’80-as évek végén lett ismert az F.O. System oszlopos tagjaként, majd néhány év múlva a Sex Action gitárosaként aratott zajos sikereket országszerte. Az utóbbi években remek szólólemezekkel rukkolt elő, soron következő, immáron negyedik albuma ez év tavaszán lát majd napvilágot. Az A38-on tartott születésnapi koncertről, a pályafutásáról, a múltról és a jövőről faggattuk a sokoldalú zenészt.

 

 

Hard Rock Magazin: A november 15-ei születésnapi koncertedet nagy várakozás előzte meg, főleg hogy bejelentetted, mind a négy zenekarod fel fog lépni. Sőt mi több, már elővételben elkeltek a jegyek, amit óriási sikernek tekinthetünk. Meglepődtél ezen, vagy titokban számítottál rá?

Mátyás Attila: Az természetesen meglepett, hogy egy héttel korábban már elfogytak a jegyek, bár azt is sejtettem valahol, hogy elég sokan kíváncsiak lesznek a bulira. Már jó korán meghirdettük a koncertet, így mindenki tudhatta, hogy ez nem egy F.O. System, vagy nem egy Sex Action koncert lesz, hanem az én szülinapom, ahol mindegyik zenekarom fog játszani néhány dalt. Tehát valószínűleg nem is azok jöttek el leginkább, akik elkötelezett F.O.-sok vagy Sex Actionösök, hanem azok, akik szeretik a teljes munkásságomat, meg hát alapvetően az F.O.-t és a Sex Actiont is. Nagyon érdekes volt látni a színpadról, hogy koncert alatt mennyire cserélődtek az első sorok a zenekarok közötti átvezető szünetekben. Alapjában véve az F.O. System és az Agnus Dei közönsége nem áll egymástól olyan nagyon messze, mert ugye hasonló lelkivilágú zenéről van szó, de mondjuk a Sex Action az egész más, ott azért változtak az első sorokban az arcok. Persze sokan voltak azok is, akik nem mozdultak, mivel mindegyik zenekart szeretik. Összességében igen jó koncert jött össze, tulajdonképpen egy nagy osztálytalálkozóról beszélhetünk.

HRM: Semmi kétség, a közönség soraiból tekintve is nagy siker volt, de hogy emlékszel vissza a bulira a színpadról? Milyen érzés volt ekkora szeretetben fürdeni, amit a közönségtől kaptál?

MA: Nagyon-nagyon élveztem. A saját zenekarom, a Mátyás Attila Band nyitotta az estét, amit az Agnus Dei követett, és itt annak örültem a legjobban, hogy mindkettőt egyforma lelkesedéssel fogadta a közönség, mely aztán szerencsére megmaradt később a másik két csapat esetében is. Bevallom, ez ott nekem nagyon fontos volt és jól is esett. Alapjában véve a koncert végén tudtam igazán felszabadulni, mert lássuk be, nagyon komoly szervezést és odafigyelést igényelt a dolog. Ha ezt előre tudom, akkor inkább csinálok magamnak egy jó partit, ahol mindenki bulizik, jó zene van és persze csajok (nevet), ehelyett azonban egy iszonyatosan melós feladat előtt álltam, mely után még pár napig pihennem is kellett.

HRM: El is hiszem, gondolom nem lehetett egyszerű művelet zenésztársaidat összeverbuválni a bulira. Ha jól számoltam, tízen voltatok.

MA: Igen, pont tízen.

HRM: Hogy működött az egész, a koncert előtt fél évvel nekiálltál mindenkit felhívni, hogy szeretnél egy születésnapi bulit tartani a hajón?

MA: Igen, valahogy így. A nyár közepén, júniusban volt a szülinapom, pontosan tudtuk, hogy legalább féléves munka lesz, mire ezt az egészet összehozzuk, és ez nyilván nem azért van így, mert esetleg az adott zenekar ne tudná lejátszani a dalokat. Ha nem is sokat, de az F.O.-val is játszottunk az elmúlt időkben, a Sex Actionben Ganxsta Zolival folyamatosan együtt zenélünk. Somlyay Miki és Szasza már nincs a zenekarban, de azért bennük is ott vannak ezek a régi dalok. Maga az egész buli lebonyolítása emésztett fel hatalmas energiát. Az, hogy ez a négy zenekar egymást követően miként jöjjön, hogyan cserélődjenek az emberek a színpadon, ne legyen hosszú az átvezető szünet, ki milyen hangszereket használjon és egyéb ilyen technikai nehézségek megoldása. Sajnos az Agnus Dei pont ezért nem tudott az eredeti dobossal, Újvári Petyával játszani, ő ugyanis balkezes, és a színpadra nem tudtunk még egy dobszerkót felpakolni. Ez volt az egyetlen dolog, ami az A38 hajó ellen szólt, minden más szempontból azonban tökéletes választás volt. Mindent szinte percre pontosan megszerveztünk, ki mennyit lesz színpadon, mit játszunk, milyen sorrendben, stb., és ebben óriási segítséget kaptunk menedzserünktől, Kovács Levitől és a hajó technikai személyzetétől. Ez egy minifesztivál volt, melyen valójában örömzenélés folyt. Mindannyian élveztük.

HRM: Ti is és mi is, mint közönség.

MA: Igen-igen, ezt én is éreztem! (nevet) Szaszának is nagyon tetszett, Miki is ugyanúgy élvezte, holott már évek óta nem zenél aktívan. A régi Sex Action újra együtt! Jó volt nagyon, de a többiek is ugyanúgy jól érezték magukat, szintén készültek a bulira rendesen.

HRM: Mennyit próbáltatok?

MA: Sokat azért nem, de nem is ez a lényeg, hiszen annyit zenéltünk mi már együtt, egyedül talán az Agnus Dei esetében volt szükség komolyabb felkészülésre. Itt a Mátyás Attila Band ritmusszekciója, Bense Sanyi és Gerő Balázs ugrott be. Ebből a szempontból minden simán ment, nem is a zenélés szokott nehéz lenni, sokszor inkább az apró technikai malőrök bonyolíthatják meg a dolgunkat, mint például az Agnus műsor alatt, mikor Balázs lábdobjával volt gond – a technikusnak kellett hason csúszva bekúsznia a dobhoz és megoldania a problémát, miközben ment a dal.

HRM: Észre sem vettük…

MA: Igen, ez a lényeg, a közönségnek nem szabad ilyeneket észrevennie. Nagyon fontos, hogy ők folyamatosan jól érezzék magukat, mivel nekünk a közönség tapsa a legszebb zene, ez egyértelmű. Az, hogy mi is jól érezzük magunkat a színpadon, a közönség reakcióján túl részben a technikától is függ, ami ugye a leggyengébb láncszem egy koncerten. Ha minden flottul megy, akkor remek a buli.  

HRM: Őszre ígértél egy akusztikus albumot, de már itt az év vége. Hogy állsz ennek a munkálataival, ill. mi az oka a késésnek?

MA: Ígértem? Az nem igazán ígéret volt. (nevet) Annak kapcsán merült ez fel, hogy nemrég csináltam egy akusztikus koncertet az MR2 színpadán, ami nagyon-nagyon jól sikerült és többen kérdezték is, hogy mi lesz ezzel. Mindenképp szeretnénk kiadni, de az most várat egy picit magára. Kétlemezes verzióban gondolkodunk, melynek a gerincét ezen az akusztikus koncerten elhangzott dalok alkotják majd, de természetesen új szerzemények is lesznek rajta, ám erre még várni kell pár évet. Most először még egy vadi új rock albumot fogunk kiadni a Mátyás Attila Banddel, és majd utána jöhet az akusztikus lemez. Nem mondom persze, hogy soha nem csinálok már rockzenét, de annyi ilyen volt mostanában az életemben, hogy jó lesz egy kicsit megpihennem és váltanom… erre néha szükségem van. Itt volt ugye az ’Olaj a tűzre’ című Sex Action lemez, ami iszonyú munkát emésztett fel, de megérte, mert a közönség kedvezően fogadta és a kritikák visszajelzései alapján is egy nagyon jó album lett. Nekem az egyik kedvenc lemezem. Sokáig készült, az igaz, de nem akartam veszni hagyni ezt a Sex Action anyagot, annak ellenére sem, hogy a munkálatok folyamán sajnos Szaszával nem jött ki a lépés, de hát így alakult. Aztán felléptünk az F.O.-val is, meg itt volt ez az 50 éves buli. És most 2014-ben jön még egy erős M.A.B. rock album, mely azért elég eklektikus lesz, a stoneres zúzástól a kicsit populárisabb vonalig mindenféle hangulatú dallal. Ebben most kiélem magam, aztán jöhetnek a vadiúj akusztikus dalok a már említett dupla kiadványon, de ez természetesen a kiadótól is függ. Ez a következő 5 éves terv.

HRM: Várhatunk amolyan exkluzív Mátyás Attila akusztikus klubturnét a jövőben?

MA: Természetesen. Jó nagy meló lesz, mert mi egy trió vagyunk, de egy akusztikus koncerten többen kell, hogy a színpadon legyünk. Az MR2 akusztikon is tízen voltunk, és hónapokat készültünk rá. Szóval nem kis falat lesz az biztos, de mindenképp szeretnénk.

HRM: A zenekarok általában azt nyilatkozzák, hogy az épp frissiben elkészült lemezük a pályafutásuk csúcsa, ám például az Anathema esetében Vincent Cavanagh ügyesen azt mondta, hogy legutóbbi lemezük, a ’Weather Systems’ hatalmas sikere ellenére a legjobb lemez még bennük van. Te hogy látod ezt a dolgot, benned ott van még a legjobb Mátyás Attila album?

MA: Nekem mindig az a legjobb, amit épp csinálok, mert abba teszem bele szívem, lelkem, tehát az a pillanatnyi hangulatomat tükrözi. Mint ahogy a legutóbbi Sex Action anyag is, ami szerintem jó is lett, és ezt éreztük is mindannyian, ám volt olyan Sex Action lemez, ami nem annyira – de nem is a dalok, hanem inkább a megszólalás miatt. Egy zenekar általában nem a dalok miatt nem szereti bizonyos lemezét, hanem azért, mert nem sikerül hangzásban kihozni azt, amit ők elképzelnek. Akkor azok a dalok jó ötletnek tűnnek mindenkinek, hiszen azért írják meg… (hacsak nem azért, mert évente ki kell adni kötelező jelleggel egy-egy lemezt). (nevet) Amikor én nekiállok egy albumnak, akkor mindig igyekszem azt elérni, hogy az a legjobb legyen.

HRM: Minden szerénységet félretéve az F.O. System egyetlen lemeze mérföldkő volt a hazai rockzene történetében, mely nemrégiben meg is jelent remasterizált formában, de hangzás tekintetében nyilván ez sem az igazi. Nem gondoltatok arra, hogy esetleg újra felvegyétek a dalokat a mai elvárásoknak megfelelően modern stúdiókörülmények között?

MA: Felmerült a gondolat, de egyrészt annyira sokba kerülne, hogy nem lenne értelme, másrészt pedig szerintem nem szabad beleszaladni abba a hibába, hogy változtassunk, mivel az emberek így szokták meg ezeknek a daloknak a hangulatát. A hangzás olyan amilyen, az a ’80-as évek végén volt, mi kacarászunk néha rajta, de ez akkor így szólt jól. Régen például a stadionrock hangzás volt a menő, ma a trend viszont majdnem a garázs-sound, aminek én örülök, mivel ez hozzám közelebb áll. Szóval minden kornak megvan a hangzása, nem biztos, hogy jó ezen változtatni. Ha újra felvennénk az F.O. System dalokat, már nem lenne ugyanaz. Azon a lemezen többnyire még dobgép volt, ha most beültetünk egy élő dobost, mindjárt más lesz az egész. Szó volt róla, hogy maradjon meg a dob, és zenéljünk rá, de aztán inkább hagytuk az egészet. Ez így volt jó, ez a kornak a lenyomata, mindenkinek a fejében ez a sound él. Akik most ismerkednek meg a dalokkal, azoknak kicsit furcsa lehet, de akik már régről ismerték, azoknak viszont ez a jó, ez köthető ahhoz a korhoz. Egyébként már a 2006-os visszatérő koncertünk is másmilyen volt, akkor már nem az eredeti felállásban játszottunk, mivel Miklós Peti, a volt dobosunk már 15 éve nem zenélt. Leültünk mi akkor beszélni vele, azt ő is érezte és tudta, hogy egy nagy visszatérés egyúttal nagy kihívást is jelent. A ’80-as évek végén, amikor kezdtük, könnyebb volt minden, csapkodtunk, mint hal a szatyorban. (nevet) A döntés, hogy Ganxsta Zolit kértük meg a feladatra, eléggé kézenfekvő volt, mivel azt utolsó F.O. turnét már eleve ő dobolta le.

HRM: Hogy éled meg az F.O. System sikerét? Több mint 20 évvel ezelőtt dobtátok be a törülközőt, és még mindig óriási a várakozás, ha egy-egy koncert bejelentésre kerül. Underground zenekar voltatok, de a mai napig a felszínen vagytok. Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy az utánunk következő generáció is kíváncsi ezekre a dalokra?

MA:  Én szoktam a legjobban meglepődni, hogy mennyire sok fiatal van a közönség soraiban egy-egy F.O. koncerten. Ezek a dalok talán valahogy időtállóbb szerzemények, ellentétben sajnos a Sex Actionnel, ami egy időszakhoz, a ’90-es évek elejéhez, közepéhez köthető. Az F.O. sötétebb hangulata időről-időre visszatér, lehet, hogy a világ kicsit olyan, nem tudom, de bizonyos időközönként ez az emberek lelkébe valahogy beletalál. Persze nem gondoltuk mi ezt akkor, 20 évvel ezelőtt nem úgy zenéltünk, hogy ez időtálló legyen, hanem egyszerűen azt csináltuk, amit akkoriban éreztünk.  

HRM: Hogy tekintesz vissza eddigi pályafutásodra, magyarországi viszonylatban, ill. saját elvárásaid tekintetében mennyire találod sikeresnek, elérted, amit akartál? Ezt most nem anyagi szempontból értem, azt tudjuk, itthon nem beszélhetünk erről, de mennyire vagy megelégedve önmagaddal zenei téren?

MA: Abszolút elégedett vagyok, mindig azt csináltam, amit szeretek. Azt viszont nem szabad elfelejteni sajnos (és ez a médiának köszönhető), hogy az a zene, amit csinálok, rétegzenének számít, holott bárki, aki meghallgatja, azt mondja, nem érti, ezeket miért nem játsszák a rádiók. A Mátyás Attila Band számok szerintem is bőven beférnének a repertoárba, míg a Sex Action – eleve a név miatt –, meg persze az F.O. már sajnos nem. Ilyen szempontból hála istennek én kimaradtam ebből a fajta médiából és celebzenélésből, de pont emiatt sajnos a fesztiválokra nehezen tudunk bekerülni, kevés a felkérés. Azt sem szabad elfelejteni, hogy hiába ismerik sokan a Sex Actiont vagy az F.O.-t, mint Mátyás Attila, kevesen ismernek, pláne a fiatalok. Ennek ellenére abszolút úgy érzem, hogy sikerült megvalósítani önmagam minden téren, és minden percét élveztem eddigi pályafutásomnak. Nagyon sokféle zenét csinálhattam, csinálhatok: filmzenéket írok, stúdióm van, tehát ilyen szempontból minden nagyon klassz. Mondjuk, az lenne a hab a tortán, ha ebből úgy meg tudnék élni, hogy mindig nyugodt körülmények között alkothassak, hiszen ez az én munkám: zenélek és szórakoztatok. De mint tudjuk, nem mindig áll egyenes arányban a befektetett munka és kreativitás az anyagi résszel, de ez van. Annak örülök, hogy mindig azt csináltam, amit akartam. Ha éreztem, hogy valami kifújt, abbahagytam, folytattam mással, ahogy például a Sex Action váltotta az F.O.-t, majd jött az Agnus, aztán a M.A.B. Vagy mikor az első két zenekarommal visszatértünk újra, aminek elsősorban nem anyagi okai voltak, hanem az, hogy a közönség még mindig igényt tartott rájuk. Sokáig elzárkóztam ettől, mindig azt vallottam, nem akarok visszafelé tekinteni, de aztán ráébredtem, az is én vagyok, ez is bennem van, én csináltam és mennyire jó újra játszani. Persze nem tudnék újra F.O.-s darker lenni, de arra az egy-két órára valóban átlényegülök, eljátszom azt a nagyjelenetet, ami az F.O. maga.

HRM: És mosolyogsz végig.

MA: Hát igen, az F.O. visszatérő bulin Jerabek Csaba rám is szólt,  nem örült ennek annyira! (nevet) A nagy F.O. rajongók furcsállották is egy kicsit ezt, de mára már mindenki elfogadta, hogy mosolygok, lelkesedem és kész. Az F.O. System annak idején arról szólt, hogy bejöttünk, szevasztok, lejátszottuk és szevasztok. Ma már más idők vannak, az embert elragadja a lelkesedés. (nevet)

HRM: A ’90-es évek első felében a Sex Actionnel hatalmas közönségsikert értetek el, egy rockzenésznek minden vágya az, amit Ti akkor átéltetek. Ma már kevesebb alkalommal lépsz fel, jóval kisebb közönség előtt. Nekem volt szerencsém végigkísérni pályafutásodat ’89-től napjainkig, számtalanszor láttalak a színpadon, és úgy vettem észre, neked tök mindegy, hogy hány ember előtt játszol, mindig ugyanazzal a pozitív energiával bombázol minket. Hogy csinálod?

MA: Nagyon fontos, hogy az ember szeressen zenélni, szeresse, amit csinál és higgyen is benne. A legalapvetőbb pedig, hogy soha ne felejtsd el, ha eljön a koncertedre párszáz ember, az csak azért jön el, mert szeret téged, imádja a zenédet, és szívesen is hallgatja. Nekik kell a legnagyobb bulikat adnunk. Ha például elmegyünk egy vidéki kis klubba és 30-40 ember előtt zenélünk, ugyanúgy oda kell tennünk magunkat, mint amikor több ezernek játszunk, mert ők csak miattunk jöttek el. Nem szabad azt nézned, hogy mennyi ember előtt lépsz fel, egyszerűen felmész a színpadra és jól érzed magad. Ha jól érzed magad, a közönség is jól fogja magát érezni, az biztos. Azt kell érezniük, hogy olyan az egész, mintha a nagyszínpadon léptünk volna fel. Ez itt a lényeg.

HRM: Legyen ez a végszó, köszönöm szépen, hogy időt szakítottál ránk és sok sikert kívánok a ma esti koncerthez, valamint a jövőbeli terveidhez!

Készítette: nagybandi, Nagy Kornél és Nagy Levente

Képek: nagybandi, Nagy Kornél

Köszönet Kovács Leventének!

Legutóbbi hozzászólások