Artillery: Legions
írta Equinox | 2013.12.31.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A dán Artillery méltatlanul alulértékelt zenekara a kortárs metal zenének. Egyes források szerint ők voltak az első európai thrash metal banda (Destructionék előtt, 1982-ben alakultak), valamint olyan alapműveket tettek le arra a közmondásos asztalra, mint az 1990-es ’By Inheritance’, amelyet a műfaj kedvelői a legnagyobb és legdallamosabb lemezek között emlegetnek eme stílusban, hozzátenném: méltán. A zenekar pályáján megfigyelhető egy dallamosodás, ez annak ellenére is nyilvánvaló, hogy voltak hosszabb leállások is. A debüt vad, kaotikus thrash metalját (’Fear of Tomorrow’) egy letisztultabb mű követte (a kultklasszikus ’Terror Squad’), majd a csúcsteljesítmény, a még dallamosabb és keleties melódiákkal felvértezett ’By Inheritance’ egyenesen a legnagyobbak közé emelte a dán tüzéreket. Egy évvel a magnum opus után fel is oszlottak, majd ’98-ig csak csönd (de legalább semmi hullaszag), amikor is egy válogatáslemezük jelent meg. Majd a kellemes, de klasszikus státuszt és minőséget el nem érő ’B.A.C.K.’-kel tértek vissza, csak hogy újra hibernálják magukat 2000-től kezdve. Néhány éve viszont megerősödött a csapat, kiadta a banda második legerősebb lemezét (’When Death Comes’), és az azt követő ’My Blood’ sem volt fércmunka, még némileg ha el is maradt elődjétől. A véres lemez utáni szünetben énekescsere történt: az új dalnokot a banda elmondása szerint egy King Diamond munkásságát feldolgozó tribute zenekarban látták, tehát az énekeltudással várhatóan nem lesz gond.
Az Artillery-nek régen sem volt mélyhangú énekese, saját elmondásuk szerint viszont sem popénekes, sem hörgő-morgó nem stimmelne oda, ami igaz is, meg hát a thrash standardokhoz képest azért tudott énekelni az eredeti vokalista, Flemming Rønsdorf is. Szó se róla, utódja, Søren Nico Adamsen talán még jobban, de a jelenlegi Michael Basthol Dahl (Ripe) úgy érzem, énekügyileg mindkettőt zsebreteszi, és egy keménykötésű power metal zenekarban is helytállna. Ezzel el is jutunk a dolgok lényegéhez, mivel a zenekar dallamosodása nem állt meg most sem, és habár amíg a ’By Inheritance’ még a dallamos thrash metal egyik monolitja, addig a két visszatérő lemez már a power metal felé kacsingatott, így nem érhet meglepetésként, hogy most még egy lépéssel tovább merészkedtek.
A ’Legions’ szinte már teljes egészében levetkőzte a thrash metal agresszióját, a ’90-es évek közepére jellemző Blind Guardian-stílusra váltva azt, de felfedezhetőek US power ízek is. Nem lett könnyű, de dallamosabb a zene a megszokottnál. Baj persze nincs, mivel a dalok erősek, ütősek – csak azt a szöveget nem szabad bevenni, ami úgy kezdődik, hogy „a ’By Inheritance’ óta”, amelyet most elsütöttek a derék dánok. Ilyen referenciaponttal mindig kétélű dolog dobálózni, szerintem felesleges ezen okoskodni, lehet, hogy egyeseknek mindörökké az 1987-es ’Terror Squad’ az ezüstérmes, nincs ezzel semmi gond (nálam meg, mondom, a ’When Death Comes’ rajtol még az első sorból). Annyi történt, hogy készült egy újabb erős Artillery lemez, élvezzük is ki.
Jól érezhető ezekben a dalokban az, ami mindig is jellemző volt az Artillery-re: riffcentrikusság, egyedi dallamok, keleties motívumok itt-ott (megint a címadót említhetem), Michael Stützer jellegzetes gitárjátékával. Habár kijelenthejük, hogy műfajt váltottak, annyira passzol az Artillery alkotási ívébe a lemez, hogy nem tűnik fel semmi kirívó, szervesen illeszkedik ez a majd egy órás teljesítmény az egész folyamatba, ami 30 év alatt lezajlott. Az elpowermetalosodás ott is tetten érhető, hogy a legkevésbé sem extrém dal, az Enslaved to the Nether című tétel még egy Eden’s Curse stílusú nagyon dallamos metal albumon is elférne. A többiek meg kb. a keményebb power metal standardjainak felelnek meg (Wardrum Heartbeat, Global Flatline). Mindenhol támadnak a ragadós refrének (azért a Blind Guardiannel ellentétben kórusokra nemigen ragadtatják magukat), így a fogóssággal most sincs gond. Ezek közül a legjobb a már említett Wardrum Heartbeat. (Apró negatívum csak az lenne, hogy a Dies Irae-ben nem egészen értem, miért jó a latin és angol (helytelen) kiejtést erőltetni a dies szóra, valószínűleg a latin ’nap’ és angol ’meghal’ szóra rájátszás, de enélkül mindenképp meglettem volna.)
Legutóbbi hozzászólások