"Régen a kiadók még elég tökösek voltak új dolgokat kipróbálni": Interjú Rikard Sjöblommal, a Beardfish billentyűs-énekesével

írta Tomka | 2013.10.17.

Speciális turné indul Magyarországon ma este: a hazai jazz-rockos Special Providence egyesített erőit a svéd Beardfish-sel egy közös európai körút erejéig. A pár éve még a progresszív rock egyik legizgalmasabb csapatának számító Beardfish legutóbb a Spock’s Beard előzeneraként járt nálunk, és habár úgy tűnik, ma este sem ők lesznek a főattrakció, ez a turné elég indokot kínált ahhoz, hogy kifaggassuk a banda agytrösztjét, Rikard Sjöblomot a körútról, a következő albumról és a progresszív rockzene helyzetéről.

 

 

Hard Rock Magazin: Mindjárt indul a Special Providence-szel közös turnétok. Hogyan született meg a közös körút ötlete?

Rikard Sjöblom: Egy 2011-es koncerten ismertük meg a Special Providence-t Francia Guyanában, és akkor beszélgettünk először arról, hogy majd egyszer kéne egy közös turnét nyomni… és most itt is vagyunk! A turné fő előmozdítója és hajtóereje Ádám [Markó Ádám dobos – szerk.] volt a Special Providence-ből, és nagyon jól megszervezte a dolgokat. Alig várjuk, hogy ma este fellépjünk az A38-on!

HRM: Ki less a headliner a turnén? Mennyit fogtok játszani?

RS: Megosztjuk egymás között a headliner pozíciót a különböző állomásokon: ahol a Special Providence játszott sokat, ott ők lesznek a főzenekar, ahol pedig mi, ott a Beardfish.

HRM: A legutóbbi stúdiólemezetek 2012-ben jött ki. Hogyan állítjátok össze a setlistet?

RS: Szinte minden lemezünkről fogunk játszani, és talán egy-két új dolgot is előveszünk majd.

HRM: Amikor a Spock’s Beard előzenekaraként játszottatok itt legutóbb, akkor hanyagoltátok a ‘Sleeping In Traffic I-II’ albumaitokat. Mi volt ennek az oka?

RS: Játszottunk azokról az albumokról a Spock’s Beard turnén, bár talán Magyarországon lehet, hogy nem. Ma este szerintem ha a másikról nem is, a ‘Sleeping In Traffic I’-ről játszani fogunk! A Sunrise újra bekerült a koncertprogramba, aminek külön örülök!

HRM: Legutóbbi lemezeteken, a ‘The Void’-on hallhatóak tőletek szokatlan hatások is; példának okáért a Voluntary Slavery egy direkt metal dal.

RS: Úgy éreztük, hogy érdekes lenne ezt az utat is kipróbálni: teljesen természetesnek tűnt számunkra olyan dalokat játszani, amik közelebb állnak a metal műfajához.

HRM: Minden lemezeteken valamilyen koncepció vagy fő téma köré szerveződnek a dalszövegek. Mi a ‘The Void’ koncepciója?

RS: Szeretem a konceptdolgokat, és szeretek mindent egy nagy egésszé összepasszintani az egyes albumokon. A ‘The Void’ sorsváltoztató eseményekkel foglalkozik, illetve azzal, hogyan dolgozzák fel az emberek azt, ha valami rossz történik velük.

HRM: A dalaitokat hallgatva néha az az érzésem, mintha tudatosan építenétek a progresszív rockzenei mintákra, amiket aztán kiforgattok a helyükből. Mintha tudnátok, hogy mi fog történni a következő pillanatban, számítotok is rá, és ezért valami teljesen mást kezdtek el játszani, meglepve ezzel a hallgatót. Csak nekem ez a benyomásom, vagy tényleg számoltok az ilyen elvárásokkal?

RS: Gondolom néha csinálunk ilyesmit. Van egy bizonyos hangzásunk és egy bizonyos dalszerzési módszerünk, amibe ez beletartozik; és ha már egy ideje ebben a stílusban írsz dalokat, akkor újra fel kell találnod magad, és ekkor jöhetnek be a változások, kb. olyasmik, mint a ‘The Void’-on a metalos dolgok…

HRM: Hogyan írtok zenét, és hogyan szoktátok a stúdióban rögzíteni a dalokat? Jameltek, vagy az internet segítségével komponáltok közösen?

RS: Általában otthon kezdek megírni részleteket, gitárra és billentyűre, néha még basszusgitárra is. Utána kipróbáljuk a bandával, és ha mindenki támogatja a dolgot, akkor közösen kidolgozzuk a dalt. Van olyan is, hogy egy befejezett dalt viszek a többieknek, de általában két részletem van vagy ilyesmi, és amikor többször eljátsszuk őket, újabb ötleteim szoktak támadni a további részekhez.

HRM: Régebben a nagy progresszív rock zenekarok, mint az például az ELP, még sokkal nagyobb helyszíneken játszottak, mostanra azonban a zsáner visszaszorult a kisebb klubokba. Szerinted miért lett a progresszív rock „underground” stílus?

RS: Ez azért lehetett, mert az emberek tudtak ezekről a bandákról, mutatták őket a TV-ben főműsoridőben, és a nagy lemezkiadók reklámozták őket, mert ez egy új dolog volt akkoriban, és mert elég tökösek voltak akkor még új dolgokat kipróbálni. Manapság viszont olyan emberek ülnek azokban a pozíciókban, akik „tudják” – vagy legalábbis azt hiszik, hogy tudják – mit akarnak hallani a kölykök, és minden, amit sugároznak, ugyanannak a pop dalnak az elnyűtt másolata. Nincsenek csúcspontok, ez már a háttérzene áramvonalas változata…

HRM: Szerinted melyik az eddigi legsikeresebb Beardfish album? Melyik áll a legközelebb hozzád?

RS: Ha úgy veszem, hogy az emberek mennyire szeretik a lemezeinket, vagy melyiket tartják leginkább „klasszikusnak”, akkor az a ‘Sleeping In Traffic II’, de az eladásokat tekintve a ‘The Void’ vezet. Mindegyikőnknek más a kedvence, az enyém a ‘Destined Solitaire’.

HRM: Követitek a rock ‘n’ roll életformát a turnékon, vagy inkább pihentek a koncertek után?

RS: Valahol a kettő között… (nevet)

HRM: Mik a terveitek a közeljövőre nézve? Mikor érkezik a következő Beardfish album?

RS: Hamarosan nekiállunk a felvételeknek, valószínűleg 2014 elején. Ha minden jól megy, nyárra kint lesz az album!

Készítette: Tomka

Legutóbbi hozzászólások