Hollow Haze: Countdown To Revenge
írta MMarton88 | 2013.09.17.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A Hollow Haze neve ismerősen csenghet azoknak, akik elcsípték őket télen a Dragonforce előtt, de a srácok úgy tűnik, hogy most igazán mindent meg akarnak tenni az ismeretlenségből való kitörésért. Ehhez pedig nem volt haszontalan egy nagyágyúval megtámogatni csatasorukat, és nemrégiben leigazolták énekesnek a Rhapsody of Fire és Vision Divine frontember Fabio Lionét is magukhoz. Eme együttműködés első gyümölcse a ’Countdown To Revenge’ a maga 11 dalával. Bevallom férfiasan, én a korábbi lemezeiket nem hallottam, gyanítom mondjuk ezzel nem leszek egyedül, mindenesetre így egy meglehetősen szimpatikus első benyomást keltett a formációnak bennem.
Az itáliai power színtértől nem is szabad messzire mennünk a fogat kapcsán, ugyanakkor ha valaki Rhapsody-féle epikus, filmzenei bombára vár, az nagyot csalódhat. Sokkal közelebb áll zeneileg ez a dolog a Vision Divine-hoz, méghozzá nekik is a poweresebb dolgaikhoz, ám a Hollow Haze egy nagy adag sötét, horroros hangulattal is nyakon önti még a produktumát, és így próbálja meg izgalmasabbá tenni a témahalmozós powert. A ’Countdown To Revenge’ talán legszembeötlőbb tulajdonsága, hogy nem egy azonnal ható lemez, a talján srácok még a gigadalnok igazolása ellenére sem igyekeztek rágógumipoweres slágermetállá finomítani a zenéjüket. Nálam például 5-6 hallgatás után kezdett csak el igazán működni, ugyanakkor érdemes időt adni a daloknak, mivel abszolút hálás hallgatnivalóról van szó, amely rengeteg finom részletet és szórakoztató percet rejt magában.
Az egyik legerősebb pillanat a korongon rögtön a nyitó duó: a Watching In Silence egy igazán erős indítás, még a kezdetben kicsit idegesítő tempóváltogatásai ellenére is, a Still Alive-ban meg akkora duót énekel Fabio Rick Altzival (na Wisdom-éknak is valami ilyesmit kellett volna csinálni), hogy ihaj! Fabio amúgy különösen szórakoztató a lemezen, noha a hangját olyannyira nem kell kiengednie, mint néhány epikusabb Rhapsody tételben, a sötét tónusok mégis jól állnak neki. Színes teljesítményt nyújt, élvezetes témákkal operál, de ha a refrének úgy kívánjak, a dallamosságra is nagy hangsúlyt fektet. Jó példa erre a The Answer, vagy az Il Tempo Del Fuoco, melyek a korong második felén tornásszák emelkedettebbre a hangulatot. A hangzás teljesen rendben van, ugyanakkor ha valamibe bele szeretnék kötni, akkor az az lenne, hogy a korong kissé túlontúl is egysíkú. A dalok atmoszférája, dinamikája és dallamvilága lehetne kicsit változatosabb, izgalmasabb. Talán pont ez az, ami miatt több időt kell hagyni a lemeznek, hogy az egyes tételek némiképp elkülönülhessenek egymástól, és önállóan is életre tudjanak kelni. Kiváltképp igaz ez a lassabb dalokra, a karakteresség hiánya talán ezeknél a legszembeötlőbb. A másik fura dolog, hogy elvileg a srácok egy komplett nagyzenekar támogatását élvezik a ’Countdown’-on, ám az ő jelenlétük meglehetősen háttérbe szorult, ha már anyagilag egy ilyen extrát megengedhetnek maguknak Fabióék, ezt zeneileg sokkal jobban is ki lehetett volna használni.
Legutóbbi hozzászólások