Altar of Plagues: Teethed Glory & Injury

írta P.A. | 2013.07.05.

Megjelenés: 2013

 

 

Kiadó: Candlelight Records

Weblap: http://www.altarofplagues.com

Stílus: Poszt-black metal

Származás: Írország

 

Zenészek
James Kelly - ének, gitár, szitetizátor Dave Condon - ének, basszusgitár Johnny King - dob
Dalcímek
01. Mills 02. God Alone 03. A Body Shrouded 04. Burnt Year 05. Twelve Was Ruin 06. A Remedy and a Fever 07. Scald Scar of Water 08. Found, Oval and Final 09. Relection Pulse Remains
Értékelés

Ugyan a stílus megjelölésnél jobb híján odabiggyesztettem a „poszt” szócskát is a black metal elé, de sietnék rögtön megjegyezni, hogy az ír zenekar muzsikája jóval többről szól, mint amit az ebben a műfajban alkotó együttesek többségétől megszokhatunk. Az Altar of Plagues-nek erős egyénisége, rögtön felismerhető megszólalása van, amit talán csak a Wolves In The Throne Roomhoz lehetne hasonlítani, ugyanis mindkét zenekar mesterien képes rideg, kíméletlen, de kellően organikus és tiszta hangzást biztosítani lemezeiknek. De amíg a trónteremben ólálkodó ordasok muzsikája inkább áll közel a fagyos black metalhoz, addig James Kelly és társai merészen kezdenek kísérletezésbe akár elektronikával, akár egészen lágy melódiákkal.

Az Altar of Plagues gyakorlatilag egyike a ma ismert poszt-black metal úttörőinek, ugyanis a kétezres évek derekán, mikor nagyszerű első nagylemezük ('White Tomb') felé vezető utat taposták kislemezekkel, még alig néhány zenekar dolgozott a fekete metal ezen területén, de a 'White Tomb', majd az azt követő 'Mammal' iránymutató hangzásához már egy egész sor együttes igyekezett felzárkózni. S míg a megszólalást viszonylag könnyedén vették át a copycat bandák, addig a merész kísérletező kedvtől fűtött dalszerzésnél bizony alulmaradtak. Az Altar of Plagues-nek sikerült mindig egy lépéssel a mezőny előtt járnia és az új dalokat is ez az újító, vezető szándék ihlette, ennek megfelelően a 'Teethed Glory & Injury' nem csak a zenekar következő evolúciós lépcsőfoka, hanem eddigi legérettebb, legkimunkáltabb alkotása is.

Nyomasztó, sötét, kietlen, már-már kellemetlen zajokkal indul a korong, de ennél jobban nem is lehetne felvázolni a ránk váró bő háromnegyed óra hangulatát. A 'Teethed Glory & Injury' ugyanis egy kifejezetten rideg, zord alkotás, mely csak néhol enged fel épp annyira, hogy fogást találjunk rajta. James Kelly barátságtalan károgása és fojtott üvöltései még kéz a kézben járnak a koszos black metal riffekkel, de a sűrűn felbukkanó lélektelen elektronika egy teljesen más mélységbe taszítja a muzsikát, melyből egy-egy apokaliptikus, de pátosszal és emelkedettséggel teli kitörés mozdítja tovább a zene folyamát. Ezek a világvége hangulatú magasztos kiállások a korai Primordial legjobb dolgait idézik. A durva zsigeri metalba néhol egészen letisztult, kellemes tiszta ének, vagy halvány kórus keveredik, de ezek a gyengédebb pillanatok nem tartanak soká, az ádáz indusztriális elemek és a kíméletlen riffek hamar visszarángatnak a black metal fagyott talajára. És pont ezek a merész váltások, a meghökkentő megoldások azok, amik ismét kiemelik az Altar of Plagues-t a poszt-black metal egyre sivárodó mezőnyéből.

Az ír zenekar még csak karrierje elején jár, de a 'Teethed Glory & Injury' című albumuk jól mutatja, hogy nem csak egy dagadó trend szürke eminenciása akar lenni, hanem alkotó vágytól és kreativitástól fűtött vezéralakja.

Pontszám: 8.5

Legutóbbi hozzászólások