A szedercsapda árnyékában: Tankcsapda, The Idoru, Rocken Dogs - Budapest Park, 2013.06.14.

5500. Ennyi jegy kelt el elővételben a parkos Tankcsapda koncertre. Az adat a koncertet megelőző miniatűr sajtótájékoztatón hangzott el, amelyet a Csapda főszponzora, a Soproni hozott tető, akarom mondani, szabad ég alá. Csak néztem, mikor meghallottam. Elővételben ennyi jegyet ebben az országban… nem semmi. Sok újdonság nem hangzott el a kis sajtós meetingen, nem is vártunk nagy megfejtéseket, viszont kicsit megismerhettük a Rocken Dogsot, akik egy nyereményjátéknak köszönhetően formálhattak jogot a TCS és a The Idoru előtti fellépésre.

Mivel viszonylag szellős maradt a színpadtól balra húzódó galéria, leültünk és nekiláttunk pár kalóriagazdag folyékony kenyérnek, majd úgy döntöttünk, hogy innen teljesen tökéletes lesz végignézni a koncerteket. Nagyjából ötven-hatvan méterre lehettünk a színpadtól, ami teljesen ideális távolság volt. Azzal nem számoltunk, hogy egy szederfa magasodik fölénk, ahonnan percenként záporoztak le a bogyók. Hamar hozzá lehetett szokni, és hála Istennek a sörbe egyszer sem találtak bele – valaki fent az égből vigyázta a mennyei italokat. Miközben a szedrekkel bíbelődtünk, és azon siránkoztunk, hogy ez marhára nem fog kijönni kétszeri mosásra sem, egyszer csak két tag rohant keresztbe a küzdőtéren, a színpad irányába, komolyan veszélyeztetve Usain Bolt 9,58-as világcsúcsát. Aztán jött a többi versenyző. Elképesztő volt, ahogy rohantak az első sorba, mintha a legalábbis az Iron Maiden készült volna deszkákat hasítani…

Pedig egyelőre csak a rocker kutyák veselkedtek neki rövid kis bulijuknak. A Rocken Dogs lényegében egy lebutított Tankcsapda. Még szövegszerkezetben is elég merészen nyúlták Lukácsék dalait, a kiállás és a megszólalás pedig szintén nem hazudott. Szimpatikus fiatalok, akiknek még kell jó pár év ahhoz, hogy profi szintre fejlődjenek, de kiugrási lehetőségként és bemutatkozásként azt hiszem, hogy nem is kívánhattak volna többet. A közönség nagy része még sörözött és hátul bámészkodott, de az elől lévő rockerek vették a lapot. Nagyjából bő fél óra jutott nekik, ami minden, csak nem sok, de jelen esetben épp elég.

A The Idorura még többen gyűltek a színpad elé, és talán jobb bulit is csináltak a közönség reakcióját elnézve, de nekem valahogy nem jött le a műsor. Egy-két túlspilázott káromkodás mellé azért befért egy egész korrekt American Idiot feldolgozás, de amúgy úgy illant el a nagyjából negyven perc, mintha meg sem történt volna. Ennek ellenére úgy érzem, hogy simán beleillettek a képbe, jó volt a „két Tankcsapda” közé beilleszteni egy még punkosabb éllel vitézkedő zenekart.

Könnyen el tudtam képzelni, hogy nagy csalódásként érem meg a Tankcsapda koncertjét. Az utóbbi években nem éreztem magam túl jól egyik bulijukon sem, bár az is igaz, hogy mindig fesztiválokon kaptam el őket. Közrejátszott ebben az is, ahogy közeledtem feléjük, egy időben gáznak tartottam, hogy mindenhonnan ők folytak, és még az is kívülről fújta a Mennyország Touristot, aki az anyja életére is megesküdött volna, hogy gyűlöli a rockzenét. A koncert elején még mindig ez az érzés telepedett a mellkasomra, így unott képpel figyeltem, ahogy a hatalmas színpadon szinte el-elvesző zenészek belekezdenek a Fiúk ölébe a lányokba, majd a Mindig péntekbe. Pedig mekkora alapvetések ezek, de akkor még lekötött a sörözés és a fényképezés. Aztán úgy a koncert felénél leesett a tantusz, a záporozó szeder árnyékában csak megjött a kedv, ahogy felszálltunk egy Rióba tartó repülőgépre. A személyes kedvenc Törölköző teniszütőkkel pedig végképp meggyőzött róla, hogy bizony, most jó helyen vagyok, és hogy csak lehet élvezni egy Tankcsapda koncertet, előítélet ide vagy oda.

A közönségről ez mindenképpen lerítt, a több ezer ember megkapta a pénzéért járót bőven. Amúgy igen kedvezményesen be lehetett jutni, két és fél Mátyás király volt a cirkusz ára, ami a mai jegyárak mellett még finoman szólva sem vészes. A sötét eljöttével egyre impozánsabb lett a színpadkép, a kivetítők felállítása nagy ötlet volt, amelyeken néhol bedrogozott arcok, néhol pedig rockermérők és 18-as karikák villogtak. A piró is feldobta a hangulatot, öles lángnyelvek csaptak fel pár alkalommal, ami igencsak meglepett, noha abszolút beleillik a Csapda koncepciójába – tehát simán tud ez a zenekar még meglepetéseket okozni – legalábbis nekem. A végén a konfettieső pedig egyenesen parádés volt. Az előadás technikai részére nem igazán lehetett panasz: Laci saját magához képest elég jól tolta, s a koncert második felétől végérvényesen átjött a feeling. Jó formában játszottak, na, sütött róluk az energia. Mivel soha nem tízperces eposzaikról voltak híresek, így vagy negyedszáz dalra volt szükség, hogy kitöltsék a két órát – nagy kérdés tehát, hogy hogyan is nézett ki az a bizonyos setlist… A Tankcsapda már korábban hangoztatta, hogy minden lemezt szeretnének felidézni legalább egy dal erejéig, és tartották is magukat ehhez. Természetesen a legújabb lemez, a ’Rockmafia Debrecen’ kapta a legnagyobb hangsúlyt, hat dal is elhangzott a legfrissebb Csapda-korongról.

Komolyan mondom, hogy a kezdeti nemtörődömség teljesen átfordult a végére, és még sajnáltam is, hogy vége lett, pedig alaposan belehúztak a fiúk. A színpad tényleg vonzotta a szemet, állandóan volt valami, amit meg szerettem volna örökíteni, még akkor is, ha normális embernek nem feltétlenül a fotózás jelenti az örömfaktort egy rockkoncerten. Én néha szeretem megadjusztálni a papnét, nincs is ezzel gond. Sidiről pedig csak jót vagy semmit: amikor bekerült a zenekarba, hallottam negatív felhangokat, de szerintem teljesen rendben van az emberünk. A színpadi kiállása tökéletes, benne van az állat, ha kell, ugyanakkor egy tök jópofa, mosolygós figura. Nem azt mondom, hogy ezzel a parkos bulival megvettek kilóra, mert akkor elég barna lenne a nyelvem hegye, de az biztos, hogy kellemesen csalódtam. Nyáron lesz bőven összehasonlítási alapom, Pécsen ugyanis ismét ott lesznek.

Setlist:

Fiúk ölébe a lányok / Mindig péntek / Hatalom nélküli rend / Nincsen semmi / Juggler / Jönnek a férgek / Számolj vissza / Mi a fasz van? / Csapda vagyunk / 1000 ördög / Lejárt lemez / Rio / A rock & roll rugója / Törölköző teniszütőkkel / Terrorista vagyok / Adjon az ég / Ez az a ház / Pokol a mennyből / Azt mondom állj / Be vagyok rúgva / Nem kell semmi / Egyszerű dal / A legjobb méreg / Mennyország Tourist / Nem hagylak el / Így lettél

Képek és szöveg: Jocke