Lemezkritika - magyar: Sámán - Sámán
írta garael | 2005.10.30.
Megjelenés: 2005 Kiadó: Hammer Records Weblap: - Stílus: Heavy Metal Származás: Magyarország
Molics Zsolt- ének Wéber Attila -gitár Beloberk István -basszus Sárközi Lajos-gitár Hornyák Balázs-dob Ángyán Tamás-gitár
Intro Pszichopata Bombák Máglya Sámán Újhold Hódító hadjárat Inkvizició Rossz kor sok vér Még mindig várod Törj ki
"Átlényegültem, nem menekültem nevetni nem fogtok már, ha utamba álltok, nem tétovázok, a küldetés a fejembe szállt"...." A bálványt imádom, az időt kivárom, megkapom tőlem, mi jár, célok és tettek, mind kárbavesztek, az új eszme felőrölt már". Ezekkel a sorokkal indítja útjára a nyolcvanas évek kultikus magyar zenekara, a Sámán régi-új lemezét, mellyel egy igen fontos adósságot törlesztett a magyar lemezipar. Örvendetes, hogy a Hammer Records felkarolta azon együttesek örökségének, életművének ápolását, kiknek nem adatott meg a múltban a helyüknek és szerepüknek megfelelő nyilvánosság. A Stressz mellett most tehát a másik "ős heavy metal" banda is megismertetheti az azóta már kétszeresen is kicserélődött generációval a "sámáni révületet". Régen elkoptatott bakeliteken ugyan fellehető volt egy-két szám még manapság is -a Robbanásveszély c. albumon annak idején két daluk, a Sámán és a Hódító hadjárat is megjelent-, ám a mostani kiadvány végre teljessé teszi azt a képet, ami erről a zenekarról még ma is él. Molics Zsolt, a banda énekese manapság inkább a Cool Head Clan -béli ténykedéseiről ismert, esetleg egy-két prog.fannak a Seneca nevű, a kilencvenes évek elején egy lemezt megért prog.metál banda neve is beugrik, melyen szintén egy ilyen nevű dalnok koptatta a hangszálait, ám egy merőben más stílusban. Talán a korai Geoff Tate-hez tudnám hasonlítani a hangját, mind hangterjedelemben, mind intonációban-ehhez képest a Cool Head Clan beli éneklés ...khm..maradjunk abban, hogy egy egészen másfajta iskola "terméke". Személy szerint remélve vártam, hogy az "új" Sámánon is hasonló stílusban fog énekelni a magyar metálélet nehéz embere, jóllehet ez a fajta "sikítós" metál inkább a retro értéke, mint a máé. Nos, az új idők szelleme nem csak a hangzásban de az énekstílusban is testet öltött, és ha nem is az egyhangú, Cool-os sika megy végig, azért Molics hangja csak ritkán hagyja el a középtartományt, jóllehet így a néha kieresztett magas c-k is jobban kiteljesednek. A lemez egy rövid intro-val indul, melyet a torzított szövegmondás igazi horror hangulatba burkol. Nem véletlenül, hiszen az ezt követő dalt -melynek maga az intro is szerves része- a Vörös Sárkány c. könyv ihlette -a horrorkedvelők valószínűleg tudják, hogy ez a mű nem más, mint a Bárányok Hallgatnak előzménye. Nos, nem sok dalban hallottam még ilyen jól megfogalmazni a skizofrén gyilkos ember "bűntudatra ébredésének" nyomasztó élményét, a zene pedig remekül érezteti e kétségbeesett, ám mégis gyilkos düh személyiségelsöprő erejét. Az album egyébként tele van olyan metálslágerekkel, melyek a hosszú idő távlatában sem vesztettek dinamizmusukból, hallgathatóságukból. Az olyan slágerek, mint a keleties bevezetővel ellátott Sámán, vagy a középkori lovagtémát feldolgozó Hódító Hadjárat méltán voltak annak idején a klubbulik kedvencei. A Stresszel ellentétben ezeket a szerzeményeket nem érzem a múlt szekrényében ittfeledett csontvázaknak, teljes mértékben megfelelnek a kor elvárásainak, mind a riffek, mind a dallamok tekintetében. A hangszeres szekcióról sokat nem is mondanék, a nevek magukért beszélnek, nem véletlen, hogy a magyar heavy metal ma is gerincét köszönheti ezeknek a zenészeknek ( bár vannak, akik éppen ennek hiányát róják fel a zeneipar testének). Nos , kérem szépen itt nem egy egyszerű nosztalgialemezről van szó, s nem is csupán a magyar metáltörténelem kicsiny darabjáról: egy korszerű slágergyűjteményt kaptunk ajándékba a múltból, melynek értékét az eltelt évek sem tudták megkoptatni .(Én azért kicsit több sikolyt is elbírtam volna a magyar metálélet legnagyobb hangterjedelmű énekesétől ).
Garael Pontszám: 9/10
Molics Zsolt- ének Wéber Attila -gitár Beloberk István -basszus Sárközi Lajos-gitár Hornyák Balázs-dob Ángyán Tamás-gitár
Intro Pszichopata Bombák Máglya Sámán Újhold Hódító hadjárat Inkvizició Rossz kor sok vér Még mindig várod Törj ki
"Átlényegültem, nem menekültem nevetni nem fogtok már, ha utamba álltok, nem tétovázok, a küldetés a fejembe szállt"...." A bálványt imádom, az időt kivárom, megkapom tőlem, mi jár, célok és tettek, mind kárbavesztek, az új eszme felőrölt már". Ezekkel a sorokkal indítja útjára a nyolcvanas évek kultikus magyar zenekara, a Sámán régi-új lemezét, mellyel egy igen fontos adósságot törlesztett a magyar lemezipar. Örvendetes, hogy a Hammer Records felkarolta azon együttesek örökségének, életművének ápolását, kiknek nem adatott meg a múltban a helyüknek és szerepüknek megfelelő nyilvánosság. A Stressz mellett most tehát a másik "ős heavy metal" banda is megismertetheti az azóta már kétszeresen is kicserélődött generációval a "sámáni révületet". Régen elkoptatott bakeliteken ugyan fellehető volt egy-két szám még manapság is -a Robbanásveszély c. albumon annak idején két daluk, a Sámán és a Hódító hadjárat is megjelent-, ám a mostani kiadvány végre teljessé teszi azt a képet, ami erről a zenekarról még ma is él. Molics Zsolt, a banda énekese manapság inkább a Cool Head Clan -béli ténykedéseiről ismert, esetleg egy-két prog.fannak a Seneca nevű, a kilencvenes évek elején egy lemezt megért prog.metál banda neve is beugrik, melyen szintén egy ilyen nevű dalnok koptatta a hangszálait, ám egy merőben más stílusban. Talán a korai Geoff Tate-hez tudnám hasonlítani a hangját, mind hangterjedelemben, mind intonációban-ehhez képest a Cool Head Clan beli éneklés ...khm..maradjunk abban, hogy egy egészen másfajta iskola "terméke". Személy szerint remélve vártam, hogy az "új" Sámánon is hasonló stílusban fog énekelni a magyar metálélet nehéz embere, jóllehet ez a fajta "sikítós" metál inkább a retro értéke, mint a máé. Nos, az új idők szelleme nem csak a hangzásban de az énekstílusban is testet öltött, és ha nem is az egyhangú, Cool-os sika megy végig, azért Molics hangja csak ritkán hagyja el a középtartományt, jóllehet így a néha kieresztett magas c-k is jobban kiteljesednek. A lemez egy rövid intro-val indul, melyet a torzított szövegmondás igazi horror hangulatba burkol. Nem véletlenül, hiszen az ezt követő dalt -melynek maga az intro is szerves része- a Vörös Sárkány c. könyv ihlette -a horrorkedvelők valószínűleg tudják, hogy ez a mű nem más, mint a Bárányok Hallgatnak előzménye. Nos, nem sok dalban hallottam még ilyen jól megfogalmazni a skizofrén gyilkos ember "bűntudatra ébredésének" nyomasztó élményét, a zene pedig remekül érezteti e kétségbeesett, ám mégis gyilkos düh személyiségelsöprő erejét. Az album egyébként tele van olyan metálslágerekkel, melyek a hosszú idő távlatában sem vesztettek dinamizmusukból, hallgathatóságukból. Az olyan slágerek, mint a keleties bevezetővel ellátott Sámán, vagy a középkori lovagtémát feldolgozó Hódító Hadjárat méltán voltak annak idején a klubbulik kedvencei. A Stresszel ellentétben ezeket a szerzeményeket nem érzem a múlt szekrényében ittfeledett csontvázaknak, teljes mértékben megfelelnek a kor elvárásainak, mind a riffek, mind a dallamok tekintetében. A hangszeres szekcióról sokat nem is mondanék, a nevek magukért beszélnek, nem véletlen, hogy a magyar heavy metal ma is gerincét köszönheti ezeknek a zenészeknek ( bár vannak, akik éppen ennek hiányát róják fel a zeneipar testének). Nos , kérem szépen itt nem egy egyszerű nosztalgialemezről van szó, s nem is csupán a magyar metáltörténelem kicsiny darabjáról: egy korszerű slágergyűjteményt kaptunk ajándékba a múltból, melynek értékét az eltelt évek sem tudták megkoptatni .(Én azért kicsit több sikolyt is elbírtam volna a magyar metálélet legnagyobb hangterjedelmű énekesétől ).
Garael Pontszám: 9/10
Legutóbbi hozzászólások