Lemezkritika - magyar: Sámán - Sámán

írta garael | 2005.10.30.

Megjelenés: 2005 Kiadó: Hammer Records Weblap: - Stí­lus: Heavy Metal Származás: Magyarország
Molics Zsolt- ének Wéber Attila -gitár Beloberk István -basszus Sárközi Lajos-gitár Hornyák Balázs-dob Ángyán Tamás-gitár
Intro Pszichopata Bombák Máglya Sámán Újhold Hódí­tó hadjárat Inkvizició Rossz kor sok vér Még mindig várod Törj ki
"Átlényegültem, nem menekültem nevetni nem fogtok már, ha utamba álltok, nem tétovázok, a küldetés a fejembe szállt"...." A bálványt imádom, az időt kivárom, megkapom tőlem, mi jár, célok és tettek, mind kárbavesztek, az új eszme felőrölt már". Ezekkel a sorokkal indí­tja útjára a nyolcvanas évek kultikus magyar zenekara, a Sámán régi-új lemezét, mellyel egy igen fontos adósságot törlesztett a magyar lemezipar. Örvendetes, hogy a Hammer Records felkarolta azon együttesek örökségének, életművének ápolását, kiknek nem adatott meg a múltban a helyüknek és szerepüknek megfelelő nyilvánosság. A Stressz mellett most tehát a másik "ős heavy metal" banda is megismertetheti az azóta már kétszeresen is kicserélődött generációval a "sámáni révületet". Régen elkoptatott bakeliteken ugyan fellehető volt egy-két szám még manapság is -a Robbanásveszély c. albumon annak idején két daluk, a Sámán és a Hódí­tó hadjárat is megjelent-, ám a mostani kiadvány végre teljessé teszi azt a képet, ami erről a zenekarról még ma is él. Molics Zsolt, a banda énekese manapság inkább a Cool Head Clan -béli ténykedéseiről ismert, esetleg egy-két prog.fannak a Seneca nevű, a kilencvenes évek elején egy lemezt megért prog.metál banda neve is beugrik, melyen szintén egy ilyen nevű dalnok koptatta a hangszálait, ám egy merőben más stí­lusban. Talán a korai Geoff Tate-hez tudnám hasonlí­tani a hangját, mind hangterjedelemben, mind intonációban-ehhez képest a Cool Head Clan beli éneklés ...khm..maradjunk abban, hogy egy egészen másfajta iskola "terméke". Személy szerint remélve vártam, hogy az "új" Sámánon is hasonló stí­lusban fog énekelni a magyar metálélet nehéz embere, jóllehet ez a fajta "sikí­tós" metál inkább a retro értéke, mint a máé. Nos, az új idők szelleme nem csak a hangzásban de az énekstí­lusban is testet öltött, és ha nem is az egyhangú, Cool-os sika megy végig, azért Molics hangja csak ritkán hagyja el a középtartományt, jóllehet í­gy a néha kieresztett magas c-k is jobban kiteljesednek. A lemez egy rövid intro-val indul, melyet a torzí­tott szövegmondás igazi horror hangulatba burkol. Nem véletlenül, hiszen az ezt követő dalt -melynek maga az intro is szerves része- a Vörös Sárkány c. könyv ihlette -a horrorkedvelők valószí­nűleg tudják, hogy ez a mű nem más, mint a Bárányok Hallgatnak előzménye. Nos, nem sok dalban hallottam még ilyen jól megfogalmazni a skizofrén gyilkos ember "bűntudatra ébredésének" nyomasztó élményét, a zene pedig remekül érezteti e kétségbeesett, ám mégis gyilkos düh személyiségelsöprő erejét. Az album egyébként tele van olyan metálslágerekkel, melyek a hosszú idő távlatában sem vesztettek dinamizmusukból, hallgathatóságukból. Az olyan slágerek, mint a keleties bevezetővel ellátott Sámán, vagy a középkori lovagtémát feldolgozó Hódí­tó Hadjárat méltán voltak annak idején a klubbulik kedvencei. A Stresszel ellentétben ezeket a szerzeményeket nem érzem a múlt szekrényében ittfeledett csontvázaknak, teljes mértékben megfelelnek a kor elvárásainak, mind a riffek, mind a dallamok tekintetében. A hangszeres szekcióról sokat nem is mondanék, a nevek magukért beszélnek, nem véletlen, hogy a magyar heavy metal ma is gerincét köszönheti ezeknek a zenészeknek ( bár vannak, akik éppen ennek hiányát róják fel a zeneipar testének). Nos , kérem szépen itt nem egy egyszerű nosztalgialemezről van szó, s nem is csupán a magyar metáltörténelem kicsiny darabjáról: egy korszerű slágergyűjteményt kaptunk ajándékba a múltból, melynek értékét az eltelt évek sem tudták megkoptatni .(Én azért kicsit több sikolyt is elbí­rtam volna a magyar metálélet legnagyobb hangterjedelmű énekesétől ).
Garael Pontszám: 9/10

Legutóbbi hozzászólások