Electric Outlet - On!

A 2006-os esztendőben a legnagyobb meglepetést nekem kétségkí­vül az Electric Outlet nyáron megjelenő debütáló albuma szerezte. Több szempontból is. Mert például a mai német muzsikusok közül csupán Michael Schenker játékát kedvelem igazán, í­gy nem csoda, hogy meglepődtem, amikor egy germán zenészekből álló csapat hengerelt le a maga profizmusával. De az is meghökkentett, hogy mí­g külföldön az On! album jobbnál jobb kritikákat kapott, addig itthon valahogy elsiklottak felette. Nagy kár, mert ez a lemez sokkal többet érdemelne annál, minthogy az átlag zenehallgató ajánlja!

A session muzsikusokból álló kvartett instrumentális fúziós zenéje - ahogy ők mondják - azon stí­lusok ötvözete, melyeket a leginkább kedvelnek: rock, jazz és funk. Ezt többféle módon próbálják érvényre juttatni egy-egy nótán belül. Az album egyik fele részekből álló trackeket tartalmaz ("Comprendes", "Propellorhead", "We Need A Plan"), ezek rock témával indulnak, a középrésznél jazz-rockra váltanak, majd újra visszatérnek a kezdő témához. Vagy a legközkedveltebb szerzeményüknél, a "Tekky"-nél a funk-rock-funk összeállí­tást választották. Az album másik fele viszont komplett jazz-rock nótákat tartalmaz és a szólók alatti kí­sérettel próbálják szí­nesí­teni azokat. Ilyen az "Odd Garage", ahol a billentyűszóló alatt rock gitárkí­sérettel fokozzák a hangulatot, ezzel teljesen megvadí­tva ezt a kilenc perces remekművet, a "Golf III"-ben pedig a funky gitár oldja a jazzes kedélyvilágot.

Session zenészekről lévén szó, gondolom nem kell részleteznem, hogy mindenki magas szí­nvonalon kezeli hangszerét. A dalszerzés fortélyait is kellőképpen elsajátí­tották, megtalálták a helyes arányokat egy-egy szerzeményen belül, nem fulladnak a szólók unalomba, és bár jobbára ismeretlen muzsikusokról van szó mégis profi módon, ötletekkel teli instrumentális albumot sikerült összehozniuk. Mégis, amitől igazán izgalmas számomra az Elekctric Outlet bemutatkozó lemeze, az a Hamburgban élő, cseh származású gitáros, Marcus Deml. Marcus játékát Joe Satrianiéhoz és Steve Lukatheréhoz hasonlí­tják. Az On! albumon inkább a Lukather hatás kerül jobban előtérbe, de el tud rugaszkodni mindettől és képes feltárni a veleszületett művészi készséget is. Szinte minden szólója más, legyen az a két percen keresztül kibontakozó, virtuóz "Comprendes", esetleg a "Propellorhead" őrült szólója, vagy a Lukatheresen érzelgős "Odd Garage".