A Pale Horse Named Death: Lay My Soul To Waste

írta P.A. | 2013.05.23.

Megjelenés: 2013

Kiadó: SPV

Weblap: http://apalehorsenameddeath.com

Stílus: Alternatí­v/gótikus/doom metal

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Az érdekes nevű formáció muzsikája viszonylag könnyen körülírható pár mondatban, hiszen  Sal Abruscato és társai nem csinálnak mást, mint hogy mesterien mossák össze az Alice in Chains sötét, kesernyés rockját a Type O Negative romantikus, depressziós, magába forduló metáljával és mindezt ráültetik egy rinocéroszbőr vastagságú, nem kevés Black Sabbath jegyeket is magán viselő riffre, majd kipofozzák és mintegy fellazítják egy-egy fényesen csillogó gitárszólóval. A legszebb az egészben viszont az, hogy az egyértelmű zenei hatások ellenére a végeredmény mégis eléggé egyedi ahhoz, hogy ne passzírozzuk a „sápadt paripát” a pimaszul másolók skatulyájába.

Abruscato neve gyakorlatilag garancia a minőségi búslakodásra, hiszen a 2010-ben elhunyt Peter Steele-lel boldogtalan rokkerek sokaságának szolgáltattak talpalávalót a bánkódáshoz a ’90-es évek elején megjelent Type O Negative lemezekkel, amiken Abruscato dobosként szerepelt. Ezt azért érdemes kiemelni, mert a Type O Negative-ből 1994-ben távozott ütős a Life of Agony-ban folytatta dobos karrierjét, de a LOA feloszlását követően Abruscato kilépett a bőrök mögül és A Pale Horse Named Death-ben gitárt és mikrofont ragadott, ami egy nagyon jó döntésnek bizonyult, ugyanis hősünket remek férfias, mély orgánummal áldotta meg a sors. Az első APHND lemez '...And Hell Will Follow Me' címmel 2011-ben látta meg a napvilágot, amin tisztán körvonalazódott, hogy bizony egy új csillag van születőben a komor metal sötét egén. Abruscato dalszerző partnere, Matt Brown nem csak egy kiváló gitáros, aki a Seventh Void nevű doom zenekarban faragta a súlyos riffeket szintén egykori Type O Negative muzsikusokkal, hanem hangmérnök is, így szinte elvárható, hogy APHND korongok mesterien szóljanak. Nem is csalódunk ezen a téren, hiszen ahogy a zenekar bemutatkozó lemeze is, úgy a 'Lay My Soul To Waste' is vastag, arányos sounddal lett felvértezve.

A Pale Horse Named Death dalainak erőssége, hogy úgy tudnak búskomor atmoszférát teremteni, hogy a hallgató mégsem akarja megásni saját sírját, nem keresi az erősebb diófákat a szomszéd kertjében és a borotvapengéket sem zárja el, mielőtt feltenné a lemezt. Egyszerre bánatos, szép, fogós, kellően brutális és dögös az, amit hallunk, de nem telepszik ránk rettentő súlyával, hiszen a ragadós, fülbemászó dallamok dominálnak, amitől akár giccsessé is válhatna a lemez, de Abruscato és Brown tökéletesen egyensúlyt képes teremteni, így egy pillanatra sem tűnnek a dalok hiteltelennek vagy erőltetettnek, ami ebben a zenei közegben gyakori hiba.

Minden szempontból nézve egy igényes művel van dolgunk, elég belefülelni a  Shallow Grave egyszerű mocskos riffeiből kibontakozó, gyorsan fertőző refrénjébe, vagy a teljesen puritán, visszafogott Dead of Winterbe, ami letisztult egyszerűségében hordozza szépségét, de a vadabb  Devil Came With A Smile is egy olyan tétel, ami nem enged szabadulni, beleég a memóriába. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem egyformán magas a lemez színvonala, néhány dal sajnos kevésbé csillog, például a hosszúra nyújtott, lassú Day Of The Storm, ami a végére egyszerűen unalomba fullad. Persze csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit, ezért ez a pár laposabb pillanat igazán bocsánatos bűn, föleg úgy, hogy a korong jelentős hányadában viszont nagyítóval sem találni kivetnivalót. 

Pontszám: 8