Shining: One One One

írta P.A. | 2013.04.23.

Megjelenés: 2013

 

 

Kiadó: Indie Recordings

Weblap: http://www.shining.no/

Stílus: Experimentális/indusztriális jazz metal

Származás: Norvégia

 

Zenészek
Jí¸rgen Munkeby - ének, gitár, szaxofon, fúvós hangszerek HíĽkon Sagen - gitár Tor Egil Kreken - basszusgitár Brent Moen - billentyü Torstein Lofthus - dob
Dalcímek
01. I Won't Forget 02. The One Inside 03. My Dying Drive 04. Off The Hook 05. Blackjazz Rebels 06. How Your Story Ends 07. The Hurting Game 08. Walk Away 09. Paint The Sky Black
Értékelés

A norvég Shining nem más, mint egy megátalkodott, perverz szörnyeteg, akinek semmi sem szent, hiszen szemrebbenés nélkül keveri a John Coltrane-féle avantgárd jazzt Marilyn Manson beteges dolgaival vagy a King Crimsont idéző borulásokat a Nine Inch Nails dermesztő indusztriális metaljával. Persze nem volt ez mindig így, de már a kezdeti akusztikus jazz lemezeiken érezhető volt, hogy több lakozik ezekben a muzsikusokban, de azt talán senki sem gondolta, hogy az 'In the Kingdom of Kitsch You Will Be a Monster' című kiadványuktól kezdve elindulnak egy egészen extrém zenei irányba. De amíg a fent említett album még csak ízléses keveréke volt az avantgárd rocknak és a modern jazznek, addig a következő 'Grindstone', majd az azt követő 'Blackjazz' már abnormális módon merített az indusztriális metal teljes tárházából és kutyulta össze szabad szellemű jazzel, pattanásig feszítve a hallgatóság idegeit. Egy ilyen beteges keverékkel is sikereket ért el a Jørgen Munkeby vezette alakulat, hiszen őrült muzsikájuk nagyon is egyedi és izgalmas, sőt a kiváló zenészi teljesítmények köszönhetően lemezeik egészen lenyűgöző dolgokat is kínálnak.

Amellett, hogy a Shining muzsikája egyre szélsőségesebb, brutálisabb lett, megfigyelhető, hogy dalaik lemezről lemezre egyre egyszerűsödtek is. Gondolom, így próbálják meg szerzeményeiket koncerteken is ütőssé, érthetővé formálni. Nos, ez a letisztulási folyamat az új dalokban is erősen jelen van, hiszen a 'One One One' címre keresztelt új lemezen már helyenként teljesen lecsupaszodtak a dalok, eltűnt belőlük az őrületet szolgáltató jazz. Igaz, a nyitó kettősben (I Won't Forget, The One Inside) Munkeby még hozza a teljesen borult szaxofonszólóit, de azt követően letámasztja a hangszert a sarokba és három olyan tétel következik, amik teljesen hétköznapi, rideg, dühös modern metal elemekből épülnek fel.  Munkeby agresszív üvöltései szürkék, jellegtelenek, énekelni nem igen tud, de sajnos próbál, ahogy azt az Off The Hook-ban is hallhatjuk. Hiba egy Shining dalba melódiákat erőltetni, hiszen ha valaki dallamos zenére vágyik, nyilván nem egy extrém metal zenekar lemezeit fogja hallgatni, ide inkább azok a hátborzongató, elmeháborodott szaxofonszólók dukálnak, amik mára már védjegyeivé váltak az együttesnek. Szerencsére a lemez második felében többször is előkerül a fúvóshangszer és vele a jazzbe oltott tébolyda, így azért mégis megtapasztalhatjuk a Shining zsenialitását. A How Your Story Ends akár ars poeticája is lehetne a zenekarnak, hiszen a durva, erőszakos alapokon nyugvó muzsikát egyenesen a káoszba sodorja az aberrált, abnormális szaxofon, de hasonlóan zseniális darab a The Hunting Games is. A Walk Away úgy indul, mint a Mastodon Circle of Cysquatch című dala, de itt ismét visszakapcsol a zenekar, egy gyors túrással letudják ezt a három percet, a végére viszont egy vadabb, merészebb tétel jut, a Paint The Sky Black.

A 'One One One' nem ér fel a 'Blackjazz' vagy a 'Grindstone' zsenialitásával, de egyszerűsödés ide vagy oda, ez a zene még mindig eredeti és nagyon messze van attól, amit kommersznek hívunk. 

Pontszám: 7

Legutóbbi hozzászólások