Serenity: War of Ages

írta Ivetka | 2013.04.15.

Megjelenés: 2013

 

 

Kiadó: Napalm Records

Weblap: http://www.serenity-band.com

Stílus: Szimfonikus power metal

Származás: Ausztria

 

Zenészek
Georg Neuhauser - ének Clementine Delauney - ének Thomas Buchberger - gitár Mario Hirzinger - billentyűk Fabio D'Amore - basszusgitár Andreas Schipflinger - dob
Dalcímek
1. Wings Of Madness 2. The Art Of War 3. Shining Oasis 4. For Freedom's Sake 5. Age Of Glory 6. The Matricide 7. Symphony For The Quiet 8. Tannenberg 9. Legacy Of Tudors 10. Royal Pain 11. Fairytales 12. Love Of My Life
Értékelés

Az osztrák Serenity az a zenekar, amit rengeteget hallgattam, nálam mégsem tudtak kitörni a melodikus-szimfonikus power metal másodvonalának sereghajtói közül. Hiába volt kellemes hallgatnivaló teljes egészében, kiemelkedő dalokat sosem találtam tőlük – az új lemezzel is pontosan ez történt.

Az első pár hallgatásra ígéretesnek tűnt, a könnyedén megjegyezhető énektémák, a bombasztikus szimfonikus betétek eléggé megnyerőek voltak, azt sejtették, hogy több hallgatás után kívülről fogom fújni a dalokat. Nem így lett. Elsőre tetszett, de aztán minél többet hallgattam, rájöttem, hogy nincsen sok átlagon felüli pillanat. A kezdődalt, a Wings of Madnesst és a gitárszólóját, valamint a The Art of Wart emelném ki, de a verzéknél ez is leül, bár a Nightwishre hajazó zongora- és billentyűfutamok feldobják az unalmasabb dallamokat. A hangzás inkább a szimfonikusokra koncentrál, a gitárok tompábbak, a riffek túl modernek.

A dalok intrói egyébként egytől-egyig nagyon jók, ám az erőteljesség sajnos hamar leül, az osztrákok nem tudják folytatni a bevezetőkben megírt lendületet, bár néhol sikerült nagyon jó refréneket kreálniuk (pl. a fent említett Wings of Madnessben, az Age of Gloryban, a Legacy of Tudorsban…). Georg hangja néhol kísértetiesen emlékeztet Tony Kakko orgánumára, aki kedvenc énekeseim egyike, ezen kívül az énekstílus, néhány énektéma is az újabb Sonata Arcticára hajaz. Itt-ott női ének is felcsendül, a korábban vendégénekesként szereplő Clementine Delauney az év elején vált a zenekar hivatalos tagjává, bár még eléggé háttérbe szorul a férfiének mögött.

A lemez vége belassul, a normál verzió záródala a Royal Pain című ballada, ami az egyik legjobb dal a ’War of Ages’-en, rendkívül slágeres refrénnel és gyönyörű zongorákkal. Egyébként a zongora szinte minden dalban szerepel, némi popularitást csempészve a riffek közé, de emellett ezek a legszebb és leghangulatosabb dallamok is. Ha már itt tartunk, meg kell említenem a limitált kiadásra felpakolt, a ’Fallen Sanctuary’-n szereplő korábbi daluk átdolgozását, a Fairytales-t, amiből hasonlóan szép ballada kerekedett. A limitált CD utolsó dala a Serenityre nagy hatást gyakorló Queen Love of My Life-ja, egyáltalán nem lóg ki a sorból. Kifejezetten jó ötletnek tartom, hogy a balladákat a lemez végére hagyták, mert nem törik meg a lendületet, viszont kellemes levezetőként szolgálnak. 

Pontszám: 6

Legutóbbi hozzászólások