Virgin Steele: The Book of Burning

írta garael | 2006.11.24.

Megjelenés: 2002

Kiadó: T&T

Weblap: www.virgin-steele.com

Stílus: heavy metal

Származás: USA

Zenészek

David DeFeis all vocals, keyboards & orchestration, dive Bombs and timpani Edward Pursino guitars (1,12), solos (1,6,7,10,14,15) and bass guitars (1,12) Joshua Block guitars (2,3,5,6,11,14,15), solos (1,3,7,8,10) and bass guitars (1,6,10,11,14) Steve Young guitars (2,6,8), solos (2,3,5), bass guitars (2,6) Frank Gilchriest drums on tracks 1,2,6,14 Frank Zummo drums on tracks 8,10,11,12,15 Doreen DeFeis, Danae DeFeis and Jim Hooper intro to "The Chosen Ones"

Dalcímek

01. Conjuration of the Watcher N 02. Don't say Goodbye (Tonight) * 03. Rain of Fire N 04. Annihilation N 05. Hellfire Woman N 06. Children of the Storm * 07. The Chosen Ones N 08. The Succubus N 09. Minuet In G Minor * 10. The Redeemer * 11. I Am The One * 12. Hot And Wild N 13. Birth Through Fire * 14. Guardians of the Flame * 15. The Final Days N 16. A Cry in the Night A * - újra felvett verzió N - korábban ki nem adott felvétel A - újra felvett akusztikus verzió

Értékelés

Az általam a megjelenés felfokozott izgalmában erősen túlértékelt, és az ejakuláció elmaradása okozta néminemű frusztráció által az év csalódásaként szereplő legutóbbi Virgin Steele album szerencsére nem szegte véglegesen kedvem a legnagyobb kardú metal harcostól ( talán csak Peter Steele - nek van nagyobb), szerencsére egy korábbi gyöngyszem felfedezése ismét visszaültette a trónra az onnan lebucskázó királyt. 2002-ben a remasterizálási izgalmakat követően David úgy döntött, hogy kissé felpofozza, és elérhetővé teszi a CD-n addig meg nem jelent első két albumának , a Virgin Steele-nek és a Guardians of Flame-nek legjobban sikerült pillanatait, és ezekhez hozzácsapva a láda mélyén lévő kincsekből néhányat ( ismerve a mester munka mániáját, nem is kell nagyon mélyre kotorni a kiadatlan felvételek fiókjában) egy kvázi új lemezt jelentet meg, melynek a true metalos The Book Of Burning címet adta ( ennél már csak a Dream Evil "metalos könyve" dobbantja meg jobban a fémszívet). Nos, aki szeretne megismerkedni DeFeis munkásságával, az mindenképpen ezzel az a lemezzel kezdje, azt garantálom, hogy számról-számra egy-egy újabb páncéldarab fog felkerülni a hallgató testére s mire a végére ér, Eric Adams helyett bátran odaállhat az igaz hit védelmezői seregének élére. Annyit azonban hozzá kell tennem, hogy a Virgin Steele zenéjének van egy olyan finom, klasszikus zenei árnyalata, mely által eme fémvitéz kezébe kard helyett hegedűt, ló helyett pedig zongorát képzeljünk, melyekkel megadják azt a muzikális intelligenciát a felharsanó csatadaloknak, ami megvédi őket a paródiává válástól. A számok szerencsére David olyan alkotói korszakában születtek, mikor a túlzott egomán komolyzenei őrjöngésnek pusztán csak mikroszkopikus jelei mutatkoztak, és a megírt szerzemények a Manowar potenciális ellenfelévé avanzsálták szűz acélékat. Elég csak meghallgatni a lemeznyitó Conjuration of the Watcher, a Rain Of Fire, vagy a The Succubus speedelős zakatolását, s a metal közkatona egyből vigyázzba vágja magát ilyen parancsszavakra, az I'm The One pedig a sarokba kergeti az összes önjelölt fém tábornokot. A korai számok persze tartalmaznak némi enyhe rockos jelleget is, de csak annyira, hogy a refrének némi védőszemüveget képezzenek a fém riffek által okozott szikrapattogás villanó fényei mellett. David DeFeis zsenialitása azonban főleg a középtempós tételekben nyilvánul meg, melyekbe a rá jellemző klasszikus jegyeket is beültette -akkor még megfelelő arányérzékkel. A szimfonikus hangszereket persze pénz hiányában némi sampler, vagy szinti helyettesíti, ám a hangzás mégsem lett olyan olcsó bazári, mint a legutóbbi albumon: a gitárok is kellemesen dörögnek, és a dobpuffogást sem elektromos kütyük szolgáltatják - a némileg retro, ám mégis harapós sound inkább hozzáad, mintsem elvesz a dalok élvezeti értékéből. Igazából nincs gyenge szám a lemezen, pedig a 16 alkotás között bőven elfért volna egy-két töltelék, még az átvezetőnek szánt Minuet in G Minor és a Birth Through Fire is ad némi pluszt.

Pontszám: 10 Alapmű

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

asoka on Bruce Dickinson – Micsoda nótákra készülhetünk!: “Én nagyon ott akarok lenni, csak pont akkor leszek külkföldön. Nem tudom mit csináljak.”
Herr Wolf on Judas Priest: Invincible Shield: “No! Akkor megvolt a müncheni és tegnap előtt a bécsi buli is!!! Egészen BRILLIÁNS koncertek voltak. Nem lehet belekötni!!! …és…”
Herr Wolf on Saxon: Hell, Fire And Damnation: “A turné elindult. Láttam élőben a Glasgow-i és Dublini bulit. Brutálisan parádés koncertek voltak. A Saxon 4 új dalt játszik,…”
Herr Wolf on Judas Priest: Invincible Shield: “A turné elindult és nehéz illetve NEM lehet belekötni. Nem rég értem haza Dublinból. Láttam a turné első ( Glasgow)…”
Herr Wolf on Bon Jovi – 40 év már maga az örökkévalóság?: “A dal elsőre nem rossz, de Bon Jovi hangja sajnos nem frankó! Koncerten borzalmasan rossz.”
Herr Wolf on Winger – Budapesttől is búcsúznak: “Ez egy brutálisan jó hír! Nem gondoltam volna, hogy akár 1x is, de eljönnek hozzánk! Kötelező koncert!!!”
Clint Eastwood on Judas Priest: Invincible Shield: “Ha csak egy ember szemét felnyitom, hogy a maiden nevű fától lássa az erdőt is már megérte a hozzászólás.”
Herr Wolf on Saxon: Hell, Fire And Damnation: “T. Menya! 1. Köszönöm, de nem kérek a segítségedből! 2. Fogalmad sincs, hogy én ki vagyok. 3. Milyen alapon alkotsz…”