"Sosem éreztük magunkat rocksztárnak": Interjú Aydannal, az Elvenking gitárosával

írta Tomka | 2012.12.13.

Sok időbe tellett, de az Elvenking visszatért a helyes útra: az idén ősszel megjelent ’Era’ nevéhez méltóan összegzi az olasz folk power zenekar pályafutását, és egyben meg is koronázza azt. A megcélzott „vissza a gyökerekhez” koncepció mellett természetesen az új ritmusszekcióról, Jon Oliva vendégszerepléséről és a ’Heathenreel’ tizedik évfordulóját ünneplő turnéról is elbeszélgettünk az Elvenking alapítójával és gitárosával, Aydannal.

 

 

Hard Rock Magazin: Szerintem az ’Era’ az egyik legegységesebb és legkoherensebb lemezetek. Az Elvenking mindegyik oldala megmutatkozik rajta: ott vannak a power metal elemek (mint a korai lemezeken), kerültek rá rock himnuszok (mint a ’Red Silent Tides’-ra), és akadnak szimpla akusztikus szerzemények is (mint a ’Two Poets’-en).

Aydan: A ’Red Silent Tides’ után, amely a hatodik zenei kísérletünket jelzi, mindannyian úgy éreztük, hogy itt az idő egyszer s mindenkorra meghatározni az Elvenking zenei arculatát. Volt pár komoly tagcserénk, és a két új tag nem csak hatalmas lelkesedést hozott a csapatba, de a belépésükkel technikailag is hihetetlenül megerősödtünk. Az ’Era’ kapcsán visszatekintettünk arra, amit az elmúlt 10 évben alkottunk, mivel úgy éreztük, vissza kell mennünk a gyökereinkhez ahhoz, hogy újra ereje teljében pompázhasson az Elvenking.

HRM: Elvenking mércéhez képest a ’Red Silent Tides’ jóval hard rockosabbra sikeredett, de mióta Damnagoras szimpla hard rockot játszhat a Hell in the Clubban, úgy tűnik, újra a power metalra fókuszáltok.

Aydan: Egyrészről nagyon örülök neki, hogy az Elvenking arra koncentrál, amit játszania kell, és visszatért a gyökereihez. Hogy az ’Era’ ilyen lett, abban talán annak is szerepe volt, hogy Damnagoras más bandában is kifejezheti magát. Az ’Era’ azt mutatja, milyen is az Elvenking jelenleg, és ezt a hangzást az elkövetkező lemezeinken is meg akarjuk őrizni.

HRM: Az új albumotok egyik legkellemesebb meglepetése Jon Oliva vendégszereplése.

Aydan: Jont már 2007 óta ismerjük, amikor a Jon Oliva’s Pain előzenekaraként turnéztunk vele Európában. Számunkra az egy nagyszerű körút volt, ami során Jon elképesztően kedves volt velünk, így teljesen természetesnek tűnt meghívni őt valamelyik lemezünkre. Ez azonban sok időt vett igénybe, mivel az Elvenking nem az a banda, amelyik csak azért hív meg vendégénekest a lemezére, hogy plusz reklámot szerezzen magának. Meg kellett írnunk azokat a dalokat, amik passzolnak a hangjához, ezek pedig most születtek meg.

HRM: A Forget-Me-Not végén hallható kórus erősen emlékeztet a Savatage-ra – gondolom nem véletlenül.

Aydan: Igen, ez abszolút így van. Hatalmas rajongója vagyok a Savatage-nak és a Trans-Siberian Orchestrának, úgyhogy mindig is akartam írni egy hasonszőrű dalt. Az, hogy Jon énekel benne, hatalmas pluszt ad a számhoz. Én speciel nagyon szeretem a Forget-Me-Notot – mivel egy romantikus balladáról beszélünk, biztos egy csomó true metalos utálni fogja, de ez nem érdekel túlzottan. Mi tudjuk, hogy egy csomó törött szívű, romantikus lélek lapul a sok bőr és szegecs alatt! (nevet)

HRM: A Chronicle of a Frozen Era viszont az egyik legprogresszívebb dal, amit az Elvenking valaha írt.

Aydan: Igen, a Chronicle az egyik legepikusabb dalunk. Amikor az ’Era’-n dolgoztunk, úgy gondoltam, hogy írni kéne valamit, ami majd kihangsúlyozza, hogy ezzel visszatérünk a gyökereinkhez. A Chronicle-lel akartam kifejezni mindazokat a pogány témákat, amikkel régebben foglalkoztunk, illetve egy olyan epikus, nagyobb kihívást jelentő dalt szerettem volna írni, amiben több hangulatváltás és komplex rész is megfér. De sosem állt szándékunkban elmenni egy progresszív irányba, vagy villogtatni a hangszeres képességeinket. Minket inkább az érdekelt, hogy ezzel a dallal olyan hallgatnivalót adjunk a rajongóknak, amit valamivel nehezebb megemészteni, és elsőre talán nem is kedvelik majd annyira, de 3-4 hallgatás után elkapja őket az érzés, és lépésről lépésre felfedezik a hangjegyek között megbúvó apróságokat.

HRM: Számomra úgy tűnt, a hegedű nagyobb szerepet kapott az ’Era’-n, mint a ’Red Silent Tides’-on. Fontosnak tartod, hogy ez a hangszer ne szoruljon háttérbe a zenétekben?

Aydan: Alapvető fontosságú, és védjegyszerű szerepet tölt be a hegedű az Elvenkingben, és én szeretnék neki még nagyobb terepet adni neki a következő lemezünkön. Tetemes Skyclad-hatás lelhető fel a zenénkben, úgyhogy természetes, ha szeretném előtérbe tolni a hegedűt. Persze, ez nem mindig könnyű, hiszen előfordul, hogy olyan dalt írsz, amiben nincs hely a hegedűnek, és nem is akarod beleerőltetni a kompozícióba. De például a ’The Scythe’-ban és a ’Red Silent Tides’-ban többek közt azt nem szeretem, hogy kevés teret engedtünk a hegedűnek.

HRM: Mi a véleményed a folk metal színtérről? Úgy érzed, beletartoztok a folk metalos közösségbe, vagy inkább elhatároljátok magatokat tőle?

Aydan: Ez is egy trükkös kérdés. Mi értelemszerűen folk metalt játszunk. De az a helyzet, hogy amikor megalapítottuk a zenekart, még nem voltak folk metal bandák – mi csak közös fedél alá akartuk hozni a power metal hatásainkat azzal, amit a nagyszerű Skyclad művelt a ’90-es évek elején. Amit ma folk metalnak neveznek, teljesen különbözik ettől, és egyben messze áll az Elvenking hangzásvilágától is. Én úgy érzem, hogy a jelenlegi folk metal valami komolytalan dolog. Az emberek hallgatják a zenét, és szeretnék jól érezni magukat, lehetőleg részegen. A dalok pedig a vodkáról, a tequiláról, a piálásról, a lerészegedésről, meg ilyesmikről szólnak. Tudod mit? Az Elvenking nem is lehetne ettől távolabb! Ezért lehet, hogy a műfaj hívei utálnak és erősen kritizálnak minket.

HRM: Mint említetted az interjú elején, új ritmusszekció érkezett a zenekarba. Miért lépett ki Zender és Gorlan az Elvenkingből?

Aydan: Nehéz elveszteni olyan barátokat, akikkel hosszú időn keresztül dolgoztál együtt. De eljön az a pillanat, amikor vagy 100 %-ot adsz magadból, vagy a többség érdekét szem előtt tartva inkább továbblépsz és távozol.

HRM: A két új tag, Symohn és Jakob mivel tudott hozzájárulni az Elvenking muzsikájához?

Aydan: Symohn és Jakob csatlakozása a legjobb dolog, ami történhetett velünk! Két elképesztően technikás zenészről beszélünk, akik kétségkívül Európa legjobb dobosai, ill. basszusgitárosai közé tartoznak (majd meglátjátok élőben!). Symohn és Jakob belépése megengedte, hogy olyan szintre emeljük a zenénket, amit az ’Era’-n is hallottatok, de – mivel az elmúlt időben már többet játszottunk együtt – az elkövetkező dolgainkhoz még többet tudnak majd hozzátenni. Már alig várom!

HRM: Mit gondolsz, miért volt ilyen sok tagcserétek a banda pályafutása során?

Aydan: Amikor egy olyan zenekar mint mi, az amatőrről egy magasabb szintre lép, nagyon kemény dolog történik: a banda bevétele továbbra is nullán marad, viszont az elkötelezettségek jelentősen megnőnek. Úgyhogy akik nagyon hisznek az együttesben és a zenében, azok maradnak, hogy szívüket-lelküket is beletegyék a zenélésbe, a többiek pedig lelépnek, hogy egy egyszerűbb, családközelibb életet vezethessenek.

HRM: Milyen a viszonyotok a volt tagokkal? Tudod például, hogy Klein mit csinál mostanában?

Aydan: Jarpen [aki az Elvenking első két lemezén gitározott – Tomka] a mai napig az egyik legjobb barátom. Természetesen manapság kevesebbet találkozunk, mint amikor együtt játszottunk, de még így is gyakran látom. Többször is kértem, hogy csatlakozzon hozzánk egy-egy koncert vagy vendégszereplés erejéig, de nem érezte jól magát ebben a helyzetben. Amikor kilépett, jobban érdekelték az olyan zenék, mint a Korn vagy a Deftones, és nem akart már folk-alapú zenét játszani. De anno még együtt alapította velem a zenekart, úgyhogy nagyon örül amikor látja, meddig jutottunk. Kleidről viszont sajnos nem tudok semmit. Ami azt illeti, elég problémás volt a kapcsolatunk, míg az Elvenking tagja volt, ám ettől függetlenül a legjobbakat kívánom neki, bármit is csinál most. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy még énekel...

HRM: Tavaly volt 10 éves a ’Heathenreel’, és ha jól tudom, az egész lemezt eljátszottátok pár koncerten. Milyen volt felidézni élőben ezeket az Elvenking-klasszikusokat?

Aydan: Hatalmas élmény volt! Először is, nagyon nehéz volt újra betanulni azokat a számokat, mivel elég komplikáltak. Meg is lepődtem, hogy milyen bonyolultak ahhoz képest, hogy egy olyan fiatal banda írta őket, mint amilyen mi voltunk akkoriban. Damnagoras-nak és nekem azonban nagyon megható volt annyi év után újra játszani ezeket a számokat. Ugyanakkor megerősítést nyert bennem az, hogy habár a ’Heathenreel’ nagyszerű album, élőben kissé nehéz előadni, mivel azok az emberek, akik nem ismerik behatóan az anyagot, a koncerten nem nagyon tudnak mit kezdeni vele a dalok komplexitása miatt.

HRM: Volt olyan dal, amin változtattatok?

Aydan: Nem játszottuk el az egész albumot. Vannak rajta olyan dalok, amiket nem lehet akárhol előadni. Például a Seasonspeechet, ami szerintem továbbra is az Elvenking egyik legjobb száma, érthető okok miatt elég nehéz élőben eljátszani. Illetve voltak olyanok is, mint például az A Dreadful Stain, amit mi nem akartunk elővenni, mivel élőben talán nem sültek volna el olyan jól. Viszont csináltunk egy érdekes akusztikus egyveleget, amibe beleszőttük a The Regality Dance intróját, a Seasonspeech központi részét, illetve az egész Skywards-ot. Az király volt. Természetesen voltak olyan részek is, amiket az új tagok – akik még nem játszottak a ’Heathenreel’-en – újrahangszereltek, megváltoztattak. Mindenesetre nagyszerű volt újra olyan dalokat játszani, mint a Conjuring of the 14th!

HRM: Hét nagylemezetek van, amelyek közül pár elég kemény kritikákat kapott. Több mint egy évtizednyi zenélés után érdekelnek még a (rajongói) kritikák?

Aydan: Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy nem érdekelnek. De ha végighallgatod a diszkográfiánkat, abból láthatod, hogy mi csak azt játsszuk, ami nekünk tetszik, amit mi jónak érzünk. De nagyon is figyelembe vesszük, amiket a rajongóink mondanak. Persze ez nem mindig egyszerű. Mondok egy példát: azt hittem, hogy az ’Era’-t majd a keblükre ölelik a régi rajongóink, és 95 %-uk maximálisan támogatott is minket, viszont így is akadtak köztük olyanok, akiknek nem tetszett a lemez. Régebben nagyon sok kemény kritikát kaptunk a rajongóktól, és teljes mértékben meg is értem ezeket. Ugyanez volt a helyzet velem, amikor még kölyök metalos voltam, és pár kedvencem nekiállt kísérletezni (gondolok itt az In Flames-re vagy a Dark Tranquillity-re). Tapasztaltabb füllel ma már megértem, mit jelentettek azok a kísérletezések, de egy fiatal srácnak ezt nehéz felfogni. Manapság viszont már kevésbé érdekelnek a lemezkritikák, mivel rájöttem, hogy nem felelhetsz meg mindenkinek – ettől függetlenül szeretek olyan kritikákat olvasni, amiben a szerző profin, és komolyan elmagyarázza, hogy mi az, amit ő nem tart jónak.

HRM: Ha visszamehetnél az időben, és újravehetnéd valamelyik lemezeteket, melyik lenne az?

Aydan: Pont nemrégiben beszélgettünk arról, hogy milyen jó ötlet lenne újra felvenni bizonyos dalokat ezzel a felállással. Természetesen egy csomó dolgot újravennék az első három lemezünkről. A dalok nagyszerűek, viszont a hangzás és a felvételen hallható játékunk nem mindenhol tökéletes. Többször is beszéltünk már arról, hogy újra kéne rögzíteni a ’Wyrd’-et Damna énekével (ahogy ez pár számmal már meg is történt). Összességében úgy gondolom, egy újra felvett dalokból álló best of kiadvány lenne a legjobb. Ugyanakkor csak az eredeti felvételek bírnak azzal az igazán kultikus atmoszférával, amit viszont nem akarok elrontani. Ezért kissé trükkös a dolog. Majd meglátjuk...

HRM: Voltak olyan pillanatok a turnék során, amikor rocksztárnak éreztétek magatokat?

Aydan: Sosem éreztük magunkat rocksztárnak, mivel egyszerű srácok vagyunk, akik csak szeretnek zenélni. Természetesen vannak pillanatok – főleg a jól megszervezett, nagy fesztiválokon, nagy színpadokkal, óriási tömeggel és backstage partikkal – amikor úgy érzed, valóra vált az álmod. Például óriási volt, amikor a Progpower USA-n léptünk fel: a repülőtéren egy filmbe illő limuzin jött értünk, amiben kanapé és minibár várt mnket – az azért elég király volt!

HRM: Mit gondolsz, mit hoz a jövő az Elvenking számára?

Aydan: Remélem valami jó dolgot. Az ’Era’ fogadtatása eddig lenyűgöző, még soha nem olvastam és hallottam ennyi nagyszerű reakciót az aktuális lemezünk kapcsán. Ráadásul csatlakoztunk az egyik legnagyobb európai koncertszervező ügynökséghez, az All Access-hez, akik olyan zenekarokkal dolgoznak, mint az Edguy, az Avantasia, a Gamma Ray vagy a Kreator – remélem, ennek köszönhetően egy remek turnéidényünk vár ránk, ami során minél több helyre eljuthatunk az ’Era’-val.

Készítette: Tomka

Legutóbbi hozzászólások