Két legyet egy csapásra - Amok - Rocktogon, Wendigo - Kultiplex, 2006.10.14.

A szombat esti budapesti koncertdömpingből mi kettőt választottunk ki. Ahogy a kezdési időpontokat és a két klub közötti távolságot kiszámoltuk, úgy gondoltuk, pont jó volt a választás. Persze nem lett igazunk, mert ez egyik helyen később, a másik helyen előbb kezdődött az általunk várt buli... Ennek csak azért lettünk igazi vesztesei, mert két olyan zenekart szerettünk volna egy estén megnézni, akik nem arról hí­resek, hogy rengeteget koncerteznének. És itt álljunk meg egy szóra. Sajnos az utóbbi évek erősödő fogyasztói társadalmában, egyre fontosabb a koncerthelyek és klubok számára a pultokban elfogyasztott italok és ételek száma. Ezzel igazából nem is lenne semmi bajom, mert természetesen mindenki pénzből él, de általában ennek levét a közönség, ill. a zenekarok isszák meg (sokszor a szó szoros értelmébe). Tudom hosszas okfejtéseket lehetne í­rni arról, hogy az általában este 7 órakor kezdődött koncertek hogyan csúsztak mára 10 vagy 11 órára. Nem fogom most ezt megtenni, csak sajnálom, hogy végül is tegnap este két remek zenekar koncertjének a felét láthattam, holott mindennel felkészültem (zenekarokkal való időpont egyeztetés, autó, legrövidebb útiterv...), de hiába... Tomka: Harmadjára volt szerencsém élőben megtekinteni a szerencsés hallgatókat a gótikus heavy metál világába elkalauzoló Amok koncertjét, és ezen alkalommal is hozták azt a szí­nvonalat, amit kitűnő debütalbumuk, és korábbi koncertjeik ismeretében el lehet várni tőlük. Profi előadás jellemezte a koncertnek azon első felét, amit megtekintettünk, a szí­npad méretének korlátaiból kifolyólag nagy szí­npadi mozgást, vagy produkciót nem láthatott a nagyérdemű, amit vélhetően a januári wigwamos fellépés során be fognak majd pótolni a srácok. A hangzás ezzel ellentétben, ha nem is teljesen, de nagyrészt jó volt, talán a hangerőt lehetett volna kicsit halkabbra venni, de ez tényleg csak szőrszálhasogatás, minden hangszer arányosan szólt, a szintetizátor csakúgy, mint a romlásig széttorzí­tott basszusgitár, ráadásul nem nyomták el Szloboda Tibor kiváló orgánumát, ahogy az sajnos sokszor magyar koncerteken lenni szokott, í­gy az énekes, ahogy eddig mindig, mondhatni perfekt teljesí­tményt nyújtott, az albumon hallható énektémákhoz szokásos kiegészí­téseit adva, például a Halottlátóban prezentált "extra Ripper sikolyok". A vontatott, mázsás súlyú riffekkel övezett többnyire doomos beütésű zene cseppet sem vált unalmassá, ahol kellett, mindig bedobtak egy-egy relatí­v pörgősebb (pl. régi Nevergreen) számot, a legnagyobb felüdülést, és a közönség látszólag legnagyobb ovációját pedig a klasszikus A Zöld, a Bí­bor és a Fekete szám feldolgozása aratta le, hozzá kell tenni, nem érdemtelenül, hiszen az Amok megvalósí­totta a feldolgozás esszenciáját, hozzáadta az eredetihez saját interpretációját, és áthelyezte ezt a régi számot a 21. századba. Külön meg kell emlí­teni még Ispán András basszusszólóját, amit Cliff Burton (R.I.P.) emlékére adott elő ezen az októberi napon, konkrétan a klasszikus Kill 'Em All albumon szereplő "(Anesthesia) - Pulling Teeth" Burton szám első részét hallhattuk András sajátos hangzású basszusgitárjának tolmácsolásában. Összességében egy nagyon eredeti banda kiváló élő produkcióját hallhatták, akik ellátogattak a felújí­tott Rocktogonba, mindenki garantáltan elégedetten távozhatott, feltehetőleg a következő Amok koncert meglátogatásán elgondolkozva. Setlist 1. - Furor Christiani 2. - A halottlátó 3. - Szent vér 4. - Árnyékharc 5. - 20000 év hiába 6. - Északi fény - basszusszóló: (Anesthesia) Pulling Teeth (első rész) 7. - Omnis Moriar 8. - Sötét hajnal, fehér éj 9. - A zöld, a bí­bor és a fekete - gitárszóló 10. - Tested a folyó 11. - A harang értünk szól 12. - A lélekrabló 13. - Sámánima 14. - Danse Macabre - billentyűszóló 15. - Ámok ----------------------------- + 16. - Furor Christiani Szakáts Tibor: Egy számomra igencsak felejthető Zöld a Bí­bor és a Fekete feldolgozás (bennem van a hiba, túlságosan szeretem az eredetit) után teljesen zenementes autóval indultunk a Kultiplexbe, ahol a Wendigo zenekar várta rajongóit, nemrég megjelent lemezük bemutatójára. A bevezetőben emlí­tett körülmények miatt már javában folyt a buli mikor odaértünk. Két dolog, ami rögtön észrevehető volt. Szép számú és nagyon lelkes közönség, és elképesztően jó hangzás. Nagyon ritka magyar (sokszor még külföldi) koncerteken tökéletes hangzást hallani. Itt már majdnem minden patent volt, de ha egy kicsit többet nézett volna a keverőtechnikus a szí­npadra, akkor még a vokálokat is hallottuk volna. Mivel nem láttam teljes egészében a koncertet, ezért nem is szeretnék egy komplett beszámolóba kezdeni. Viszont ha nagyon röviden szeretném jellemezni a bulit, akkor csak egy szó jut eszembe, és ez mindent elárul, PROFI. Egy maximálisan felkészült zenekart és egy kiváló énekest hallhattunk ezen az estén. A modern hangzásokat sem megvető Wendigo műsorában most igazán az akusztikus rész tetszett. Nagyon el kéne gondolkodniuk egy unplugged koncerten. Ha mindenféleképpen kell negatí­vumot í­rnom, akkor talán a sok feldolgozás, ami nekem nem annyira tetszett. Tudom, egy elsőlemezes csapatnak nehéz egy másfél órás bulit megtöltenie dalokkal, de erre szokták mondani, hogy a kevesebb néha több. Persze ez csak az én véleményem, mert a közönség nagyon jól szórakozott. Remélem hamarosan egy teljes bulin láthatom BZ-t, és csapatát. Addig is marad Let It Out album, és a jó érzés, hogy ilyen magyar koncerteket is lehet látni! Azonban álljon itt kollégám véleménye is a koncertről... Tomka: A feldolgozások egyértelműen hangulatfokozó szerepkörben funkcionálva remekül megállták helyüket, a thrash metál egy (kiváló) power énekes előadásában már nem feltétlen mindenki tetszését nyerhette el, érdekes volt mindenképpen nagyrészt énekelve hallgatni a Pantera, ill. Slayer számokat, de a hihetetlen riffek elvonták a figyelmet az esetleges, pusztán a befogadótól függő negatí­vumokról. A honlapról letölthető Madonna feldolgozásra ugyanaz áll, amit az Amok kapcsán fentebb kifejtettem, ahogy BZ is mondta, nem gondolná senki, hogy mekkora doom riffek rejtőznek egy pop számban; ezt a számot elhallgatva, valószí­nűleg senki nem cáfolja meg az állí­tását. Mindenképpen ki kell még emelni az énekes frontemberi kvalitásait, hiszen BZ nemcsak a számok alatt pörgött maximális fordulatszámmal, hanem a dalok közötti rövid szünetek között végig tartotta a kapcsolatot a közönséggel, mindezt nem kis mennyiségű humorral fűszerezve, ezzel biztosí­tva a maximálisan önfeledt szórakozást a közönség számára. A bulit több vendégszereplés volt hivatott még szí­nesebbé tenni, főleg azon személyek közreműködésével, akik az albumon is szerepeltek, pl. Wackormiki, aki a durvább részeknél segí­tett be, vagy az After Crying fuvolása, Egervári Gábor. Ahogy a Rocktogonban az Amok, úgy a Wendigo a Kultiplexben nagyon élvezetes, és legfőképpen hangulatos koncertet adott, minden hónapban kéne minimum egy ilyen magyar koncert az ilyen kisebb klubokba! Setlist 1. (Intro) + Broken 2. Disconnected 3. Ricochet 4. Frozen (Madonna cover) 5. Rain Maker (vendég: Miki - Wackor énekes) 6. Unity (Unplugged) 7. Sangre De Dios (Unplugged) 8. Two As One (Egervári Gábor - fuvola After Crying) 9. Butterfly 10. Prophets Of Emptiness 11. Bloodline (Slayer) 12. I'm Broken (Pantera) 13. Let It Out --------- +1. This Love (Pantera) +2. Thousand Voices Szakáts Tibor, Tomka