"A jó dal sokkal fontosabb, mint a hangzás": Interjú JB Christofferssonnal, a Grand Magus énekes-gitárosával

A Grand Magus soha nem mozgatott meg tömegeket, soha nem került rockmagazinok címlapjára, és nem termelt ki rajongói klubokat sem. Mégis, mindig minőségi nehézfémet szállított az arra fogékony rajongóknak – legyen szó a korai éra stoneresre füstölt doomjáról, vagy az idei ’The Hunt’ dallamosabb, hard rockosabb klasszikus metaljáról. Az egykor a Spiritual Beggars frontembereként is ismert, mostanra kizárólag a Grand Magusra koncentráló JB Christofferssonnal beszélgettünk egy villáminterjú keretében, amely során elsősorban a ’The Hunt’ c. nagylemezüket veséztük ki.

Hard Rock Magazin: Hogyan írnád le pár szóban a legújabb lemezeteket, a 'The Hunt'-ot azoknak, akik nem ismerősek a Grand Magus zenéjével?

JB Christoffersson: Ez egy heavy metal album a Judas Priest, a Manowar és Dio stílusában.

HRM: Úgy érzem, hogy az új lemezetekre nagy hatással volt a '70-es, '80-as évek hard rock muzsikája, míg a 'Hammer of the North' inkább heavy metal megközelítésű volt. Te hogy látod a két album közti különbségeket?

JB: Szerintem két fő különbség van a két lemez között. Az első, hogy a 'The Hunt' dalai nyitottabbak, szellősebbek. A második pedig a hangzás: a 'The Hunt' hangzása sokkal inkább old school, mint a 'Hammer of the North'-é.

HRM: Mintha a lemezeitek közül a 'The Hunt'-on lehetne leginkább érezni a Judas Priest hatását.

JB: Bizonyos szemszögből igen. A Priest hangzása sokat változott az évek során, több korszakuk is volt, de a 'The Hunt' dalaira a Judas Priest korai lemezei hatottak leginkább, olyanok, mint a 'Sin After Sin', a 'Stained Class' vagy a 'Sad Wings of Destiny'. Ezek a lemezek változatosak, merészek, és egy ilyen lemez elkészítése volt a mi célunk is.

HRM: Annak ellenére, hogy tradicionális metalt játszotok, a zenéteket mégsem lehet besorolni semmilyen speciális irányzatba/stílusba.

JB: Ez így van, és mindig is így volt. E tekintetben mindig is különcök voltunk. A zenénkben mindig is nagyon őszinték voltunk, csak a szívünket követtük, nem a trendeket.

HRM: Milyen elképzelésekkel, ötletekkel fogtál hozzá a 'The Hunt' dalainak megírásához?

JB: Nagyjából azokkal az elképzelésekkel, amiket az előző kérdésben kifejtettem. Egy változatos lemezt szerettem volna, olyan dolgokat kipróbálni, amit eddig nem tettünk, mint például a Starlight Slaughter dal esetében, ami semelyik másik dalunkhoz nem hasonlít.

HRM: A ’The Hunt’-nak kifejezetten meleg, analóg hangzása van, olyan mintha a '80-as években készült volna. Nem gondolkodtál azon, hogy egy modernebb hangzású lemezt kéne készítenetek?

JB: Szerintem a 'Hammer of the North'-nak elég modern hangzása volt. Jens Bogren remek munkát végzett rajta, egy napon szeretnék újra együtt dolgozni vele. De úgy éreztük, a ’The Hunt’ esetében valami másra van szükségünk, és szerintem a Nico [Nico Elgestrand – producer] által kevert hangzás tökéletes ezekhez a dalokhoz. Alapvetően úgy gondolom, hogy túl nagy hangsúlyt kap a hangzás manapság, pedig a jó dal sokkal fontosabb, mint a hangzás. Néha teljesen az az érzésem, hogy egyesek csak a hangzásra koncentrálnak és nem pedig a dalokra, ami tiszta őrület. Nézd meg például a 'Holy Diver'-t. Nem hangzik súlyosnak, vagy modernnek, de tisztán hallasz minden hangszert, ahogyan a zenészek játszanak, és persze ott van Ronnie James Dio, aki elképesztően jól énekelt. Mi is ezekre a dolgokra koncentrálunk leginkább.

HRM: Nico Elgstrand milyen módon tudott hozzájárulni a 'The Hunt' elkészítéséhez?

JB: Nico oroszlánrészt vállalt a 'The Hunt' elkészítésében. Nem csak a producere volt a lemeznek, hanem Ő keverte a dalokat, de még a dalszerzésből is kivette a részét, hiszen társszerzője volt a Son of the Last Breath című dalnak.

HRM: Szerintem a Son of the Last Breath című dal kiemelkedik erről az albumról, különösen a hangulatos akusztikus gitárral és csellóval előadott bevezetője remek. Elmondanád, hogy született ez a dal?

JB: Úgy éreztük, valami epikus dologra van szükségünk, ami kitágítja a határainkat, új lehetőségeket ad. A dal alapja egy melódia, amit magamban dúdolgattam egyszer hazafele a stúdióból. A kemény riff már megvolt, amit Fox [Skinner – basszusgitáros] hozott már korábban. Egyébként az Iron Handben is felbukkan. Aztán Nico talált ki pár akusztikus dolgot és a súlyos lezárást. Elég összetett és sokkal bonyolultabb dal, mint bármi, amit korábban írtunk.

HRM: Nagyszerű a 'The Hunt' borítója. Elláttátok Arik Ropert szigorú utasításokkal, hogy mit szeretnétek látni a borítón?

JB: Nem, egyáltalán nem. Csak a címet adtuk meg neki. Tudtam, hogy Ő megérti, hogy mire van szükségünk, hiszen művészete mélyen a természetben gyökerezik, így biztos voltam benne, hogy a lehető legjobb képet fogja megalkotni a muzsikához.

HRM: A 'The Hunt' megjelent bakeliten is. Szerinted fontos kiadni a lemezeket ebben a formátumban is?

JB: Igen, szerintem azok az emberek, akik szeretik a zenénket, azok szeretik a bakeliteket is. A borítók is sokkal jobban néznek ki egy LP-n, szerintem jobb, mint a CD.

HRM: Te gyűjtöd a bakeliteket?

JB: Céltudatosan nem, ugyan van pár lemezem, de nem tartom magam gyűjtőnek.

HRM: Az idén doboscserén estetek át. Sebastian “SEB” Sippola miért lépett ki a zenekarból?

JB: Hogy minél több időt tölthessen a feleségével és a gyerekeivel. Sokat koncerteztünk, aminek megvan az ára.

HRM: Ez az első lemezetek, ahol Ludwig Witt ül a doboknál, aki a Spiritual Beggars-ban és a Shiningban is dobol. Ő hogy illeszkedik a zenekarba?

JB: Mint egy vaskesztyű! (nevet) Ő a tökéletes dobos számunkra.

HRM: Miért raktátok fel 3 dal demó verzióját bónusz dalként a ’The Hunt’ra?

JB: Úgy gondoltuk, hogy a hallgatóknak érdekes lehet.  Mi nagyon kedveljük azokat a dalokat, ráadásul még Sebastiannal közösen írtuk őket, így Ő is részese lehet a 'The Hunt'-nak.

HRM: Gondoltatok már arra, hogy második gitárost is bevegyetek a Grand Magus-ba?

JB: Néhányszor szóba került már, de a trió felállás elég különleges. Mindent megváltoztatna, ha belépne egy negyedik ember a zenekarba. Nem akarunk kockára tenni mindent, amit eddig elértünk azzal, hogy beveszünk valakit. Több mint 15 éve zenélünk trióként.

HRM: Albumról albumra egyre jobb énekdallamokat szállítasz. Jársz énektanárhoz, vagy egyéb módon fejleszted a hangodat?

JB: Nem, tanárhoz nem járok, ez a tapasztalattal jön. Minél többet csinálsz valamit, annál jobb leszel benne.

HRM: A skandináv tradíciók és a pogányság a dalaitok fő témái. Hogy írod a szövegeket? Sokat olvasol, kutakodsz ezekben a témákban?

JB: Nem igazán. Ez egy nagyon érzelmes és ösztönös dolog. Az északi tradíciókon és történeteken nőttem fel. Ez egy életszemlélet, szóval ebből könnyen merítek a szövegeimhez témát.

HRM: Hiszel az okkult és a pogány hitvilágban?

JB: Igen.

HRM: 2002 és 2010 között a Spiritual Beggars tagja voltál. Miért hagytad ott a bandát?

JB: Kizárólag az időhiány miatt. Számomra mindig is a Grand Magus volt az első számú zenekar, és a 'Hammer of the North' lemez sikere után 2010-ben egyszerűen nem volt időm a Beggars-ra. Életem egyik legkeményebb döntése volt.

HRM: Hallottad már a legújabb lemezüket, a 'Return To Zero'-t? Érdekes, hogy ők is egy dallamosabb, rockosabb irányba indultak tovább, akárcsak ti a 'The Hunt'-tal.

JB: Igen, hallottam a 'Return To Zero'-t, remek lemez. Bár nem igazán gondolkodtam azon, hogy ők is dallamosodtak. Természetesen vannak hasonlóságok a két zenekar között, de bőven van eltérés is.

HRM: Hiányzik a Spiritual Beggars?

JB: Igen, nagyon.

HRM: Mi az az álmod vagy célod, amit meg akarsz valósítani a Grand Magus-szal?

JB: Hogy a lehető legjobb heavy metalt játsszuk.

Készítette: Pálinkás András, Tomka

Fordította: Pálinkás András

Képek: Grand Magus Facebook