Satyricon, Keep of Kalessin, 2006.10.06., A38

Egyik lelkes olvasónk, buccser küldte el az október 6-án megrendezésre került, az extrém metál egyik legjelesebb képviselőjének, a Satyricon koncertjének beszámolóját... A 2006. október 6-ra eső péntek estéje kiváló csemegét kí­nált a halálra és pusztí­tásra éhes metálfejeknek, akik alighanem az év black metal eseményén vehettek részt (de azért várjuk ki a végét...) Megtekinthették a finn Insomniumot, akik a finn népzenét, a death metal dallamosabb változatát, illetve természetesen a tipikus északi riffeket ötvözik zenéjükben, a norvég Keep Of Kalessint, az epikus black metal öreg henteseit, illetve a szintén norvég Satyricont, a 16 éve megállás nélkül reszelő (szintén) black bandát, akik a műfaj határainak sikeres feszegetésével szereztek maguknak hí­rnevet. Az Insomniumról (hála a pontos kezdésnek - köszönöm drágáim, de miért épp most?) sajnos lemaradtunk, í­gy már csak a Keep Of Kalessin intrójának (Deluge) baljós hangvételű gitárfacsarására érkeztünk meg. Aztán elmaradt az ünnep. Nyilván sokan tudjátok, nyájas olvasók, hogy a K.O.K. (ezentúl í­gy) legfrissebb lemeze, mely az Armada nevet viseli, idén jelent meg és szinte mindenhol, szerte e Földön kiváló kritikát kapott. Lehet, hogy tudjátok, hogy a banda zenei agya egy Obsidian C. fedőnevű kópé, aki a Satyricon turnégitárosa, mellesleg valami ragyogó érzéke van egy jellegzetes középkori hangulat megteremtéséhez, melyben hű csatlósai, Thebon (ének), Vyl (dob) és Wizziac (basszus) a K.O.K. legújabb formációjának tagjai. Nem feledhetjük hát, hogy a régi formációban olyan emberek muzsikáltak, mint Csihar Attila (Mayhem) és Frost, akiknek a neve azért jelent valamit a szcénán belül (igencsak sokat, mi több, egészen rengeteget). És az is elképzelhető, hogy fületekbe jutott a hí­r, hogy ez a zenekar Norvégiában egy jazz fesztiválon is fellépett, mégpedig abból az egyszerű és érthető okból kifolyólag, hogy ezeknek a srácoknak a zenészi kvalitásaik valami egészen elképesztők (mellesleg igencsak nagy sikert arattak). Ezen információk tudatában, valamint az Armada lemez cseppfolyóssá hallgatása után valami olyasmire számí­tottam, hogy ezek a gyerekek itten az első hangnál lemeszelik a Satyricont (2003. január 17: Tsjuder jött, látott, aratott... az est főzenekara, a Carpathian Forest meg csak csendben sunnyoghatott), de úgy tűnik, hogy alaptalan volt előzetes aggodalmam - első í­zben a hangzás volt pocsék, másfelől pedig egyszerűen nem szegezte semmi a tekinteteket a szí­npadhoz. Olyan semmilyen volt az egész, hiába az észveszejtően jó számok, hiába a példás zenészi teljesí­tmény, hiába Vyl dobszólója - a közönség meg sem mozdult, türelmesen várták a megváltást... A koncertnek vége lett, a katarzis elmaradt, sötét hangulatú és egykedvű ballagás a sörért, köszönöm anyukám, nem kérek desszertet. Satyrékhoz viszont sokan fenntartásokkal közeledtek, aggódva amiatt, hogy az új lemez (Now, Diabolical) adja majd a gerincét a koncertnek, viszont ez a produktum igencsak lelassí­totta Satyrék már amúgy is gyök kettővel döcögő szekerét (hiszen az ez előtti lemez - Volcano - sem volt egy magas szí­nvonalú alkotás minden í­zében), amihez hozzá kell tenni, hogy trueságukat sutba vágva a Roadrunner Records-hoz szerződtek, mely igencsak kedvezőtlen visszhangot váltott ki black-es körökben. De ők aprí­tottak derekasan. Az érkező világvégét már akkor lehetett valahol mélyen, valahol egészen belül sejteni, mikor Frost koma elhelyezte fagyos tomporát Nepál (reméljük nem több) fél éves költségvetését is kitevő dobszerkója mögött; majd felvonult a fekete horda, élén Satyrral (megint elemében volt az öreg), csak szépen, komótosan s nekiálltak ráspolyozni. A hangzás a főzenekarnál már kétségkí­vül jobb volt, de még mindig nem volt száz percentes. (Kezdjük megszokni... De azért nem szeretni!) Sorban vezették elő a jobbnál jobb nótákat, melyeknek folytonosságát csak Satyr néhány perces hálálkodó, örömködő, vagy adott esetben harag által feltüzelt monológjai szakí­tottak meg. Mindvégig töretlen intenzitással tekertek, még az utolsó szám (Mother North - istenkém, hogy lehet ekkora számot í­rni??? De ha már papí­rra van vetve, hogy van pofájuk ezt eljátszani emberek előtt?) előtt levonultak, majd az emlí­tett szám közepén fellelhető kórusos katarzissal nyitottak (közönségénekeltetés - jihijuppi, nagy volt), majd szépen lecsillapodva beleröffentek legnagyobb slágerükbe - és vége lett, szinte észre sem vettük. Csodálatos zene, igencsak jó zenészek által... Így kell ezt. Erre vártunk kérem szépen. Megvolt hát Magyarország 2006-os legnagyobb black metal ünnepe (de azért megmaradt a savanyú szájí­z, még mindig a K.O.K. miatt - kár értük). Mindenesetre úgy gondolom, hogy mindenki élvezte az előadást, lányok és fiúk, kicsik és nagyok, true-k és untrue-k, részegek és kevésbe ittasak... Köszönjük Satyricon, reméljük minél hamarabb viszontlátunk titeket! Setlist: Walk the path of sorrow Woods to eternity Now, Diabolical Du som hater gud K.I.N.G. Rhapsody in Filth A new enemy Repined bastard nation The pentagram burns Fuel for hatred ------------------------- Mother North buccser A képekért köszönet a NegativeArt-nak!