A legtöbb metal zenekar, mely a világban zajló igazságtalanság, háború, kizsákmányolás, szegénység, elbutulás, környezetszennyezés, satöbbi ellen kívánja felhívni az emberek figyelmét, leginkább valami extrém zenei környezetbe ágyazva, dühvel, keserűséggel vastagon átitatott dalok formájában teszi ezt, így egyúttal megfosztva magukat a szélesebb ismertségtől. Természetesen ez nem egy aranyszabály, vannak kivételek, kis számban ugyan, de vannak. Ilyen kivétel Serj Tankian is, akinek muzsikája mellőz mindenféle extrém megoldást, dallamai egyediek, közérthetők, ragadósak, bárki számára könnyen befogadhatók, míg szövegei olyan tartalmakat hordoznak, amiken mindenkinek el kéne gondolkodnia.

A 'Harakiri' a System Of The Down éléről is ismert énekes harmadik szólólemeze, és ezt az új dalcsokrot hallgatva erős kétség fog el, hogy valaha új System Of A Down lemezt fogunk a kezünkbe tartani. Érezhetően jól megvan Serj egymagában, mondanivalóját kiapadhatatlan emberi ostobaság, értelmetlen háborúk, és az erkölcstelen politika táplálja, míg zenei ötletei frissek, változatosak és olyannyira dallamosak, hogy akár a rádióbarát jelzőt is ráragaszthatnánk.

Ha a korábbi két lemezével vetjük össze a 'Harakiri'-t, akkor inkább az 'Elect The Dead' vonalát viszi tovább, ugyanis ezúttal nincsen nagyzenekaros kooperáció, mint az 'Imperfect Harmonies' esetében, sőt sok helyen feltűnően sok elektronika került felhasználásra, amit szerencsére ízlésesen, megfelelően illesztett Serj a muzsikába. Az egyértelműen elmondható, hogy gyakorlatilag minden nóta egy potenciális sláger, sőt a nyitó Cornucopia, valamint a címadó nóta is pop dalokra jellemző, fogóssággal, szinte súlytalansággal, egyszerű dallamokkal azonnal lekenyerezi a hallgatót. A legjobb nóták mégsem ezek, hanem az olyan nagyívű refrénekkel, óvatos váltásokkal, kemény, de mégsem durva riffekkel operáló szerzemények, mint az Occupied Tears, vagy a keserédes melódiával átitatott gyönyörű Deafening Silence című duett  Serj és Ange előadásában.

Be kell valljam, első hallgatásra nem is tetszett ez a nagy slágeresedés, és még most sem vagyok kibékülve néhány nótával, de amint elmerültem a szövegekben, szinte azonnal értelmet nyert minden. Nem állítom, hogy Serj tudatosan írt egy tucat slágert, hogy minél több emberhez eljuthasson a mondanivalója, sőt biztos, hogy nem ez a helyzet, már csak azért sem, mert egy jó lemez még nem elég ahhoz, hogy valaki bekerüljön a fősodrású médiába, de úgy gondolom, hogy ezzel az anyaggal sokkal nagyobb tömegekhez tud szólni, mint a System Of A Downnal. Sajnos az emberek elképesztően nagy hányada nincs tisztában, vagy nem akar tudomást venni azokról a dolgokról, amik ezeket a dalszövegeket inspirálják, és amíg ez nem változik, addig az olyan művészeknek, mint Serj Tankian is, bizony minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, hogy legalább egy kicsit felrázzák homokba dugott fejjel alvó társadalmunkat.