HRM Top 100: 10-2
Hölgyeim és Uraim! Íme, a legjobbak! Azaz, csak a szerkesztőségünk kedvencei között leadott szavazatok során legmagasabb pontszámot elért lemezek. Csak a végére értünk! Ebből a listából talán a kedves Olvasók megtudhatták, hogy melyek azok a lemezek, zenei irányok, amelyek nekünk a leginkább tetszenek. Volt itt a rock és metal műfajának teljes kavalkádja, a nyers garázsrocktól a neoklasszikus metalig. Ja, hogy valami hiányzik? Na igen, az első helyezett… szerencsére csak egy kicsit kell még várni. Szerdán nézzetek vissza, hogy megtudjátok, ki is a győztes!
AC/DC: Back In Black (1980)
A rocktörténelem örök klasszikusa, melyről számos leg- előtagú jelző mondható el, legyen szó eladási statisztikákról, az AC/DC-életműben elfoglalt helyéről, vagy általános jelentőségéről. Mindenekelőtt azonban a legmonumentálisabb emlékmű, amit valaha zenészek megalkottak: emlékmű egy legendának, egy tragikus sorsnak, egy rock-ikonnak. (Bazsa)
Dio: Holy Diver (1983)
Méltatlanul alulértékelt gyöngyszem, melynek a legismertebb rocklemezek közt lenne a helye. Nemcsak mert a heavy metal legzseniálisabb orgánuma sziporkázik rajta, hanem mert Dio első szólóalbuma olyan dalokat tartalmaz, melyeket egytől egyik rockzenei alapművekké nemesített az idő. Dio bizonyítani tudta, hogy képes Iommi, vagy Blackmore nélkül is megállni a helyét a fémvilágban. (MMarton88)
Dream Theater: Images and Words (1992)
A progresszív metal stílus megteremtéséből a zenekar vastagon kivette a részét, de 1992-es albumukkal már a mainstream világába terelték a prog.-ot, fiatal zenekarok ezreire hatva ezzel, akik a mai napig is lelkesen másolják a nagy elődöket. A rendkívül erős megszólalású, egyszerre összetett, mély és slágeres zene a mai napig is megállja a helyét, pedig már húsz év is elmúlt azóta, hogy a közönség felfedezte magának. (TShaw)
Helloween: Keeper of The Seven Keys – Part II. (1988)
A Helloween rajongók nagy hányadának ez a lemez jelentette a német csapat pályafutásának beteljesülését. Való igaz, az utána következő 'Pink'-kel, majd a ’93-as 'Chameleon'-nal vakvágányra futottak, de azért azt nem lenne ildomos állítani, hogy azóta nem születtek jófajta Helloween albumok. De a 'Keeper II.' volt az az album, amelyen a több, mint húsz évvel később újra egymásra talált két zseni, Kiske és Hansen utoljára felejthetetlent alkotott. (Jocke)
Deep Purple: Fireball (1971)
Nagybetűs Klasszikus! Elég is volna felsorolni, hogy Fireball; No, No, No; Demon’s Eye; Anyone’s Daughter; The Mule; Fools; No One Came és természetesen a kislemezes Strange Kind Of Woman… Noha Ian Gillan kivételével minden tag – Blackmore, Glover, Lord, Paice – elégedetlen volt a „Tűzgolyó”-val, a megjelenése óta eltelt évtizedek alatt bebizonyosodott, hogy ez a blues/hard rock/heavy metal egyveleg bizony nem csupán kiállta az idők próbáját, de egy megkerülhetetlen mérföldkővé avanzsált. Ilyen fantasztikus dalokkal nem is csoda! (Mike)
Guns N' Roses: Appetite For Destruction (1987)
Újabb fordulópont a rockzene történelmében: az ’AFD’ nem csak azt példázza, hogy immár az MTV égisze alatt, videoklipekkel lehet csak befutni, hanem hogy a rock ’n rollt mocskosabban, tökösebben, keményebben kell játszania a los angelesi bandáknak, mint korábban, így a Guns debütalbumának dühe és piszokja lett az útmutató és az etalon a ’90-es évek rockzenéje számára. (Tomka)
Iron Maiden: Seventh Son Of A Seventh Son (1988)
A brit legenda első konceptlemeze egy új utat nyitott meg, mely ma is érezhető az Iron Maiden munkásságában. Kiforrott, mértékkel kísérletező, mégsem túlzóan progresszív, maga a tökéletes egyensúly. Minden dal zseniális a maga nemében, még azok is (vagy inkább különösképpen azok), amelyek nem váltak koncertslágerré. A zenekar által is az egyik legjobbnak titulált album azonban egy korszak végét jelentette. Akármekkora slágereket gyártott az Iron Maiden egész pályafutása alatt, minden rajongó tudja, hogy 'Seventh Son' szintjét máig nem tudták újra elérni. (pearl69)
Deep Purple: In Rock (1970)
Az addigi legvaskosabb rockzene, kőszikla, lendület, erő, ROCK. A lemez és persze a zenekar letette annak a zenének az alapjait, amit ma HEAVY METAL-nak és HARD ROCK-nak hívunk. Közhely, de ha csak ezt a lemezt csinálták volna meg életükben, ez akkor is így lenne. És ne felejtsük el megemlíteni, milyen album is lett volna ez, ha a csak kislemezre került Black Night-ot még rápakolják – talán ők lettek volna a hard rock királyai. Ja, hogy így is ők lettek? Hát ez igaz. (Nagybandi)
Black Sabbath: Heaven and Hell (1980)
A nyolcvanas évtizedet új énekessel köszöntötte Tony Iommi és bandája, méghozzá egy igencsak neves frontembert szereztek meg maguknak. Ronnie James Dio éppen szabad volt, miután Blackmore mester úgy döntött, nem tart igényt az aprótermetű énekes további szolgálataira a Rainbowban. Végre olyan Black Sabbath album született, ahol az énektémák is rendkívüli technikai kihívásokat követelnek. Ez az album ebből is a legmagasabb szinten teljesített. A 'Heaven and Hell' mindörökké a heavy metal zene egyik állócsillaga lesz. (Bigfoot)
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 3381 olvasás
29 hozzászólás "HRM Top 100: 10-2"
1. :-(((((Hat piszok nagy
:-(((((Hat piszok nagy szomorusaggal veszem tudomasul,hogy egy nyuvadt CSOK lemez se tudta beverekedni magat:-((((De ez a szomorusag ami most bennem tombol at tolodik ratok is sracok.Ugyannis nyertem a lotton es felvasarol a HRM-t es mindenki ki van rugva!!!!!!:-))))))De elotte meg Szakats urat puceran megforgattom egy csalan bokorban:-))))Na megyek hallgatok egy kis evezred lemezet A legjobbat akartatok a legjobbat kapjatok.........KISSSSS!!!!!!!!!
2. 1. Deep Purple - Machine
1. Deep Purple - Machine Head. Legalábbis nagyon remélem. :)
3. Machine Head? Paranoid?
Machine Head? Paranoid? Powerslave? Hozzáteszem Imaginations From The Other Side sem volt még, pedig tuti fenn volt vagy 4 ember 25-ös listáján.
4. Félreértés ne essék, ezeket
Félreértés ne essék, ezeket nem azért írtam, mert hiányolom, hanem szerintem ezek az esélyesek az első helyre.
5. zeppelin 2? purple machine
zeppelin 2?
purple machine head?
sabbath paranoid?
de akkor a maradék kettő hogyan nem fért be még a 100-ba sem???
6. Seventh Son Of A Seventh Son
Seventh Son Of A Seventh Son es nem "Seventh Son Of The Seventh Son" (eleg nagy baki...)
7. Ha Machine Head és a
Ha Machine Head és a Paranoid nem kerül be a 100ba az elég blama.
8. Egy kis műhelytitok, mielőtt
Egy kis műhelytitok, mielőtt még nekünk estek (mondjuk ezt már a beharangozóban leírtuk, de gondolom sokan elfelejtettétek):
A top 100 a top25-ös listák alapján készültek (néhány kiegészítéssel), kevés olyan albumot találnátok, amelyik azokon a listákon nincs rajta...
9. Nincs ezzel a listával semmi
Nincs ezzel a listával semmi gond. Az én esetemben csupán a generációs különbségek miatt nem lehetne az első 10-ben '80 előtti lemez, nem a zenei értékei miatt. (Sőt, ha végigpörgetem, talán még '85-'86 előtti sem lenne egy darab sem - de tényleg csak a top 10-ben.)
10. Kyuss?
Kyuss?
11. Pantera-Vulgar...és
Pantera-Vulgar...és ennyi:)
Vagy ha ez még 100-ban sincs, az cinkes:)))
12. Sokkal több kiváló anyag
Sokkal több kiváló anyag született mint 100 és a stílus is szerte ágazó.Több generációt foglal össze,nekem is belefért volna a Vulgar a 100 legjobb közé, sőt a Screaming for vengeance a Top 10-be.De szerintem Metallica lesz a befutó.
13. Reménykedtem hogy az Images
Reménykedtem hogy az Images lesz az első helyen de így is jó :) Most a DP-Machine headet várom elsőnek, bár van egy olyan érzésem hogy a Master of Puppets lesz a befutó, de ez csak megérzés...Ha nekem kéne összeállítani akkor a tuti befutó a Liquid Tension Expirement 2 lenne :P
14. A Master 26. volt, a fekete
A Master 26. volt, a fekete lemez 32., Ride The Lightning is volt, ezek alapján a Justice maradna, amin azért erősen meglepődnék, de persze örülnék is neki :) (vagy már az is volt? most nem lapoztam vissza a legvégéig)
15. Múlt héten még csak tartottam
Múlt héten még csak tartottam tőle, de most már szomorúan látom, hogy az Alice In Chains - Dirt nem fér a legjobb 100 közé...
Machine Head, Paranoid követelőkkel is egyet értek. Meg a Reign In Blood? Ez így kicsit csalódás...
16. Én is a Justice-ra gondoltam
Én is a Justice-ra gondoltam első blikkre. Bár az én listámon azért lett volna pl. Mr. Big, Cinderella, Europe, ZZ Top, Alice Cooper és/vagy csatlakozva Redneck IMI-hez Kiss is (ők mindenképp). Illetve, a 90-es években felerősödött skandináv vonalból hagytam volna el néhányat. Már csak azért is, mert a 60-as, 70-es és 80-as évekből induló bandák közül még ma is van olyan, amely meghatározója, formálója vagy épp művelője a kitűnő Rock zenének (pl. a felsoroltakon kívül: Creedence-Fogerty), Róluk viszont az eltelt idő kevés volta miatt még ez ilyen határozottan nem jelenthető ki.
17. Sajnáljuk, hogy ekkora
Sajnáljuk, hogy ekkora csalódás neked/nektek az ízlésünk. Nem tudom, hányszor kell elmondani, hogy ezek a szerkesztőségünk közös 100 személyes kedvencei, nem rocktörténeti vagy jelentőségbeli lista.
18. Adamwarlock, nem is értem,
Adamwarlock, nem is értem, hogy mertek önálló ízlést, véleményt, preferenciákat kialakítani, szégyelljétek magatokat mélységesen, és azonnali hatállyal térdepeljetek kukoricára a sarokban... :)
19. Nemhogy az első helyen valami
Nemhogy az első helyen valami magyar remek virítana! (asszem még nem volt magyar a listán...)
Pokolgép-Pokoli színjáték
Na?
:))))
20. Megsúgom: a Tormentor 'The
Megsúgom: a Tormentor 'The Seventh Day Of Doom' '87-es alapvetése lett volna az első, ha...
:D
21. Deep Purple: Machine Head az
Deep Purple: Machine Head az első helyen megdöbbentő végeredmény lenne = van igazság a Földön :) Nagybetűs, HIBÁTLAN ALAPMŰ, minden egyes hang a helyén, Purple csúcsteljesítmény. A Smoke alap riffje pedig - nincs olyan ember, aki akár csak egyszer az életben gitárt fogva a kezében, nem ezt a négy hangot keresgette volna. A teljes lemez időtálló, 40 év után is abszolút friss, hallgatható - erre csak igazi klasszikusok képesek.
Az In Rock 3. helye is lehetett volna első, ha ott figyelne a Smoke..., ennek viszont a borítója veri a MH-ét. Abban a sziklában minden ott van, egyszerűségében és ötletességében zseniális. ITT kezdődött egy új időszámítás a rockzenében.
A Fireball-t kicsit túlzásnak tartom a 6, helyen, a tökéletes címadó kívételével (és persze újabb zseniális borító) sajnos nem igazán erős a folytatás. Ha ez 6. és In Rock 3., akkor Machine még inkább biztos első hely :) Black Sabbath 1-4 bármelyik veri a Fireball-t, szóval közülük is lehet esélyes a fődíjra...
A 100-as lista pedig összeségében többnyire tényleg jó ízlésről árulkodik, és örvendetes, hogy a fiatalabbak is tisztában vannak a '70-'80-as évek alapvetéseivel és még hallgatják, sőt szeretik is ezeket a zenéket :)
22. camoranesi: Acélszív!! :D
camoranesi: Acélszív!! :D Vagy még inkább a Róka tonái.
23. Sokan nem tartják
Sokan nem tartják csúcsteljesítménynek a Purple Fireballját, szerintem legalább olyan zseniális alkotás, mint az In Rock. Sok irányba elkalandoztak, a címadó mindent elsöprő hard rock, a Noo, No, No, a progresszív rock felé nyitott, a Demon's Eye bluesos alapú, az Anyone's Daughterben ott bizsereg a country íz. A lemez B oldala, pedig elég savasra sikeredett. A The Mule szokatlan ritmusa, a Fools csellót idéző gitárfantáziája, a No One Came-ben Gillan énekbeszéde egyszerűen semmihez sem fogható Nincs két egyforma stílusú dal rajta, mégis kerek, egész alkotás. Ha mindenáron választani kell, akkor az In Rock az első egy hajszállal, de a Fireball is egy tökéletes, ezerszázalékos lemez.
24. Talán pont ez a
Talán pont ez a "túl-sok-féleség" ami nem válik előnyére. Az "Anyone's D."-nél leül a lemez, :( A "Fools"-nál már éledezik, a "No One Came"-nél pedig felcsillan a remény, hogy a következő lemez jobb is lehet :)) És lett.
Az is számít (nálam biztosan), hogy milyen sorrendben fedezte/fedezi fel az ember fia a Purple-t. Nekem a Machine Head volt az első ('73-ban), pár hónap múlva In Rock ("jéé, volt már az MH előtt is lemezük?"), végül kb 1 év múlva Fireball (akkoriban nem jöttek le fél perc alatt mp3-ak..). Ilyen erős két lemez (és akkoriban nem tudtuk, hogy ezt majd hard rocknak hívják :) ) után többet vártam a Fireball-tól - és a hiányérzet máig megmaradt.
Utólag látva/tudva a zenekar első négy évét, felfoghatatlan, hogy ez idő alatt 7 stúdió albumot + Made In Japan-t (filharmonikusok R.A.H.) készítettek, és szinte folyamatosan turnéztak. Talán ez a felfoghatatlanul feszített ütem okozhatott az In Rock és MH között egy (Purple szinten) kevésbé ütős Fireball-t.
25. Örülök,hogy van AC/DC a
Örülök,hogy van AC/DC a 10-ben,de én egy földönkívülinek a Powerage albumot ajánlanám,mert abban benne van minden ami Észi,rokk blúz,bugi és BON SCOTT.
26. Teljes mértékben egyetértek,
Teljes mértékben egyetértek, annyi h én ezeket kb 10 éve ismerem, nem 40. Címadó, Demons Eye és Fools ami kiemelkedik a Fireballról, nálam az első 100-ba sem férne be, de ettől függetlenül klasszikus lemez és nagyon szeretem, csak nem ilyen toplistás szinten. '71-en belül is pl vmi 15.-20. lemezen, egy neten publikált listán.
A Machine Head tényleg lehetne a nyertes
27. Igazad lehet, nekem például a
Igazad lehet, nekem például a Perfect Strangers volt az első klasszikus hard rock albumom, és máig az a legkedvesebb a Purple-től, a vitathatatlan zsenialitású Machine Head mellett.
28. Alice In Chains: Dirt...ennek
Alice In Chains: Dirt...ennek tényleg lett volna helye a 100-as listán..
Arra kíváncsi leszek, melyik év lesz a legjobb "évjárat"..:D
29. Egyáltalán nem csalódás
Egyáltalán nem csalódás számomra az ízlésvilágotok, semmilyen mértékben sem. Ha így volna, nem olvasnám a HRM-et (minden szempontból) első számúként a palettáról oly lelkesen, ha szabadidőm engedi.
Talán, a magam és a többi hasonló tartalmú hozzászólást megfogalmazó, feltételezhetően értelmes olvasótok védelmében csak annyit mondhatok (remélem a többiek ezért nem veszik fejemet), hogy megértettük, hogy ez a 100-as lista a Ti kedvenceitekből lett összeállítva.
Én is mint a legtöbb régi rocker olvasótok, nagyon megörültem, hogy lesz egy 100-as lista Rock zenei gyöngyszemekből összeállítva, hozzáértő emberek tollából. Hétről-hétre vártam, hogy mi kerül be a következő tízbe. A száz legjobba. A végén pedig csak egy maradhat.
Itt történt a malőr, mivel a pszichém megviccelt. Ugyanis ez nem a száz legjobb, hanem a Ti legjobbjaitok. Szép lassan inkább arra figyeltem, hogy mi az, ami még hiányzik, s nem arra, hogy mi az, ami bekerült.
Valamiért ugyanis, olyan jó lett volna látni egy ilyen listán minél többet a személyes kedvencekből, vagy csak azokból akiket nagyra tarthatunk, ahogy Ti is. Már csak önigazolásképpen, hogy jó az ízlésünk, mivel annyi ember nem tévedhet. A vágyakozás nagy Úr, s könnyen rányomja bélyegét a történésekre. Így történt most is. Bocsi!
a