Dream Evil: United

írta garael | 2006.09.10.

Megjelenés: 2006

Kiadó: Century Media Records

Weblap: www.dreamevil.se

Stílus: heavy metal

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

Féltem attól, hogy a Dream Evil tranzitállomás jellege el fogja űzni a gonosz álmokat, melyen tény egy olyan horror rajongónak, mint én, igencsak mély űrt okozott volna kedvenc metal birodalmában. Miután a banda segí­tségével sikeresen kiolvashattuk a heavy metal könyvét, most már itt volt az idő, hogy a hí­vószóra áldozat készen egyesüljünk. Ezt a felhí­vást sajna azonban szinte szó szerint kellett érteni, hiszen még maga a banda védjegye, az énekes Niklas Isfeldt is elhagyta rövid időre a svég metahead-eket, ám szerencsére a pártfegyelem megtette hatását, í­gy jelen albumon már ismét a csodapacsirta szórja ránk sikolyait. Mi is változott az utolsó album óta? Hááát, nem sok minden. Talán egy kicsit szigorodtak a fiúk: ez főként az alapoknál figyelhető meg, az olyan alkotások, mint a Book Of Heavy Metal kistestvéreként felfogható Evolution, a belassuló résszel puhí­tott Let me out, vagy a Manowaros sikolyokkal operáló Back For The Dead, - a dallamtémákat levéve - szinte rammstein-i döngöldével késztetik bólogatásra az ipari metal szerelmeseit. Persze ne ijedjenek meg a lágyabb stí­lusok kedvelői sem, hiszen a refrének a megszokott dallamossággal szólalnak meg, a Blind Evil például a korai albumokat idézve evez hard rockosabb ví­zekre.A szigort egyébként a szólók viszonylagos rövidsége is hangsúlyozza, a lényeg inkább a monotonabb alapokon van. A menetelős tempóknak köszönhetően fellehető szigorú, militáris jelleg, és a dallamok szabadságot hí­rdető könnyedségének ambivalenciája végigkí­séri a lemezt, igazából csak egy lassúbb pillanatot lehet felfedezni,a Love is blind-ot, mely talán most- számomra - a leggyengébb dal. A lemez himnusza a már emlí­tett Evolution mellett a Kingdom at war, ha néhány ilyennel fejeli meg David DeFeis az új VS albumot, bizonyára új királya lenne az epikus, kardos metalnak, de a nejem nagy derültségére a hajóvontatók eeej uhnyem nyögésével felturbósí­tott Higher on fire is tipikus fém "munkadal". A szigorodásból eredően a fiúk megalkották történetük két legkeményebb számát is: a Doomlord a cí­méhez méltóan komor felütése a maowari sikollyal és egy ipari gőzgép dohogásával kis meglepetésre némi madárfüttyös szintiprüttyőgésbe (?) megy át, és számomra ismeretlen nyelven előadott szövegelésbe. A lemez szerintem azonban legnagyobb poénja a másik elképesztő riffel megí­rt "durvulat", mely azt hiszem, egy Euroví­ziós popnóta dream evilesí­tett verziója, bár ha nem tudom, hogy gonosz álomék játszák, azt hinném, valamelyik szigorú power brigád csinált gyilkos fucking mashine-t a lágy szinti dallamokkal ellátott, alapvetően bárgyú, de fülbemászó kis refrénnel ellátott dalból. Állat, szaggatot riffek, némi torzí­tott ének, gyomorforgató basszus, mechanikus ütemek, azt hiszem, a Dream Evil megalkotta a popfeldolgozások etalonját, kihozva az ájtatos angyalkából a vér(?)szomjas nőstény ördögöt.

Pontszám: 9