Event Horizon X : Far Across The Wasteland

írta garael | 2006.09.02.

Megjelenés: 2005

Kiadó: Orion Publications

Weblap: www.eventhorizonx.com

Stílus: heavy/power

Származás: Görögország

Dalcímek

Értékelés

A Metal hadsereg két haderőnemének: a tengeri és szárazföldi csapatoknak vezérei, kik Metal Warrior és Rock'n'Rolf fedőnevet kapták a true heavy hadművelet irányzásában, most új szövetségese akadt, mégpedig az ősi hellén bátorság és virtus minden csatára predesztináló tulajdonságával. A görög csodabaka egy Michael Rinakakis (kéretik a vezetéknevet nem szétválasztva olvasni!) nevű félisten, ki - csodák csodájára - békeidőszakban egymaga látja el serege összes fegyvernemének teendőit, s csupán a koncertek hangos csatadúlására vesz maga mellé némi szárnysegédletet. Harcmodora a hagyományos, Szun-cu - izé, beszélek itt minden hülyeséget- heavy metal galoppozós, csatakiáltásos gyökeréből fakad, ám igazából high- tech powerként teljesedik ki, melyhez szuperszonikus , dübörgő riffek adják a tüzérségi támogatást. Persze ne gondoljon itt senki tradicionális ágyútűzre - a lövegek már rég kivonásra kerültek a rendszerből- itt bizony már lézerirányzású L-F rakéták szórják a metal esőt a megrettent ellenre (Far Across The Wasteland). A dallamok, mint már í­rtam, nem nagyon különböztetik meg a két fő szövetségestől barátunkat, sőt, néha némi Blind Guardian féle kórusszerűség is fel-felvillantja a kiképző mesterek emlékét. (Volunteer, Sailing Away), ám például a Far Across The Wasteland kalóznyomásos kórusait az öreg Rolfi is í­rhatta volna, már ha képes lenne olyan zenei terminátort létrehozni, ahol a puha, dallamos kórusok alatt ilyen krómacél riff-váz nyomja a powert. Hősünk hangja is ezt a megállapí­tást támasztja alá: mintha Hansi generális csatakiáltása egyesült volna Adams vezénylő tábornok legfőbb csapásmérő képességével, melyhez néha egy-egy sikolynál maga David DeFeis szelleme is felbukkan: remek példa erre a The Gate nevű hadmozdulat parancs sikolya , mely megadja az engedélyt a páncélos csaptok gépdohogásos pergőtüzére. A Leving Behind arról is tanúskodik, hogy hellén barátunk képes a nagy hadi krónikások nyelvén is megszólalni, amúgy kalózfarkas módra, némi kardpihentető, lebegős, elszállós hadnyugtával - mely azonban felfogható hadicselnek is- hiszen a pihentető rész után az egyszemélyes hadsereg újult erővel vág neki az ellenség aprí­tásának. A végső hadmozdulat , a Self-Destruct Sequence már túlnő a hagyományos heavy hadimódszereken, felidézve egy bizonyos svéd Winterlong már-már gépi ridegségét, melyet csak némileg old a dallamok győzelmi himnikussága.( ez persze köszönhető Yamaha japán dobos precí­z ütőmunkájának is).

Pontszám: 8