Médiafigyelő - @ŽŠ Plakátkiállítás 2006
írta garael | 2006.08.24.
ccowboy - Kovács Bálint nevű kedves olvasónk küldte be gondolatait az @ŽŠ Plakátkiállítás 2006 rendezvényről: Hetedik alkalommal került megrendezésre a Bakos Gábor, Fatér Barna és Geszti Péter által alapított szabadtéri kiállítás, az @ŽŠ Plakátkiállítás. Az idei alcím Élve vagy alva volt, s a szervezők már a rendhagyó (és az időjárás miatt meghiúsult) nyitóünnepségen is a közöny ellen vették (volna) fel a harcot. Úgy vélem azonban, idén mindez mégsem volt több jól hangzó, de üres frázisnál... Mivel nem publikus az összes beérkezett plakátterv, csak az a majdnem száz darab, amit a zsűri kiállításra alkalmasnak talált - ez az összesnek kevesebb, mint egytizede -, nem lehet tudni, vajon a pályázóknak nem voltak igazán hatásos ötletei, avagy a zsűri tartotta ezt a 98 plakátot alkalmasnak arra, hogy felnyissa az emberek szemét és bemutassa a társadalmat igazán foglalkoztató problémákat. Valljuk be, az utóbbi a valószínűbb. De mi volt a baj a plakátokkal? Kétféle problémát különböztethetünk meg: elvi és gyakorlati természetűeket. Az elvi a már említett közhely-, frázis-szerűség volt. Hiába nyilatkozta azt tavaly Bakos Gábor, hogy le kell számolni a plakátok klisé-szerűségével, és hiába volt a 2004-es kiállítás jelszava a következő: "Fikázni könnyű, alkotni nehéz" - a plakátok klisésen fikáznak. Ennek alaposabb megértéséhez vizsgáljuk meg a probléma gyakorlati oldalát, azaz magukat a plakátokat. A címmel ellentétben a legtöbb plakát nem közöny-, hanem globalizáció-ellenes; így lépten-nyomon mobiltelefonhasználat-, vásárlás-, tévénézés-, reklám- és urbanizáció-ellenes plakátokkal találkozik a látogató. Mind ezek, mind a többi felmerülő "társadalmi probléma" valótlan (tisztelet a kivételnek, mert a - szintén említésre méltó - sokszínűség elvitathatatlan az @ŽŠ-tól). Valótlan, amennyiben a valós problémát úgy definiáljuk, hogy az az, ami a hétköznapok folyamán körülveszi, foglalkoztatja az átlagembert. Tehát mondhatjuk, hogy ezek a plakátok 2006-ban nem "élnek" már. Ezek a plakátok közönyt szülnek. Nincs sem szarkazmus, sem cinizmus, sem más egyéb, az érdeklődőt gondolkodásra késztető mondanivaló például az egyik kategória (Kis pénz - Nagy segítség) nyertesében, az iWiW-et témájául választó plakátban, hiszen a célközönség legnagyobb részének életében jelen van a nevezett internetes ismeretségi hálózat, ám sem különösen negatív, sem különösen pozitív érzés nem kapcsolódik hozzá. Semleges, mondhatnánk, akárcsak a mobiltelefon-használat vagy a tévénézés. Legalábbis 2006-ban az. Az eltelt hét év alatt alaposan átértelmeződött a művészi koncepció is. Talán a megszokás miatt nem gondol már bele rengeteg pályázó, milyen lehetőségeket kínál vagy vár el az, hogy műalkotásuk hivatalos megnevezése: (óriás)plakát. Egészen érdekes értelmezései, félreértései adódnak így az alaphelyzetnek. Van, aki a címe nélkül értelmezhetetlen plakátot készít - márpedig, véleményem szerint a plakátoknak valóban plakátoknak, nem pedig vászon helyett papírra nyomtatott műalkotásoknak kellene lenniük; így akár az utcán is meg kellene állniuk a helyüket. Márpedig az utcán nincsen címe a plakátoknak. De van, aki Andy Warhol művészetének alapjait forgatja ki: Warhol stílusa (plakátok, fényképek műalkotássá való lényegítése) nyilvánvalóan utánozható, s az így készült alkotás nyilvánvalóan meg is állja a helyét egy tárlaton. Azonban a plakátszerű kép - mely épp azért figyelemreméltó, mert már nem plakát - újra plakáttá való lényegítése fogalomzavarról árulkodik. Vagy arról, hogy az alkotó nem óriásplakátot, hanem nagyméretű festményt készített. Akadnak egyszerűbben magyarázható problémák is. Van téma, ami már elkésett - a madárinfluenza (szerencsére) hónapokkal ezelőtt állt az érdeklődés középpontjában -; és van, amit az @ŽŠ alkotói már többször, több oldalról körüljártak (Olimpiát Magyarországra!). Felmerül a kérdés: 7 év alatt születhet 700 értékes, elgondolkodtató, valóban(!) aktuális pályamunka? Érett-e annyira a pop-art Magyarországon, hogy az alkotók meglássák és műveikben vissza is adják a társadalmi problémákat, a művészet, a humor, a szarkazmus vagy a mély gondolatok segítségével? Ha az @ŽŠ 2006 alapján kell döntenem, a válaszom egyértelműen a nem.
Legutóbbi hozzászólások