Fiona: Unbroken

írta TShaw | 2011.11.26.

Megjelenés: 2011

 

 

Kiadó: Life On The Moon Records

Weblap: www.fionarock.com/

Stílus: AOR

Származás: USA/EU

 

Zenészek
Fiona - énel Robin Beck - vokál, ének Tommy Denander - gitár Bobby Messano - gitár Dai Smith - gitár, billentyűk Paul Jones - gitár James Christian - basszusgitár, vokál, dalszerzés Jeff Batter - billentyűk James Jamal - ütősök
Dalcímek
01. Loved Along The Way 02. Broken 03. I've Released You 04. Shadows Of The Night 05. Badge Of Love 06. Wild One 07. This Heart (Duet with Robin Beck) 08. Get Yer Kix 09. Salt On My Wings 10. I Love You But Shut Up 11. Everything You Are
Értékelés

Visszatért Fiona! Tudjátok, a nőci Kip Winger mellől… Onnan ismerhetik a legtöbben, pedig a hölgyemény igazán jelentős életművet tudhat a háta mögött, sőt, megkockáztatom, hogy a nyolcvanas években sok rocker kapta fel a fejét a neve hallatán. Az énekes-színésznő 1985-ben jelentette meg első lemezét, miután Peppi Marchello felfedezte a benne rejlő lehetőségeket. 1989-ig még két lemezt adott ki, aztán úgy hozta a sors, hogy Beau Hill producer összehozta őt és Kip Wingert, hogy együtt énekeljék el az Everything You Do című dalt. Fiona ekkor már az AOR/melodikus rock egyik koronázatlan királynőjének volt kikiáltva, így igazán meglepően hatott, hogy 1992 után egyetlen egy albumot sem adott ki – viszont addig számos előadó lemezein vendégszerepelt: például Dweezil Zappa oldalán, a Warrantban, sőt, dalszerzőként a Drive She Said és a Europe is sokat köszönhet neki…

És akkor most jöjjön a nagy visszatérés. Fene tudja, mi vette rá a hölgyet, hogy újra mikrofon mögé álljon, de alapvetően azt hiszem, jól döntött. Régen sem osztotta akárkikre a lemezeinek hangszerelését és a dalok írását, és most sem bízta a véletlenre a dolgot: az ’Unbroken’ című lemezt James Christian tolmácsolta hősnőnknek. Christian azonban nem egy magányos farkas, így rögtön hozta magával Tommy Denandert és Holly Knightot is, sőt, még azt is elsikálta, hogy az asszony, Robin Beck is feltűnjön az egyik nótában…

Kérdés persze, hogy a mai világban Christian, Denander és Knight triója elég-e ahhoz, hogy egy lemez igazán nagyot durranjon. Az utóbbi idők tapasztalatait és jelen lemez meghallgatása után azt kell mondanom, hogy nem. Furcsa világot kezdünk élni: olyan világot, amiben Bobby Kimball és Jamie Jamison közös albuma alá már Mat Sinner írja a dalokat, és amelyben James Christian neve már csak a korrekt jelzőt garantálja egy-egy lemezen, a minőségi megszólalás és az átütő erő már nem feltétlenül a sajátja. Úgy látszik tehát, mintha egy őrségváltás közepén lennénk, melynek keretében új „nagynevek” kerülnek a felszínre, a régiek pedig lassan pihenőre vonulnak. Mert hiába van itt nekünk egy kiváló, veterán énekesnőnk, meg mögötte egy óriási dalszerző gárda, ha a kész végeredmény ugyan olyan szürkés, mint a legutóbbi House of Lords lemez. Jól megírt AOR dalok sorjázása, remek hangszeres teljesítmény, de semmi több, puszta sztenderd. Nincs klasszikusabb értelemben vett slágerünk, de még a hangzás is hagy némi kívánnivalót maga után… arról nem is beszélve, hogy a tavalyi Robin Beck szólólemez újbóli meghallgatása után úgy érzem, Fiona albumára gyakorlatilag az arról az anyagról lemaradt nóták kerültek fel. Ha valami, hát akkor ez egyáltalán nem méltó az énekesnő nevéhez…

De hogy ne legyünk teljesen negatívak: a lemeznek van néhány határozottan izgalmas pontja. A legjobb pillanat a zárótétel, ami egy klasszikus értelemben vett ballada – Christianban még megvan a régi beidegződés, miszerint a slágerlisták élére power balladekkel lehet csak feljutni… Érdekes és izgalmas momentum még a nyomokban ACDC-re emlékeztető Get Yer Kix, és az I Love You But Shut Up, viszont a Robin Beckkel való közösködést teljesen feleslegesnek és fárasztónak érzem. A borító viszont egyszerű és nagyszerű – hiába, Fiona egy valódi értelemben vett díva, aki Photoshoppal és anélkül is meglehetősen figyelemfelkeltő.

Pontszám: 6.5

Legutóbbi hozzászólások