1986-ban születtem, és – a családomnak hála – a zene iránti rajongásom is nagyjából ettől az időponttól datálható. Eleinte az otthon megtalálható lemezek (Led Zeppelin, Edda, The Police, Judas Priest, The Animals, stb.), később pedig az MTV éppen aktuális klipjei (Bon Jovi, Nirvana, Aerosmith, Guns n’ Roses, Metallica) voltak rám nagy hatással. Itt találkoztam az Iron Maiden Hallowed Be Thy Name-jének 1992-es koncert-klipjével, ami hosszú évekre a klasszikus heavy metal rajongójává tett. Aztán a 90-es évek legvégétől berobbant a skandináv (Therion, In Flames, Amorphis, Nightwish, stb.), illetve a power/speed metal-őrület (Gamma Ray, Edguy, Running Wild, Hammerfall), majd amúgy is egyre kaotikusabbá váló zenei világomat a texas blues tette végképp követhetetlenné. Ez a sokszínűség azóta is megmaradt, számomra ugyanis egyetlen strukturáló elv létezik: a dallamosság. De a fent említett klip egy másik okból kifolyólag is különös jelentőséggel bír: miatta döntöttem el véglegesen, hogy gitáros leszek.

A 2000-es évek elején kezdtem el komolyabban foglalkozni a hangszerrel, eleinte Rubcsics Ricsi tanítványaként, majd 2005-től a Kőbányai Zenei Stúdió gitár szakán. Tanulmányaimat azonban egy kézsérülés miatt sajnos nem fejezhettem be, de az ott eltöltött 1 év alapvetően változtatta meg a zenei gondolkodásomat. Eközben folyamatosan zenéltem különböző formációkban, melyek közül számomra a legfontosabbak az Alhana (2003—2009) és a Gyöngyvér (2008—2009), de nagy élmény volt az ex-Tűzmadár gitáros Barócsi Kristóffal közös kocsmamuzsikálás (2007—2008) is. Jelenleg az Angelheart nevű feldolgozás-zenekarban játszom, de a háttérben egy saját elképzeléseimen és koncepciómon alapuló csapat létrehozásán is dolgozom.

A rock-újságírás sem teljesen ismeretlen terep számomra, hiszen a zenekar.info (a későbbi sopronirocks.hu) portál munkatársaként számtalan lemezkritika és koncertbeszámoló publikálására nyílt lehetőségem. E baráti társaság egy részével az Avalon Clubban is együtt dolgozhattam, ahol annak 2009-es bezárásáig színpadtechnikusként a koncertek lebonyolításában, valamint kisebb bulik szervezésében vettem részt.  

Civilben a Károli Gáspár Református Egyetem harmadéves, magyar szakos hallgatója vagyok, és bár jövőbeli hivatásomként tekintek erre a pályára, továbbra is a zene az, mely döntően befolyásolja az identitásomat. Éppen ezért nem véletlen, hogy kiemelten foglalkozom a zene és az irodalom - elsősorban esztétika alapú - kapcsolatával.