Rainbow: Down To Earth (Deluxe Edition)

írta Bigfoot | 2011.09.22.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Polydor

Weblap: 

Stílus: hard rock

Származás: UK

Dalcímek

Értékelés

1979 július 28-án jelent meg a Rainbow első albuma Ronnie James Dio nélkül, és bizony éles váltást eredményezett az apró termetű, dinamit hanggal megáldott frontember távozása. A zenekarnak nem csak új énekese lett az ausztrál Graham Bonnet személyében, hanem Don Airey felváltotta David Stone-t a billentyűk mögött, és Bob Daisley basszusgitáros helyett pedig Ritchie Blackmore egykori Purple-béli kollégája, Roger Glover érkezett, aki előtte jó néhány évet kihagyott a színpadon. A nem éppen könnyű ember hírében álló Blackmore mellett egyedül Cozy Powell dobos tartott ki. Harminckét esztendő után új köntösben dobták újra piacra a lemezt.

Nos, a ’Down To Earth’, már a cím is jelzi, elszakadt a sárkányok, lovagok, misztikus tájak világától, és földre való világot kínált a hallgatóknak. De nem csak a szövegi világ, hanem a zene is eléggé más lett, összehasonlítva a ’Rising’ vagy a ’Long Live Rock ’n’ Roll’ albumokkal. A hard rock ugyan maradt, de nem olyan dögösen, dallamközpontúbb sokszor édeskés melódiákkal andalították közönségüket. Visszanézve egyértelmű, hogy a Rainbow a Dio érában írta maradandóbb, progresszívebb albumait, viszont a nélküle is működő zenekar nagyobb közönségsikert ért el inkább az amerikai kontinens lemezvásárlói között, akiket célba vett az új felállás. A koncerteken sem húzták jó sokáig a hangszerszólókat, elsősorban Blackmore magánszámait, egy buli alkalmával több szerzemény is belefért a repertoárba.

Az All Night Long, a No Time To Lose vagy a Danger Zone, vagy a kislemezen kiadott Bad Girl jó kis nóták, de az ilyen egyszerű, tökös rock and rollok korábban elképzelhetetlenek lettek volna. Russ Ballard szerzeményének rainbowi átirata, a Since You’ve Been Gone rádióslágerré vált, (A Magyar Rádióban is volt egy periódus, amikor rendszeresen nyomták, néha még ma is hallható az éterben) a Makin’ Love sziruposságáról inkább nem szólnék. Talán két szerzemény, az Eyes Of the World misztikus hangzása, és a Lost In Hollywood sodró lendülete, pergő dobolással, szimfonikus billentyűs betéttel, igazi Blackmore-virgával emlékeztetett a az előző időkre. Egyébként Graham Bonnet tényleg jó énekes, bár az üvöltő énekstílusa időnként idegesítő, és nem Dio-kaliber. Bár koncerteken ő is énekelte a Catch The Rainbow-t vagy a Stargazert, nem volt képes visszaadni a dalok hangulatát, finomságait hangjával. A rövidhajú, napszemüveges kiállása pedig inkább egy bürokratát juttat eszünkbe, mint az egyik legnagyobb hard rock banda frontemberét.

A második albumon egy kis csemegét kapnak a hallgatók, hiszen a dalok eddig ki nem adott demováltozatait hallhatjuk instrumentális verzióban, vagy más éneksávval rögzítve, egyes felvételeket más munkacímmel lettek ellátva. Akik tájékozottak a kalózfelvételek világában, azoknak nem újak ezek a felvételek sem, hiszen az interneten már régebb óta fellelhetőek voltak. Viszont jó kis betekintést nyújtanak a stúdió mélyén folyó műhelymunkába. Gyűjtőknek kötelező a darab!

Pontszám: 7.5