Roger Glover and the Guilty Party: If Life Was Easy
írta Bigfoot | 2011.09.09.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Roger Glover még véletlenül sem akarja felvállalni szólólemezein azt a műfajt, amellyel neve nagyon szorosan összeforrt. A Deep Purple szürke eminenciás basszusgitárosa Blackmore mellett társszerzője volt a ’Deep Purple In Rock’ albumnak, tudjuk, ez a lemez lerakta a hard rock muzsika sziklaszilárd alapjait.
Glover szinte minden műfajt bevállalt. Új albumán (talán nem annyira új, hiszen még 2007-ben rögzítette, csak most jelent meg) country, blues, reggae, ska éppen úgy hallható, mint pop vagy soul. Természeten Roger most is megírta saját albumát, azonban nem kis segítséget kapott a haveroktól vagy a családtól. Dan McCafferty a Nazarethből eljött egy dalt eldanolni, és hozta zenekarának basszusgitárosát,Pete Agnew-t is segíteni háttérvokálnál. Hallhatjuk Roger lányát, Gillian Glovert is pár dalban, kinek hangja nagyon szép, kár, hogy egy kissé egyforma. Az album nagy részét maga a főhős énekli végig. Nem a világ legjobb énekese, szerintem ezt ő maga is tudja, a szerzeményeket Bob Dylan vagy Mark Knopfler modorában dörmögi el. Itt van Mickey Lee Soule is, kinek nevét az első Rainbow lemezről ismerhetjük billentyűs játékosként, később feltűnt aPurple oldalvizén is. Eljött még Glover Purple-béli zenésztársa, Don Airey, hogy egy kicsit besegítsen billentyűs arzenáljával. Szögezzük le már most, Roger a Purpleben maradandóbbat alkotott.
Ha megnézzük az előző két szólólemezt, ott is nyilvánvaló, hogy Roger tudatosan menekült a progresszívebb műfajoktól. Ha a ’Mask’’ (1984) vagy a ’Snapshot’ (2002), de akár azIan Gillan-nel közösen alkotott ’Accidentally On Purpose’ (1988) albumokat meghallgatjuk, hasonló elképzeléseket tapasztalhatunk, talán ennyire nem eklektikus tálalásban, de azokon a korongokon is nyilvánvaló, hogy Roger Glover nem akarja, hogy beskatulyázzák valamely zenei kasztba. Nyoma sincs a hetvenes években kiadott anyagok zenei világának, az ’Elements’ (1978) progresszivításának, vagy a ’Butterfly Ball (1974) koncepciózus alkotásának.
Az anyagból árad az öröm, az érzés, hogy Glover számára a világ legjobb dolga zenélni. Mindent játszik, ami eszébe jut, nem akar senkinek megfelelni (hatvanöt esztendősen minek?), ez a lemez róla szól. Egy házibulin remek hangulatot tud csinálni, valós rockzenei értékekről már kevesebbet lehetne értekezni, de biztos vagyok benne, nem is ilyen célzattal készült.
Legutóbbi hozzászólások