Girlschool: Hit And Run Revisited

Az 1978-ban alakult Girlschool ikonikus szereplője a metal világnak, akik a NWOBHM felfejlődéséből is vastagon kivették a részüket, és megalakulásuk óta gyakorlatilag napjainkig töretlenül működnek, igaz, tagcserékkel tarkítva karrierjüket. Történetük legfényesebben csillogó ékköve a ’Hit And Run’, másodiknak megjelenő, egyúttal legsikeresebb albumuk, melyet 1981 óta sem sikerült felülmúlniuk – legutóbb 2008-ban próbálkoztak, ám a ’Legacy’ című korongjuk a figyelemreméltó vendégzenész gárda ellenére is csak a zenekar híveit tudta igazán megmozgatni.

Így végül is 2011-re a lányok eljutottak oda, hogy a legendás, megismételhetetlen lemez harmincéves évfordulóját méltóképpen ünnepeljék meg: egy újrafelvétellel. Mint tudjuk, az efféle próbálkozások általában minimális kockázatot jelentenek az előadónak, hiszen nem kell megerőltető dalszerzői munkát végezni, ugyanakkor egy biztos rajongói bázis már csak azért is meg fogja venni a lemezt – és mivel kerek évforduló van, még a rajongók arcátlan lehúzásának sötét árnya sem vetülhet a zenekarra.

Ahogyan a borító is utal rá, a lányok nem szándékoztak drasztikusan megújítani a legnagyobb slágereket. A hangzás, a megszólalás nyilvánvalóan korszerűsödött, de a tempó, az energia és a hangulat megmaradt a réginek. Jellegében tehát a lemez leginkább a Manowar utolsó, szintén újrafelvételként megjelentett anyagára emlékeztet, talán azzal a különbséggel, hogy itt néha tényleg felül lettek vizsgálva a dalok, ide-oda bekerültek eddig ismeretlen felvezetések (például az első nótában hallható intrószerűség). Van viszont meglepetés – bónusz számként megkapjuk a címadó dalt, Doro vendégszereplésével, összehozva ezzel a klasszikus metal szcéna legfontosabb női alakjait (esetleg még Lita Ford beugorhatott volna egy gyors gitárszólóra…)

Egyébként pont az újrafelvétel jellege miatt, szerintem abszolút csak nyerni lehet ezzel a lemezzel. Ami 1981-ben ütött, az modern stúdiókörülmények között ma is meg fogja állni a helyét, sőt, az új lehetőségeket kereső, sokszor tévútra tévedő veterán zenekarok, és a paneleket pofátlanul koppintó ifjúság között lavírozva egyszerre lesz hiteles és kellemes a lemez. Természetesen azok sem fognak csalódni, akiknek esetleg kimaradt az életükből a Girlschool, mivel modern megszólalás mellett kapják kézbe a zenekar legklasszikusabb dalait.

Így bár azt mondom, a lemez jó, pontot mégsem adok rá, mivel az a szám egyértelműen az 1981-es klasszikusnak szólna, nem pedig a terítéken lévő korongnak. Mindenki mérje fel magában, mi a véleménye az öreg alaplemezről, vesse azt össze az újrafelvétellel, és pontozza belátása szerint.