Work Of Art: In Progress

írta TShaw | 2011.08.25.

Megjelenés: 2011

 

 

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: facebook.com/musicofworkofart

Stílus: AOR

Származás: Svédország

 

Zenészek
Lars Säfsund - ének Robert Sall - gitár, billentyűsök Herman Furin - ütősök
Dalcímek
01. The Rain 02. Nature Of The Game 03. Once Again 04. Never Love Again 05. Eye Of The Storm 06. Until You Believe 07. The Great Fall 08. Call On Me 09. Emelie 10. Fall Down 11. Castaway 12. One Step Away
Értékelés

Hallgatom a Work Of Artot, gondolkodom a titok nyitján, végül csettintek egyet: talán egyszerűbb a képlet, mint gondolnám! És tényleg, nincs itt feltalálva semmi újdonság, csak van annyi vér a banda pucájában (meg tehetség!!!), hogy meglépjenek mindent, amire sok kortárs és veterán ma már nem képes. Ennek megfelelően tessék, álljon itt mementóul az AOR-iskola, Work Of Art módra:

A Work Of Art zenéjének az esszenciája a klasszikus AOR, amúgy a nyolcvanas évek után szabadon, amihez a srácok hozzátesznek mindent, amit az elmúlt hónapokban bizonyos hasonszőrű lemezeknél hiányolni szoktam. Nevezetesen:

A zenekar rendkívül bátor volt, amikor megírta és felvette ezeket a dalokat. Nem lesz a banda langyi popzenekarnak csúfolva, ha egy kicsit több a szintetizátor a fémes riffeknél (problémát lásd. Rob Moratti szóló), sőt, mivel a hallgatóság egy jelentős része többek közt Styxen, Toton és Yesen is nevelkedett, inkább nyomd csak előtérbe a billentyűket, az sem baj, ha az elektromos zenékből merítesz, a klisékbe belefásult közönség hálás lesz érte! Kell még mindehhez egy jó énekes, olyan, akinek tényleg megvan az elhivatottsága, a hangja, és a képzettsége is a dologhoz, márpedig Lars Säfsund éppen egy ilyen csodadalnok – az utóbbi években talán Toby Hichcock volt az egyetlen, aki fel tudott érni erre a szintre a friss hús AOR énekesek között. És végül, ami talán a legfontosabb: hasznosítsd mindazt, amit eltanultál a legendás bandáktól, de merd modernné tenni a képleteket, hogy megfeleljenek a 2011-es kívánalmaknak. Ha mindez sikerült, megalkottad a XXI. század elejének egyik nagy dallamos rock csodáját.

A másik fontos tényező a hangzás - az ’In Progress’ ugyanis kiválóan szól! Hangos az anyag, nem is érdemes feltekert hangerővel elkezdeni a hallgatását, mert én is pórul jártam, viszont rettentően igényes munkát végeztek a technikával. A hangzás letisztult, a gitár és a szintetizátorok nagyon egészséges egyensúlyba vannak állítva, az énektémák és a kórusok pedig szintén tökéletesen belesimulnak az összképbe. Vérprofi munka ez, olyasmi, amit manapság már a legnagyobb nevek sem tudnak mindig prezentálni (hovatovább, kis túlzással, ehhez képest még Kevin Shirley utolsó munkái is demók).

Tömörítve a lényeget, ez tehát a Work Of Art. Lehet mondani, hogy a rock szcénában felvettek és lejátszottak már mindent, de lehet a régi örökséget úgy kezelni, hogy alaplemezek születésénél érezzük magunkat jelen. Most is azt gondolom, hogy nem csak az év egyik csúcspontja van a kezeim között, hanem egy olyan album, amire sokáig fogunk még hivatkozni AOR-körökben.

Pontszám: 8.5

Legutóbbi hozzászólások