Sabaton: Attero Dominatus

írta garael | 2006.07.22.

Megjelenés: 2006

 

 

Kiadó: Black Lodge

Weblap: www.sabaton.net

Stílus: heavy metal

Származás: Svédország

 

Zenészek
Oskar Montelius - gitár Daniel Mullback - dob Pär Sundström - basszusgitár Rickard Sundén - gitár Joakim Brodén - ének Daniel Míżhr - billentyűs hangszerek
Dalcímek
1. Attero Dominatus 03:43 2. Nuclear Attack 04:10 3. Rise Of Evil 08:19 4. In The Name Of God 04:06 5. We Burn 02:55 6. Angels Calling 05:57 7. Back In Control 03:14 8. A Light In The Black 04:52 9. Metal Crüe 03:42
Értékelés

A furcsa nevű Sabaton előző lemeze a tavalyi év egyik kellemes meglepetése volt, erőteljes, Manowar, Virgin Steele, Accept jellegű konceptalbumával, mely a háborúk köré csoportosí­totta témáit - persze egy ilyen névvel nem lehet a kerti virágokról danolászni. ( A Sabaton volt a páncélos lovagok vaspapucsa). A svéd brigád valószí­nűleg szereti a hadtörténelem lőporfüstös világát, hiszen újabb albumukkal ott folytatták, ahol a Primo Victoriát abbahagyták: megmaradtak a heroikus, kissé komor témák, melyeket az énekes, Joakim Brodén rekedtes, erős hangján egy walesi bárd harcosságával bontakoztat ki. Az apokaliptikus hangvétel szinte filmszerűen jelení­ti meg a dalok szövegeit, kicsit olyan jelleget adva a kórusos témáknak, mintha az orosz hajóvontatók - tudjátok: eeeej úúúhnyem...- keserveit öntenék metálba, némi hősies seggberúgással ösztönözve szerencsétleneket a nagyobb iramra. A dalok menetelős középtempója felett persze ott lebeg minden hadi -metálok atyjának, az Accept-nek a szelleme is, ám az énektémák kissé (neo)klasszikusabbakra sikeredtek, mint a német törpénél szokás. Különösen érezhető ez a We burn robogásánál, és a Nuclear Attack atomfelhős támadásánál. A lemez leghosszabb szerzeménye a Rise Of Evil, mely sajna egy az egyben lelopja a Manowar Warriors of the world united basszus-riffjét, ám szerencsére gyorsan korrigálnak a fiúk: komoly, epikus, Tony Matin érás Sabbath dal kerekedik ki a plágium ütemekből. Meglepetésre a szinti talán kicsit több szerephez jutott a múltkoriakhoz képest, az Angels Calling például hegedűket utánzó dallammal vezeti fel a modernebb, staccato riffel dohogó, több váltásos szerzeményt, némi keleties feelinget is csempészve az angyalok hí­vásába. A lemez slágere a nyitó, primo victoriához hasonlóan felépí­tett Attero Dominatus mellett a kétlábdobos, ám némileg rockosabb refrénnel ellátott Back In Control lehet, fülbemászó daltémáival, a Light Int he black pedig maga a megtestesült hadi -sláger Manowaros frazí­rjaival és együtténekeltetős kórusaival. A lemez végére aztán egy - szerintem- kissé parodisztikus dal is jutott, frankó harcisikollyal és szintén rockos énektémával, mely igazi stadionénekeltetős kedvenc lehetne nyolcvanas éveket megidéző refrénje által. A hangzás erőteljes - ilyen dalokat nem is lehetne cincogó gitáron előadni,- melyeknél ezúttal talán kicsit több a szóló, némi skandináv jelleget is adva a daloknak.

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások