Blind Guardian: A Twist In The Myth

írta Tomka | 2006.07.14.

Megjelenés: 2006

Kiadó: Nuclear Blast Records

Weblap: www.blind-guardian.com

Stílus: power metal

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

Úgy vártam az új Blind Guardian lemezt, mint Kiszel Tünde anno Donatellácskát, aztán pedig úgy ittam a zenét, mint egy alkesz a reggeli fröccsöt. Nem túlzás azt állí­tani, hogy Hansi mester és csapata nem tud hibázni: ezt bizonyí­tja 8. stúdiólemezük is. A 2002-ben kiadott A Night At The Opera, ha nem is válaszút elé állí­totta a rajongókat, de bizonyára megosztotta, ugyanis a többsávos kórusokkal, a fokozott nagyzenekari "beavatkozással", a már-már "giccses" számokkal bizony újí­tottak az általuk kitaposott ösvényen, még ha radikálisan nem is tértek le róla. Később kiderült, hogy a zenekart is megosztotta, Thomen Stauch zenei nézeteltérések miatt 20 év után minden rajongó nagy bánatára távozott az együttesből, hogy elmondása szerint visszatérjen a Blind Guardian régebbi vonalához. Ezek után csak az maradt nyitott kérdés, hogy Hansiék mihez fognak kezdeni. A Guardian-nál szokássá vált az évek folyamán, hogy a nagylemez megjelenése előtt jóval korábban egy single-t ad ki, általában a legjobb, vagy legslágeresebb számmal: ez most is í­gy történt. És itt jött a meglepetés, ugyanis az egy új számot, a Fly-t tartalmazó single irányvonalára nem sokan számí­tottak... ...beteszem a lemezt, eltelik fél perc, lúdbőrözök, de nem a ventillátortól. Hát igen, gondolom, ez a zene. A lemez Hansi sikí­tásával kezdődik, hát igen, gondolom, ez a metálhang. Nagyon sok heavy metál album kezdődik fülrepesztő sikí­tással, ezt a fél percet mégis 100 közül is fel lehetne ismerni. Hát igen, ezek a srácok tudnak valamit, nem véletlenül tartanak ott, ahol. Az egyik, ami rögtön feltűnhet mindenkinek, hogy a banda az ilyenkor szokásos középutat választotta: nem alkotják totális ellentétét a Thomen vezette régi BG-vonalat továbbvivő Savage Circus-nek, hanem az új és a régi irányvonalat ötvözve hozták létre ezt a nagyszerű "csavart", jobban előtérbe helyezve a gitárokat, mint az előző albumon, megtartva azonban a nagyzenekari részeket, a többvokálos refréneket, amire kiváló példa a nyitó This Will Never End. A másik, hogy a Thomen pótlására szerződtetett fiatal dobos, Frederik Ehmke bizony méltó utódja az "öregnek", dobolása ugyanolyan agresszí­v, célratörő és élvezetes, mint Thomené volt. A harmadik pedig a fűszerként adagolt progresszivitás, a szó zenei és eredeti értelmében is, amire legjobb példa a Fly: a szokásosnál több tempóváltás, tördelés, hosszú szóló, akusztikus rész, továbbá relatí­v magukhoz képest előremutató, mivel jelentős újí­tásokat tartalmaz: effektezés, modern megközelí­tés. És itt jön képbe a zsenialitás, ugyanis egyszerűen nem megy ki a fejemből a szám, nem véletlenül ezt választották singlenek. Az albumon két ballada is hallható, az egyik a Carry The Blessed Home, ami kiváló példája annak, hogy André Olbrich szólógitáros nem csak technikailag tud fantasztikus szólókat produkálni, hanem az érzelmekkel is kiválóan tud játszani, egyszerűen elcsavarja a hallgató fejét. A másik pedig az EP-n akusztikus verzióban szereplő Skalds and Shadows, ami a The Bard's Song (In The Forest) hagyományait követi, méltó utódja annak, de akár az A Past and Future Secret-el is összefüggésbe lehet hozni, csakúgy, mint az Another Stranger Me c. nótát, ami mintha csak a 10. számnak szánták volna az Imaginations albumra. Muszáj kiemelnem még az Otherland c. számot, amit a szokásos BG atmoszférán kí­vül még egy sajátos varázs is beleng, a kissé progresszí­vebb verzét pedig egy igazi koncerten "együtténeklős" refrénnel sikerült megfejelniük. Ki gondolta volna 20 éve, hogy egy BG lemez legjobb száma egy középtempós nóta lesz? És ez a borí­tó... egyszerűen gyönyörű, a szí­nek kavalkádja beszippantja a nézőt, legalább annyira magával ragadó, mint a korongon hallható zene. "Songs I will sing, of runes and rings" Úgy legyen!

Pontszám: 10