A Nap első sugaraival 1966 nyarán kötöttem szorosabb barátságot, épp abban az évben, mikor Jimi Hendrix próbálkozott elsütni valami egészen furcsa zajt ’Hey Joe’ címmel azon kisszámú érdeklődőnek, akik hajlandóak voltak elfogadni, hogy a húrnak más hangja is lehet, mint addig volt. Ez azonban érthető módon abban az időben nem igazán tudott engem meghatni, de ahogy teltek-múltak az évek, úgy ’78 táján megcsapta fülemet e fémes gitárhang a Sweet és a Piramis hathatós segítségével, beleültette, belebetonozta hallójárataimba, és azóta sem sikerült ezt onnan kimosni. Aztán jött egy nyári úttörőtábor (akkor még volt ilyen) és valaki ráhelyezte az általam először japán gyártmányúnak hitt bakelitet a lemezjátszóra, én pedig a hívószóra leültem a betonra úgy fél méterre a hangfaltól és megkaptam az első igazi dózist a Made in Japannel. Innentől kezdve aztán nem volt megállás, minden kellett ami rockzene, minden ami heavy metal, a lényeg, hogy a gitár az oda legyen pakolva rendesen, legyen dinamika, legyen erő és hangerő, ami jött is maradéktalanul a Maidennel, a Priesttel, a Motörheaddel és az annyira imádott Scorpionsszal. Időközben természetesen más irányzatok is bekerültek a képbe, érkezett a ’70-es évek hardrock zenéje, a blues, a népzene, a progresszívek élükön a Genesisszel és a Floyddal, majd ’86 körül a következő évtizedem meghatározó zenekara a Marillion és vele az angol neo-prog hullám ma is aktív és kitűnő csapatai egészen addig, míg a ’90-es évek második felében birtokomba nem került a Hammerfall első és második lemeze, melyek anyaga engem is mélyen megérintett, rádöbbentett, hogy valóban fémből van a szívem. Innentől kezdve számomra széles a paletta, nincs kiemelt kedvenc, minden jöhet ami valóban jó, meghallgatom amit arra érdemesnek tartok, persze ha közben nem harsogja túl a szomszéd szobából az Iron Maiden riffhalmaza, melyet a fiaim produkálnak - nem is rosszul - a Fendereiken. Mondják ugye, a vér nem válik vízzé...

Amikor pedig nem a zenének élek, egy amerikai cégnek látom el a beszerzési és logisztikai feladatait, utazgatok, olvasok, nagyon sokat bringázom és... természetesen zenét hallgatok.