Hibria: Blind Ride

írta Kotta | 2011.04.09.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Remedy Records

Weblap: www.hibria.com

Stílus: heavy/power metal

Származás: Brazí­lia

Dalcímek

Értékelés

Hétfő reggel. Már megint. Lassú, szertartásos mozdulatokkal öltöd magadra a harci gúnyát, csatába indulsz. Csíkos ing, egyszínű nyakkendő, hozzáillő zakó. Kint vár a 135 lóerős harci paripa, így 7:30-kor amolyan modern páncéloslovagként veted bele magad a pesti forgalomba. Adj Uram erőt – motyogod magadban –, hogy ne essen meg a szívem a bal sávból szabálytalanul besorolni vágyók esdeklő tekintetét látva, még akkor sem, ha a 40-es hölgy valószínűleg nem csak rutinosan megjátssza a szende eltévelyedettet! Élezd ki a reflexeimet, hogy az egybenyakú dzsipesek pofátlan betolakodásával szemben legyen némi esélyem! Merthogy háború ez, csak a fődíj nem a királylány kis kacsója, na meg a vele járó juss, hanem az, hogy odaérsz a 8:30-kor kezdődő „mítingre” a város másik felén (mondjuk eleve ki az az állat...).

A ráhangolódáshoz természetesen elengedhetetlen a megfelelő muzsika. Harci induló kell ide, nem teszi meg holmi nyálas AOR, vagy löttyed hard rock! Fel kell szabadítani a benned lévő energiákat, stimulálni az érzékszerveket. Valami power lesz itt a nyerő, de nem ám a szimfonikus-kisasszonyos, vagy a sárkányos-kardozós fajtából! Hibria! Igen, ez tökéletes választás, ez abból a fajtából való, amikor a férfias erő-metalt még a Metal Church, a Vicious Rumors, vagy mondjuk a Racer X jelentette. Kompromisszum mentes, földbe döngölő, lendületes gitárzene, remek, együtt üvölthető refrénekkel. A lábad automatikusan tapossa a gázpedált, a kezed feljebb kapcsol egy sebességgel, itt bizony nem lehet szuttyogni, az ösztönök átveszik az irányítást a megfontoltság felett!

A brazil zenekar már csak azért is kiemelkedő, mert a US power szikárságát az európai dallamokkal és a tradicionális heavy metal legszebb hagyományaival tudják ötvözni. Nem lehet nem észrevenni a Kasper/Camargo páros klasszikus gitárduókat idéző ritmus- és szólómunkáját, ráadásul egyéniben is nagyokat tekernek. Lima csattogó basszushangzásában, eszement futamaiban, vagy Iuri Sanson énekdallamaiban sem nehéz felismerni az Iron Maiden korongok hatását – azzal a kiegészítéssel, hogy a szüleik lemezjátszója hibás lehetett, mert azokat nagy valószínűséggel 45-ös fordulaton játszotta le. Ha már itt tartunk, Sanson hangszálgyilkos énekstílusa is épp olyan, amit a leginkább kedvelek: a magasabb tartományokban is megőrzi karcos jellegét, ezt így csak igen kevesen tudják, Lande, Johansson, Levén például. Nem mondom, hogy Iuri egy ligában focizik velük, de alulról súrolja a kategória határát.

Akkor már csak az a kérdés, hogy melyik lemezüket válaszd ezen a borongós reggelen? Az elsőn is fellelhető az őket jellemző fékezhetetlen energia, a másodikra is jó számokat írtak, de az új, a 'Blind Ride' az igazi! Kicsit elbátortalanított ugyan a kedvenc rockmagazinod múlt havi lemezmustrája, ahol nem szerepelt olyan jól, ahogy szerinted megérdemelné, de egy újabb nekifutás után megnyugodtál: nem kell engedned a nyolcból, ez bizony több mint korrekt album a maga nemében. Hangzásban, dalszerzésben is sikerült rátenniük egy lapáttal az eddig sem gyenge teljesítményükre. Lehet, egy ekkora energiabomba első és felületes hallásra talán túl sok, de két három meghallgatás után kitörölhetetlenül berögzülnek azok a refrének. Mehet is a lejátszóba, hangerőt rá, gyerünk, csatára fel!

Hibria: The Skull Collectors

Pontszám: 8