Pure Inc.: IV

írta Adamwarlock | 2011.03.21.

Megjelenés: 2011

 

 

Kiadó: Brownsville Records

Weblap: http://www.pureinc.net

Stílus: hard rock - metal - grunge

Származás: Svájc

 

Zenészek
Gianni Pontillo - ének Sandro Pellegrini - gitár Hoffi - basszusgitár Dave Preissel - dobok
Dalcímek
1. Once Upon A Time 2. Blood Runs Black 3. Fading To Grey 4. F.U.C.K. 5. My Riverbed 6. Diary Of A Suicidal Man (Open Road) 7. Number 7 8. Take Me Away 9. To The Rhythm 10. Sexxells 11. Beyond The Universe
Értékelés

                Úgy néz ki, hogy Svájc ugyan kevés rock formációval rendelkezik, de ez a maroknyi zenész mindig remek minőségű anyagot szolgáltat számunkra: Krokus, a Celtic Frost, a Toad,valamint a hard rock alapvetés Gotthard és a Shakra is ebből az országból indult. Most bejelentkezett a Pure Inc. is legújabb albumával. Tőlük ne számítsunk olyan eszméletlenül kreatív és zseniálisan finom humorra, mint a Chickenfoottól: a IV-es szám itt tényleg a negyedik lemezt jelenti.

                A csapatot meglehetősen modern és eklektikus hangzással áldotta meg a rock istene. Stílusuk leginkább úgy foglalható össze, hogy a Led Zeppelin melankolikus pszichedeliáját keverték el a ‘90-es évek grunge zenéjével. Ha ez nem lenne elég, még a gitársoundra is rápakoltak egy adag torzítást, hogy a metal rajongók is boldogok legyenek. Ebből máris láthatjuk, hogy a csapat meglehetősen széles zenei skálán mozog: számaikban sokszor kifejezetten kemény, pattogós hard rock muzsikát prezentálnak, de csak azért, hogy a következő dalban torokból előtörő, epés hörgéssel indítsanak egy metal zúzdát. Ha ez után azt hisszük, kiismertük a csapatot, és egy dögös rock banda képét alakítjuk ki magunkban, akkor jön még egy stílusváltás, amikor a kvarcórák és tejcsokik hazájának fiai lehiggadnak, és jazz alapra kezdenek lágy, finom dallamokat pakolni. Valójában az ember csak kapkodja a fejét, hogy hova került, mert az együttes képtelen megmaradni egyetlen stílusnál.

                Őszintén mondom, hogy akármennyire is elcsépelten hangzik, de kifejezetten jól áll nekik ez a színes zenei közeg. Kicsit Soundgardenes, Alice In Chains-es, Zeppelines, nyomokban Sabbathos és thrashes. Látszik, hogy az együttes az összes arculatát komolyan veszi, és a tőlük telhető legnagyobb profizmussal alkotja meg számait. Ebből következik, hogy a dalaikat átható hangulat is friss, modern és eredeti. Nem erőlködnek, s az egymással sokszor össze sem hasonlítható stílusok keverése ellenére is hitelesek tudnak maradni, mivel láthatólag első osztályú zenészekkel van dolgunk.

                A fentiek maradéktalanul megállják a helyüket a ’IV’ tekintetében is. Hallhatjuk már az egyik személyes kedvenc To The Rhythmben is a banda sokszínű zenei repertoárját: finom, profi dobjáték, leheletnyi gitárral, amit keményen feszít szét a dinamikus refrén. Kemény hard rock dalok például a nyitó Once Upon A Time és a Blood Runs Black. A F.U.C.K. a ’90-es évek Faith No More őrületét idézi, mind hangszerileg, mind dallamilag, míg a Take Me Away és a Diary Of A Suicidal Man szinte nyomasztó hangulatú metal alkotások, ellenpontozva a My Riverbed jazzes témáival, a Sexells Zeppelin imitációjával és a grunge-os Number 7-nel és Fading To Grey-jel. A kedves Olvasó a fentiekben kaphatott tehát egy kis összefoglalást arról, hogy mire is számíthat, ha a ’IV’-et a kezei közé kaparintja. Személy szerint egyértelműen pozitív véleménnyel vagyok a számok többségéről, s ezúton szeretném a záró dalt, a Beyond The Universet a többi szerzemény fölé emelni. Egyrészt ebben a kiváló alkotásban megtaláljuk a Pure Inc. valamennyi építőkövét, másrészt itt már teljes progresszivitásba fordul át az együttes dallamvilága.

                Habár azt kell mondanom, hogy valamennyi szám kiváló alkotás, mégsem lett az album igazán fergeteges. Valami még hiányzik. Tény és való, hogy ez a zene sem nem a szuper-dallamos refrénekről, sem nem a bonyolult gitárszólókról szól, hanem egyfajta hangulat átadásáról, mégsem sikerült olyan magasságokba emelkedni, mint azt korábban a hasonló zenét játszó Faith No More tette. Talán egy kis személyes karizma vagy radikálisabb progresszió hiányzik a csapatból. Mindezektől eltekintve érdemes néhányszor végigpörgetni a lemezt, mert nem mindennapi élményben lesz részünk.

Pontszám: 7.5

Legutóbbi hozzászólások