Húsz évvel később...: Irigy Hónaljmirigy, Papp László Budapest Sportaréna, 2010.12.29.

Nehéz elfogulatlanul írnom erről a koncertről. Nehéz, mert a Mirigy néhány tagjához kamaszkori barátság fűz és a zenekar 20 évéből 10-ben én is szervesen kivettem a részem. Ha csak az utóbbi tényt nézzük, akkor elkerülhetetlen, hogy ne fűződjön valami emlékem a koncerten elhangzott dalok minimum 90 százalékához. Hogy mégis tudok beletenni némi objektivitást is a következő sorokba, annak egy, talán hihetetlennek tűnő oka van…

…ez volt az első Irigy Hónaljmirigy koncert, amit láttam. Na jó, ez így erősnek hangzik elsőre, de valóban így van, hiszen bár ott voltam a 2007-es, szintén a Papp László Budapest Sportarénában megrendezett koncerten, egy munkám miatt csak az előadás második felére értem oda. Szóval majdnem szűzként vettem részt a 20 éves csapat ünnepi koncertjén, ami nagyon kellemes csalódás volt számomra. Független attól, hogy tudtam milyen elánnal készülnek a srácok csaknem egy éve erre az estére és hogy azzal is tisztában voltam, mindent be fognak dobni a látványba, sok jóra nem számítottam. Különösen arra voltam kíváncsi, vajon mivel fogok közel három órát eltölteni, amikor egymás után jönnek majd azok a dalok, amiket éveken át többször hallottam a televíziós műsorok készítése során.

Amíg ezen elmélkedtem beértünk a csarnokba, ahol az első döbbenetem az volt, hogy a délután már prognosztizált teltház valóban teltház volt, ráadásul a szó szoros értelmében, hiszen a Papp László Budapest Sportaréna felső karéját is megnyitották, melynek helyeit egytől egyig el is foglalták a rajongók. Belegondoltam, hogy hány koncerten voltam idén kicsiny országunk legnagyobb csarnokában, de ennyi embert (sajnos) egyiken sem láttam. Úgy gondolom, ez mindenképpen tiszteletet parancsoló a Miriggyel szemben, főleg úgy, hogy ezt a koncertet önerőből szervezték a srácok és nem tudtak súlyos milliókat megmozgatni a reklámkampányra.

Nyolc óra után pár perccel Abaházi Csaba majdnem jóra sikeredett konferansziéja után felcsendült az intro és egy tűzijáték kíséretében szépen komótosan elhúzódott az addig a színpadot takaró függöny, hogy a Village People dalával és a Mirigy leghíresebb feldolgozásával, a Mirigy Himnusszal elkezdődjön a show. Mondanom sem kell, micsoda ováció fogadta a „nyolc kan”t. A színpadkép egy hatalmas torta volt 20 darab gyertyával, amit még nagyobb szülinapi ajándékcsomagok vettek körbe, melyek egyben öltözőként is funkcionáltak. Kellett is a közelsége a mellékhelyiségeknek, hiszen a fiúk folyamatosan átöltöztek. Azt hiszem, én itt adnám fel a nem létező Mirigy tagságomat. Az még csak-csak, hogy két-három órát folyamatos mozgásban legyek, de, hogy minden szám után átöltözzek… Na, azt már nem!

Ahhoz képest, hogy Barátaim nem éppen update Norbi kosztján éltek az utóbbi években, igen jól bírták a strapát, merthogy abból ezen a koncerten is bőven kijutott nekik. Ráadásul - ami a következő nagy meglepetés volt számomra - a program dalainak legalább a 75 százalékát élőben játszották, méghozzá nem is rosszul. Sőt! Meggyőződésem, hogy ezek a többségében a rockzenétől messze álló nóták élőben sokkal szórakoztatóbbak, mint lemezeken, vagy a televízió műsorokban. Persze lehet, hogy egy rockzenétől távol álló fanatikus Mirigy-rajongó nem osztja ezt a véleményemet, de nekem a nyers, néhol igencsak rockos hangzás nagyon bejött.

Még a Rómeó és Júlia musical betétdala is sokkal élvezhetőbb volt így, persze azon nem nehéz javítani, hiszen az már önmagában is egy paródia… És ha már a folyamatos öltözködés szóba jött. Mialatt a csapat egy része a következő dalhoz készült, egy-egy paródiabetétet vagy filmbejátszást láthattunk, ezzel is folyamatossá téve az előadást. Ezek közül a leggyengébb talán Joshi barát műsorának rövid, vagy inkább túl hosszú adaptációja volt, de ezt is csak azért említem, hogy legyen valami negatívum is a beszámolómban, nehogy tényleg teljes elfogultsággal legyek vádolható. A dalok többségét a leghíresebb vagy legsikeresebb átdolgozásokból válogatták és a színpadon nem kisebb hírességeket jelenítettek meg, mint a Bee Gees, a Tankcsapda, az Omega, az ABBA, Karel Gott, Demjén Rózsi, Lady Gaga, vagy éppen az elhíresült mocskos szájú Vazul néni előadásában az AC/DC!

Szinte pillanatok alatt múlt el a csaknem három óra, melynek végén az a dal következett, amivel elindult annak idején a karrier, nevezetesen a Sing-Sing Halál a májra átirata, ahol a konferanszié is feltűnt egy pár sorra a színpadon, így ha néhány pillanatra is, de a Csarnoki Anti - aki egyébként évek óta kisegíti a fiúkat, mint harmadik gitáros - Abaházi Csaba páros ismét együtt zenélhetett. Más lapra tartozik, hogy amikor belecsaptak a dal eredeti verziójába, a közönség nagyon nagy része lefagyott, mert fogalmuk sem volt mi történik a színpadon.

A sokadik ráadásban a nyitó tétel komolyzenei változata, majd a hatalmas ünneplés és a bemutatások sora következett, amit azzal a végtelenül gagyi és unalmas techno cuccal nem kellett volna csak megspékelni, főleg ennyire hosszan.

Összegzésképpen annyit tudok mondani, nem valószínű, hogy ezután a Mirigy honlapjának koncertmenüjét fogom bámulni azon izgulván, vajon mikor juthatok el újra koncertjükre, de egy biztos, a csapat 20 éves fennállását ünneplő Papp László Sportarénás koncertje az év egyik legszórakoztatóbb és legprofibb előadása volt, olyannyira, hogy még az év végi listámba is bekerült.

Szakáts Tibor

Fotók: Savafan

Köszönet az Irigy Hónaljmirigynek!

Az estén Mirigy-górcső alá vette többek között a következő előadók: