Michael Kiske - Instant Clarity (reissued) - 2006

írta garael | 2006.05.23.

Megjelenés: 2006

Kiadó: Castle Communications

Weblap: www.michaelkiske.com

Stílus: rock/metal

Származás: Németország

Zenészek

Michael Kiske: ének és gitár Ciriaco Taraxes: gitár Jens Mencl: basszus Kay Rudi Wolke: Dobok Kai Hansen: gitár 1, 2, 5, 9 számban Adrian Smith: gitár 2, 5, 6 számban

Dalcímek

01. Be true to yourself 02. The calling 03. Somebody somewhere 04. Burned out 05. New horizons 06. Hunted 07. Always 08. Thanx a lot 09. Time's passing by 10. So sick 11. Do I remember a life? 12. A Songs Is Just A Moment (Bonus) 13. I Don't Deserve Love (New) 14. Sacred Grounds (New) 15. Can't Tell (New)

Értékelés

Az igencsak bukta-szagú ( és most nem nagymami lekvárosára gondolok) új Kiske album előtt - nem tudom, milyen okból- de megjelentették az első szólóalbumát az ex-Helloween énekesnek, becsületükre mondva négy bónusz számmal megfejelve. Ahogy írom a sorokat, és hallgatom az albumot, szívem agyam helyett megsúgja a választ: talán íly módon akarták megmutatni, hogy bizony a metalon kívül is létezhet élet, és a lágyabb rock mezsgyéjén is le tud rakni egy remek énekes egy olyan albumot, mely ha felfogásában, keménységében nem is kifejezetten (speed) metál, ám az énektechnika és a dallamok nagyívűsége bármely tökös fémlemeznek is becsületére válna. Az album 1996-ban jelent meg, és inkább közelebb ál a Chameleon alternatív-metal világához, mint a későbbi AOR irányvonalhoz, sőt én néha Pearl Jam hatásokat is felfedezni vélek, bár ez nem meglepő az album kiadási évét tekintve. A gitárok is nyersebben szólalnak meg, a The Calling dübörgő riffje például inkább metal, mint rock, s bár kétlábdobos pörgetést és speed futamokat nem kap a hallgató, a felhangzó dalok közül az olyanok, mint a New horizons azért ha nem is orrba, de homlokon gyűrik az emberfiát. Összehasonlítva ezt az albumot a legutóbbi Kiske lemezzel, nem is a keménység, ami a legnagyobb különbség. Kiske ugyanis ezen az albumon még merte kiereszteni a hangját, a nyitó Be True Myself például egy olyan hangtornával kezd, melynek receptjét Halford is elkérhetné s a Chameleon világát felidéző, modern hangvételű Hunted, és a Thanx a lot is fellálítja a szőrt a macska hátán. A lassabb, líraibb dalok sem olyan egyhangúak, meg vannak bennük azok a dinamikai váltások, melyek igazán ki tudják domborítani az énekesi produktumot - és persze nem fullasztják unalomba magát a számot sem. Végére hagytam az eredeti album befejező számát, mely egy több, mint 10 perces ének-orgia, s jóllehet, nem a Helloween epikus-speed fajtából, ám egy másfajta megközelítésben mégis azok zsenialitását megközelítve képes kivetíteni Kiske akkori zenei világának értékeit.

Pontszám: 10

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Herr Wolf on Bruce Dickinson – Micsoda nótákra készülhetünk!: “T. Asoka! Ha nagyon ott akarsz lenni, akkor rém egyszerű!!! Maradj itthon és gyere!!!”
asoka on Bruce Dickinson – Micsoda nótákra készülhetünk!: “Én nagyon ott akarok lenni, csak pont akkor leszek külkföldön. Nem tudom mit csináljak.”
Herr Wolf on Judas Priest: Invincible Shield: “No! Akkor megvolt a müncheni és tegnap előtt a bécsi buli is!!! Egészen BRILLIÁNS koncertek voltak. Nem lehet belekötni!!! …és…”
Herr Wolf on Saxon: Hell, Fire And Damnation: “A turné elindult. Láttam élőben a Glasgow-i és Dublini bulit. Brutálisan parádés koncertek voltak. A Saxon 4 új dalt játszik,…”
Herr Wolf on Judas Priest: Invincible Shield: “A turné elindult és nehéz illetve NEM lehet belekötni. Nem rég értem haza Dublinból. Láttam a turné első ( Glasgow)…”
Herr Wolf on Bon Jovi – 40 év már maga az örökkévalóság?: “A dal elsőre nem rossz, de Bon Jovi hangja sajnos nem frankó! Koncerten borzalmasan rossz.”
Herr Wolf on Winger – Budapesttől is búcsúznak: “Ez egy brutálisan jó hír! Nem gondoltam volna, hogy akár 1x is, de eljönnek hozzánk! Kötelező koncert!!!”
Clint Eastwood on Judas Priest: Invincible Shield: “Ha csak egy ember szemét felnyitom, hogy a maiden nevű fától lássa az erdőt is már megérte a hozzászólás.”