Michael Schenker Group: Tales Of Rock'n'roll
írta garael | 2006.05.17.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Bevallom, nem igazán ismertem a mester munkásságát, így viszonylag "szűz füllel" (na, ezt a jelzőt is régen használtam magammal kapcsolatban) tudtam nekiülni az albumnak, mely a maga nemében egy ünnepi unikum (bizonyára Zwack úr is szívesen hallgatná a gyógyfüves melódiákat), hiszen 25 éves zenei pályát próbál keretbe fogni, és nem is akárhogyan. 25 év nagy idő, gondoljunk bele, főleg egy banda, vagy egy zenész zenei életének léptékével mérve, még egy olyan karizmatikus ikonnál is, mint Michael Schenker. Talán azt is ki lehet jelenteni, hogy matuzsálemi kor ez, s ha már ennél a hasonlatnál tartunk, olyan ez a lemez, mint mikor az öregember visszagondol élete nagy szerelmeire, ám itt és most nem csak emlékként aposztrofálódnak a gyönyör percei, hanem teljesen tárgyiasult, illetve megtestesült formában: a volt szeretők ugyanis egy-egy ingyen numerával ajándékozták meg a mestert. Graham Bonnet, Gary Barden, Robin McAuley, Kelly Keeling, Leif Sundin, Chris Logan - nem rossz névsor: ők azok ,akik együtt dolgoztak az elmúlt évek alatt Schenkerrel, és most eljöttek, hogy leróják tiszteletüket, és persze, hogy összedobjanak egy frankó kis hard rock/metal lemezt. A vezérfonal azonban a jelenlegi énekesé, Jari Tiura-é, aki szerintem szintén klasszikussá fog válni az évek folyamán: hangja azok közé a nagy terjedelmű, több árnyalattal bíró vokalisták közé emeli , kik szinte bármit el tudnak úgy énekelni úgy, hogy azt egy rock szerető ember legalább elviselni el tudja. Itt azonban nem csak erről van szó: remek dalok is születtek, méghozzá szám szerint 19, melyekből 13-t Jari jegyez, ám ezen kívül, mint mondottam, Bonnet a âRock ân' Roll", Barden a âLife Vacation", McAuley a âTell A Story", Keeling a âBig Deal", Sundin az âAngel Of Avalon" és Logan a âDreams Inside" c. szerzeményekben ünneplik Schenkert és a jeles alkalmat. A zene pedig inkább az európai hard rockban gyökeredző, ám némi Hendrix hatást is felvillantó dallamos hard rock/metal, ahol az énekesek mellett természetesen a gitár játsza a fő szerepet. Schenker persze öreg róka, ő dalokban, és nem gitárszólókban gondolkodik: elegendő teret hagy a csodálatos énekeseknek ahhoz, hogy kiteljesíthessék tehetségüket, ők pedig élnek is ezzel. Szinte süt a "virgákból" az a laza könnyedtség, mely igazán emészthetővé teszi az egyébként is fülbe mászó melódiákat és hangulatos riffeket, ráadásul a karcos gitársoundnak köszönhetően a heavy metal szerelmesei is megtalálhatják számításukat. A hangzás egyébként meglehetősen nyers, ami azonban illik a lemez koncepciójához, és segít rászabadítani a "dögöt" a hangszórókra. A dalok nincsenek túlbonyolítva, és jóllehet a 19 track-ből van 3-4, aminek igazából csak a rétesek örülnének, hogy lesz bennük töltelék, ám az olyan számok, mint a furcsa, tört ritmussal opreráló, ám bombasztikus refrénnel ellátott "sziréna sláger", a nyitó The Ride, vagy a furcsa, Hendrixes pumpálással ellátott Big Deal, esetleg a headbangelős Bitter Sweet igazán megmutatják a vén oroszlán erejét.
Legutóbbi hozzászólások