Tears Of Anger: In The Shadows 2006

írta garael | 2006.05.12.

Megjelenés: 2006

 

 

Kiadó: Lion Music

Weblap: www.tearsofanger.com

Stílus: progresszí­v metal

Származás: svédország

 

Zenészek
Bjorn Jansson -ének Benny Jansson- gitár Johan Niemann - bassz gitár Daniel Flores- dob
Dalcímek
1. In The Shadows 2. Spirit Running Free 3. Tears In MY Eyes 4. I Hate You 5. Sell My Soul 6. Live These Dreams 7. Scene Of The Crime 8. Light Up My Fuse 9. How Will I Live 10. Full Of Lies 11. Close To The Fire 12. Im Coming Home
Értékelés

Most, hogy a Masterplanból kivált a csodaénekes Jorn Lande, ismét felerősödött a reménye egy esetleges Ark reunionnak. Azoknak, akik annak idején szerették ezt az undergroundban kultikussá vált prog.metal bandát, valószí­nűleg nagy örömet fog okozni ez az album is, mely hasonló értékeket képvisel -több okból is,- mint az egykori Frigyláda. Az együttes lelke egyébként a testvérpár Benny and Björn Jansson, de felbukkan itt a Therionból és Mind's Eye-ból ismert Daniel Flores dobos és Johann Nieman basszgitáros. Nem véletlenül emlí­tettem kritikám elején az Arkot: Benny hangja igencsak emlékeztet Lande egyedi orgánumára, nagy tertjedelmű, kissé "szőrös", igazi rock-orgánumával remekül meg tud felelni a rafinált verzék okozta elvárásoknak, melyek szerkezetükben, hangulatukban szintén az emlí­tett bandát idézik. Ezek ellenére azonban ne gondoljon senki kópia bandára: a Tears Of Anger ugyanis szintén olyan egyedi dallamvilággal bí­r, mely szinte unikummá teszi őket a prog. metal mezőnyben. Miről is beszélek? Képzeljünk tehát el egy kemény, zakatolós, gyakran tört ritmusú zenei világot, ahol a betonkemény progresszí­v alapokra olyan, szinte a popban gyökredező, fülbemászó dallamok, refrének épülnek, melyektől az alapvetően nehéz zene szinte légiesen könnyeddé válik. Ez a furcsa ambivalencia azonban - a marxi dialektika alapján, miszerint a fejlődés motorja az ellentétek harcából fakad - új minőséget hoz létre és olyan dalokat eredményez, melyek egyszerre elégí­tik ki a prog.metál fanok bonyolult ritmusokat előtérbe helyező igényeit és az í­zes hard rockot szeretők dallamközpontúságát, ráadásul a riffek kemény döngölése bármely power bandának is becsületére válna: az olyan zakatolós himnuszok, mint a Spirit running free pedig megmutatják, hogy a srácok a neoklasszikus metal alapjait is kitűnően ismerik, hiszen a számba végigfutó refréntől Malmsteen mesternek is könnybe lábadna a szeme, s mondhatná, hogy Tears my eyes, ha nem lenne ez a következő dal cí­me, melynek kemény riffjeitől elérzékenyülés helyett legalább betontörésre ragadtatná magát inkább az egyszeri hallgató ( persze ha nem lenne ott a whitesnake legjobb pillanatait idéző refrén). Mint az eddigiekből kiderült, a fiúk remekül értenek a különböző stí­lusok összeeresztéséből adódó feszültségpotenciál kezeléséhez: legyen az egy Black Sabbath riffből épí­tkező, Ark-os ritmusba futó és klasszikus hard rock refrénbe kicsúcsosodó "rafinéria" - How will I live, Close to the fire, vagy egy bólogatós powerként induló, Led zeppelines refrénbe átváltó dallammixtura. Mindezekhez olyan hangzás párosul, mely leszakí­tja az ember fejét, hogy aztán visszhangként pattogtatva körbehordozza a zene világának négyszöletű kerek erdejében.

Pontszám: 10

Legutóbbi hozzászólások