Solaris: "Itt az idő" - Interjú Dr. Kollár Attilával!

írta Hard Rock Magazin | 2006.04.20.

A magyar progresszí­v zenei élet kiemelkedő zenekara, a Solaris - melyet több mint 13 éve nem láthattunk magyar szí­npadon - április 23-án nagyszabású koncertet ad a Művészetek Palotájában. A készülődés jegyében ültünk le beszélgetni a zenekar egyik alapí­tó tagjával, Dr. Kollár Attilával. Az interjú különlegességét a helyszí­n adta, mely a fuvolista doktor úr egyik munkahelye, a Medicover Klinika radiológiai rendelője volt. HRM: Éppen a próba időszakában vagytok! Milyen érzés, hogy újra a Solaris teljes tagságával játszol? Dr. Kollár Attila: 2004-ben volt az utolsó koncertünk a mexikói Monterrey-ben, í­gy aztán még "nem szoktunk el" annyira egymástól! A helyzet most annyiban más, hogy elővettünk néhány olyan számot, melyek a külföldi koncertek repertoárjában nem szerepeltek. Ezeket természetesen fel kellett elevení­teni. A régmúltban játszott dalok pedig automatikusan előjöttek, hiszen ezek azok, melyeket, ha hajnalban felkeltik az embert, akkor is el tudja játszani. Azért próbálunk február óta megfeszí­tett tempóban, hogy a jövő heti koncert több, mint két órája zenei tartalmában és megvalósí­tásában is lehetőleg 100%-os legyen. Ezek szerint, aki tiszteletét teszi a Művészetek Palotájában április 23-án, ne számí­tson röpke estére. Igen, nem lesz rövid a program, és mivel az ilyen tí­pusú muzsikát hallgatva a második óra tájékán már kicsit el lehet fáradni, úgy döntöttünk, hogy az előadás két részes lesz. A szünetnek egyébként még egy oka van. Az első blokk lezárásaként megemlékezünk elhunyt gitárosunkról, Cziglán Istvánról. Egy negyed órás szünet után a második blokk első, több, mint harmincöt percében előadunk egy összefüggő dalsorozatot a Proféciák könyvéből, a Nostradamus lemezről, mely a magyar közönség számára abszolút újdonság lesz, mivel még ezt nem játszottuk itthon sohasem. A másik újdonság a Los Angeles 2006 cí­mű dal előadása lesz, mely a Los Angeles 2026 cí­mű számunknak egy rövidí­tett változata. Számomra ez lesz a koncert egyik csúcspontja. Az első koncertetekre emlékszel még? A legelső koncertünk valamikor 1980 márciusában volt, amikor elindultunk a Pesti Műsor tehetségkutató versenyén. Ekkor a repertoárunk még csak két-három számból állt, de ez elég volt ahhoz, hogy a zsűri el tudja dönteni, hogy adott zenekar az elődöntőben indulhat-e vagy sem. A második fordulóra pár hét múlva került sor, ezért őrült tempóban kellett í­rnunk a nótákat. De megérte, mert végül is a 127 indulóból harmadikak lettünk! Ekkor még csak néhány hónaposak voltatok. Igen, a Solaris erre a versenyre jött létre. Előtte Cziglán Istvánnal és Seres Attilával már játszottam együtt egy MINK névre hallgató formációban. Ez egy igazi gimnáziumi zenekar volt, mely dob, basszusgitár, gitár, fuvola felállású csapat volt. Hogy jött az ötlet, hogy 1980-ban, Magyarországon akkoriban nem túl elismert progresszí­v rockzenét játsszátok? Például, akkor indult a heavy metal új hulláma, mely sokkal nagyobb tömegeket vonzott. Azt gondolom, hogy a divathullám nem feltétlen kell, hogy meghatározza, hogy az ember mit játsszon. Rám rengeteg zene volt hatással. Az akkori nagy progresszí­v zenekarok, mint a Yes, a Focus, a King Crimson, a Jethro Tull, az ELP mellett sokat hallgattam például Kansast. Emellett mindenkinek voltak saját kedvencei, de voltak közös nevezők is, és ebből alakult ki a Solaris muzsikája. Lehet, hogy ha például valamelyikünk jól énekel, akkor lettek volna vokális szerzemények is. Van egy történet, mely szerint először furulyáztál. Igaz ez? Igen. Harmadikos koromban, az általános iskolában kezdtem el furulyázni. Néha még összefutok tanárommal, aki azóta is fájlalja, hogy nem mentem zenei gimnáziumba. Mikor váltottál fuvolára? A József Attila gimnáziumban, másodikos koromban. Az operettszí­nház első fuvolistája, Tari László volt a tanárom. Mikor volt az eddigi utolsó magyarországi koncertetek? 1993 januárjában a SOTE aulájában. Ennek apropója az volt, hogy 1992 végén jöttem el a SOTE Radiológiai Klinikájáról, és akkor kezdtem el dolgozni a Szent Imre kórházban. Ezt a koncertet egyfajta ajándéknak szántam a régi munkatársaknak, és egyben bemutatkozónak az új kollégáknak. Persze sok kí­vülálló rajongó is eljött és végül egy nagy-nagy teltházas buli lett belőle. Ezt megelőzően utoljára 1986 áprilisában játszottunk a búcsúkoncertünkön, majd az 1990-es dupla lemez felvételein. 1995-ben, nagysikerű koncertet adtatok Los Angelesben. Hogyan jött ez a lehetőség? A Marsbéli Krónikák 1984-es megjelenése után néhány évvel kaptunk egy információt, hogy a lemez licencét eladták Japánba és ott meg is jelent az anyag CD-n. Természetesen mi nem tudtunk róla, (bár elvileg kellett volna, hogy tájékoztassanak) de utána néztünk és kiderült, hogy egy "európai rock kollekció" cí­mű sorozatban jelent meg a lemezünk, melyen többek között az SBB, az Omega és még néhány kelet európai érdekesség mellett jelent meg a Marsbéli Krónikák, mely í­gy bekerült egy olyan terjesztésbe, mi által az egész világ megismerhette. Így kerültünk képbe például a Los Angeles-i fesztivállal kapcsolatban is. Azt lehet tudni, hogy mennyi fogyott az albumból világszerte? Hivatalosan, pontosan nem. Néha jött jogdí­jjelentés, néha nem. Szerintem most körülbelül olyan 24-25000 lehet az eladott példányszám, ami nagyon szép eredmény és arra mindenképpen jó, hogy az egész világon megismerhessék a zenekart. Rengeteg helyről, Ausztráliától Svédországig kapunk leveleket, e-mail-eket. Például az általad emlí­tett Los Angeles-i koncerten hatalmas élmény volt, hogy a közönség szinte minden szám 15. másodpercében már beletapsolt az előadásba. Az 1800 fős közönség kétharmada ismerte a számokat. Óriási érzés volt. Itt jön elő az instrumentális zene hatalmas előnye. Az, hogy ezt a muzsikát mindenhol értik a világon. Terveztek a Solaris-szal új albumot készí­teni? Igen, mindenképpen. A munkákat már tulajdonképpen 2003-ban elkezdtük. Akkoriban mindenki hozott ötleteket, csak a végleges koncepcióban nem tudtunk megállapodni. Az már akkor biztos volt, hogy ismét egy koncept albumot szeretnénk készí­teni. Ha most befejeződik a 23-i Solaris koncerttel és annak utóéletével kapcsolatos munka és még lesz erőnk és energiánk - biztos lesz - , akkor jövő év elejére összerakunk egy új Solaris lemezt is. Emellett az idén még napvilágot lát a harmadik Witchcraft albumom is. Sőt, remélem Erdész Robi is végre befejezheti a megjelenésre váró szólólemezének keverését. Szóval van terv és munka bőven. Van esély a Solaris folytatására is? Igen, nem gondoljuk, hogy csak 10 évente kéne összejönnünk. Igazándiból meg kéne erőszakolni magunkat, ami nem könnyű, hiszen mindegyikünknek van polgári foglalkozása is. Erdész Robinak saját stúdiója van, Bogdán Csabi producerkedik, Kisszabó Gabi lemezkiadással foglalkozik, Gömör Laci dobtanár, én orvos vagyok,... szóval nem lesz egyszerű, de alapvetően zenészek vagyunk, és tovább kell lépnünk, ezt várják is tőlünk. Ötleteink pedig, hál Istennek, még vannak! Benne van ebben az újrakezdésben, hogy ma a progresszí­v rockzene ismét feljövőben van? Hallgattok például kortárs prog. zenét? Természetesen hatással van ránk, de én például túl sok új muzsikát nem hallgatok. Persze van néhány mai kedvencem. Nagyon szeretem pl. a Dream Theater, a The Flower Kings, a Pendragon és a Symphony X muzsikáját. Azt, hogy orvos vagy, hogyan tudtad, tudod összeegyeztetni a zenéléssel? Főleg, amikor nagyon futott a szekér. Gondolok itt a Napoleon-os időkre. Amikor a Solaris elkezdődött még csak egyetemista voltam. Az átlagaimon persze eleinte erősen látszott, hogy sokat járok a próbákra, de utána valahogy kialakult. Voltak nagyon kemény időszakok, főleg amikor munkából mentem koncertre és onnan vissza a munkába. Amikor nincs aktí­v korszaka a zenekarnak, mennyit foglalkozol a hangszereddel? Naponta gyakorolsz? Nem, bizony ezt nagyon sajnálom, de hetente azért három, négy alkalommal mindig szakí­tok egy-egy órát a gyakorlásra. Próba időszakban persze ennek három-négyszeresét is. Játszol más hangszeren is? A szaxofonnal régebben volt már egy autodidakta próbálkozásom. Ha lenne több időm, biztosan tanulnék tovább, mert nagyon kedvelem ezt a hangszert is! A jövő heti koncerten régi arcokkal is találkozhat majd a közönség? Természetesen a Solaris régi tagsága is fellép majd. Az utolsó számban például egy dobszerelésen három dobos játszik majd. Érdemes megnézni! Esetleg hí­vtok más vendéget is? Igen, az énekesek mellett Muck Ferenc közreműködik majd szaxofonon. Az estéről készül kép, illetve hangfelvétel? Igen, DVD biztosan készül, és valószí­nűleg jövőre jelenik majd meg. Nem lehet ezt kihagyni, hiszen a zenekar történetének ez egy nagyon fontos pillanata lesz. Természetesen ezt, mint ahogy a koncertet is nagyon nehéz volt összehozni, hiszen ma rengeteg pénz szükséges egy ilyen rendezvény létrehozásához. Nem is lehet szépí­teni: ma egy ilyen program létrehozása csak támogatókkal lehetséges. A koncert anyagán kí­vül egyébként a harmadik archí­v válogatásunk megjelentetésére is készülünk ősszel. Telt házas koncertre számí­totok? Igen, mostani információnk szerint már alig van jegy. Köszönöm a beszélgetést. A Hard Rock Magazin olvasóinak nevében sok sikert kí­vánunk a koncerthez. Köszönöm szépen, reméljük még sokan várják - rajtunk kí­vül is - az április 23-i estét a Művészetek Palotájában! Brinyó Az interjú elkészí­tésében nyújtott segí­tségért köszönet Takács Mártának és a Medicover Klinikának!

Legutóbbi hozzászólások