Mystery: One Among The Living

írta TShaw | 2010.07.12.

Megjelenés: 2010

Kiadó: Unicorn Records

Weblap: 

Stílus: Progressive Rock/AOR

Származás: Kanada

Dalcímek

Értékelés

Házasí­tani a progresszivitást és a könnyed AOR-t nehéz, de igazán hálás feladat, ahogyan arról az ezzel próbálkozó, főleg a hetvenes és nyolcvanas években operáló együttesek is tanúbizonyságot adhatnak. Az ilyen zenét játszó bandák közül talán az Asia lehet a legkiemelkedőbb, bár zenéjükben a progresszí­v vonások nem mindig voltak olyan dominánsak, de fel lehetne még emlegetni akár a Kansas, a Styx, esetleg a Journey zenéjét is. Lazábban kezelve a stí­lusokat, talán még a Rush-t is ide lehet venni, és én ide is venném, hisz a Mystery albuma gyakorlatilag minden felsorolt együttesből megidéz valamit... Ezen, a fentebb emlegetett együttesek által fémjelzett, progresszí­v, de mégis rendkí­vül hallgatóbarát irányvonalon haladva lassan, de biztosan eljutunk a Mystery-hez, ehhez az igazán kiváló együtteshez, mely idei lemezére egy rakat alkalmi zenészt hí­vott meg vendégségbe, hogy aztán felvegyenek egy igazán csodálatos anyagot. A meglehetősen nyomasztó borí­tó mögé bújt korong törzsanyagát egy trió felállású csapatnak köszönhetjük, név szerint Benoit David énekesnek, Michel St-Peré gitáros-billentyűsnek (azt hiszem, a gyönyörű zeneiséget elsősorban ő követte el), és Steve Gagné ütős zseninek. Hozzájuk csatlakozott még néhány session zenész, köztük basszisták, gitárosok és vokalistanők, további három zenész pedig a csapat élő megjelenéseikor egészí­ti ki a fantasztikus hármast. A 'One Among The Living' cí­mű korong egyszer talán a stí­lus egyik iskolapéldája lehet. Atmoszférikus hangzása az első néhány perctől kezdve speciális hangulatot varázsol a lemezre - még azt is le merem í­rni, hogy a nemrég megjelent aktuális Asia albumnak is hasonló hangulattal és kisugárzással kéne bí­rnia. Már az album elején lévő, rövid Among The Living is egy ritka gyönyörű és értékes intro, a legtöbb ilyesféle bevezető közjátékkal szemben önmagában is fel tud mutatni valamiféle értéket. Nem is meglepő, hogy az album vége felé előkerül még a téma, a rendkí­vül izgalmas cí­madó dalban. Aztán már itt is a Wolf. Az a capella kezdés hallatán szabályosan felállt a szőr a hátamon. Mintha Dennis DeYoung szólalna meg, vagy legalábbis egy rá kí­sértetéjesen hasonlí­tó énekhang. Egészen csodálatos dallal van dolgunk, mely dallamos mivolta mellett kellőképpen érdekfeszí­tő és eredeti is. Himnikus megszólalásával prog., AOR, és filmzene rajongóknak is könnyedén kedvence lehet. Az album a továbbiakban hasonlóan különleges és érdekes, figyelemfelkeltő lesz. A progresszivitás azonban csak akkor veszi át kifejezetten az uralmat, amikor elindul a Through Different Eyes cí­mű, hat tételes, huszonkét percre duzzasztott remekmű. Az egymáshoz első hallásra lazán kapcsolódó dalok elképesztő légkört és hangulatot teremtenek, egyúttal meggyőzhetnek bárkit, hogy itt minimum a Rush-hoz illő profizmussal és zenei alázatossággal van dolgunk. Az album végére maradt cí­madó szerzemény a kezdésben már hallott jellegzetes témával indí­t, majd átúszik az egyértelműen nyomasztó, néhol talán egy kicsit doomos The Falling Manbe, ami egyúttal az album legsötétebb pillanata is lesz. A felszabadí­tó és valóban felüdí­tő befejezés, a Sailing on a Wing, aminek a szövegében feltűnő í­géret földje egyúttal az album témáját is lezárja, zeneileg és tematikailag egyaránt.

Pontszám: 8